A hálaadás gondolata egyre szélesebb utat tör magának a mindennapokban: segít csillapítani elégedetlenségünket, amelyek küzdelmünkből akadnak. Több önfejlesztési módszer javasolja, hogy tudatosan vegyük számba értékeinket, arra figyeljünk, mennyi mindenünk van, és ne arra, ami hiányzik.
Ebből kiindulva, bár hazánkban nincs hagyománya a hálaadásnak, gondolata – a tudatos hála és az együttlét – könnyedén helyet kaphatna a karácsonyi időszakban is.
Az ünnep gyökerei Európában keresendők: a 16. századi Angliában az emberek minden évben összegyűltek az aratás idején, hogy megköszönjék Istennek az éves termést és az áldásokat.
Ezt a hagyományt vitték magukkal azok az angol puritánok – közismert nevükön a Zarándok Atyák, akik 1620-ban a Mayflower fedélzetén Észak-Amerikába hajóztak. Ők alapították meg Plymouth települést Massachusetts területén.
Az első tél rendkívül nehéz volt: a telepesek fele meghalt a hidegtől, betegségektől és az éhezéstől. A túlélők helyzete is kilátástalan volt – egészen addig, amíg Szamoszet, a wampanoagokkal szövetségben élő abenaki indián nem lépett közéjük. A feljegyzések szerint ő volt az első őslakos, aki angolul szólt hozzájuk, és baráti szándékát jelezte.
Szamoszet bemutatta a telepeseket Massasoitnak, a wampanoag törzsszövetség főnökének, aki később békeszerződést kötött velük. A wampanoagok megtanították a kukoricatermesztést, a halászatot, a vadászatot és a juharszirup kinyerését – ezek életmentő tudásnak bizonyultak a telepesek számára.
1621 őszén a telepesek vezetője, William Bradford háromnapos aratási ünnepséget szervezett, amelyre az indiánokat is meghívta. A hagyomány szerint ez volt az első hálaadás, bár a pontos menü nem ismert: a korabeli feljegyzések szerint a telepesek különféle szárnyasokat és vadakat fogyasztottak.
A történészek nagy része szerint a „békés első hálaadás” története erősen idealizált.
Egyes források arról számolnak be, hogy az európai terjeszkedés következtében 1637-ben lemészárolták a békét kezdeményező őslakosokat, míg más dokumentumok szerint mintegy ötven évig békében éltek egymás mellett.
A valóság valahol a kettő között húzódik: volt együttműködés, segítségnyújtás és kereskedelem is, ugyanakkor egyre gyakoribbá váltak a konfliktusok, amelyek az európai telepesek terjeszkedéséhez kapcsolódtak.
1970 óta sok őslakos csoport a hálaadás napját nemzeti gyásznapként tartja számon, és megemlékezéseket tart Plymouth Rocknál és más helyszíneken.
Bár története ellentmondásos és sok helyütt idealizált, a mai hálaadás leginkább a háláról, az együttlétről és a közösségről szól. A családok gyakran messziről is hazautaznak, hogy együtt legyenek ezen a napon. Az egybegyűltek mielőtt neki esnének a pulykának, egyenként kiemelnek valamit, amiért különösen hálás a mögöttük álló évből.
A hálaadást az Amerikai Egyesült Államokon kívül más országokban is megtartják – például Kanadában és a Fülöp-szigeteken.
A hálaadás (angolul Thanksgiving) az USA-ban minden év november negyedik csütörtökén van; ezt 1941-ben rögzítették törvényben. Maga az ünnep azonban már 1863 óta országos, amikor Sarah Josepha Hale írónő meggyőzte Abraham Lincoln elnököt a bevezetéséről. A hálaadással együtt hivatalosan kezdetét veszi az amerikai karácsonyi időszak is. Idén a hálaadás november 27-e csütörtökre esik.
A hálaadási lakoma központi eleme természetesen a pulyka – sütve, töltve vagy éppen rántva. Minél nagyobb, annál több embernek jut belőle. Gyakori tölteléke a hagyma, az alma, a zöldségek és a zöldfűszerek. A klasszikus köretek közé tartozik a krémes burgonyapüré, az áfonyaszósz és a párolt kelbimbó.
Édességből sincs hiány: a legnépszerűbb a tökös pite, az almás pite vaníliafagylalttal vagy áfonyás szósszal. Persze minden családnak megvannak a saját hálaadási hagyományai, amelyek évről évre tovább élnek.
Fotó: @imgenes-de-gustavo-quiroga
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
Olvasd el az Adatkezelési tájékoztató-t.