Már a karácsony közeledtével sokan elkezdünk számot vetni, hol tart az életünk, milyen volt ez az évünk, mit várunk a jövőtől. Ha lélekben kiegyensúlyozottak vagyunk, megy ez egyedül is, ám, ha nem vagyunk jól érzelmileg, akkor bizony ki is borulhatunk és jól jön a segítség.

A karácsonyi és szilveszteri kötelező boldogság, szeretet, mosoly, jókedv érzése nem feltétlenül jön magától. Akik már a karácsonyra is nehezen hangolódtak rá, akik nem érzeték jól magukat a bőrükben, magányosnak, elszigeteltnek, sikertelennek érezték magukat az ünnep alatt, azok szilveszterre még inkább elkedvtelenedhetnek.

Akaratlanul mindannyian osztunk-szorzunk milyen volt az életünk idén, mi az ami sikerült, mi az ami nem, mi az amit szeretnénk a jövőben is, mi az amit szeretnénk elhagyni, mi az ami elérhetőnek és mi az ami elérhetetlennek tűnik.

Ilyenkor nem minden esetben látjuk magunkat reálisan. Az, hogy körülöttünk sokan emelkedett ünnepi hangulatban vannak, elégedettek, vidámak, derűlátóak, optimisták, bizakodók a jövőre nézve, ez esetleg még inkább szomorúvá, csendesebbé, zaklatottabbá teheti azt, aki nem érzi jól magát a bőrében.

Olykor, akár az is előfordulhat, hogy aki nincs jól a bőrében, fel sem ismeri a pesszimizmusát, a rosszkedvét, a letargiáját, annak ellenére sem, hogy félrevonul, elcsendesedik, befelé fordul, vagy éppen mérgelődik, dühöng, neheztel, kifogásol.

Ahhoz, hogy felismerje nincs jól lélekben külső segítségre van szüksége. Egy családtagra, egy jó barátéra, vagy szakértőre. Olyan, aki anonim módon egy lelki-segélyszolgálat munkatársként hallgat és biztat a telefonvonal másik végén.

Mindannyiunkban ott van a felelősség, hogy a környezetünkben lévő, hasonló gondokkal küzdőn segítsünk.

Bármilyen állapotban is legyünk, nézzünk előre, az élettervezésnek nagy ereje van, ösztönöznek bennünket életszemléletünk és jövőképünk átgondolására, a bátorságra. Az olyan kérdések, mint Mi az, amit eddig elértem? Milyen adottságaim vannak? Merre tart az életem? Mit tehetek azért, hogy a céljaimat elérjem, és az álmaim valóra váljanak? Kitől kaphatok támogatás és segítséget terveim megvalósításához? – mind-mind segítenek megismerni a saját óhajainkat, erősségeinket és igen, a gyengeségeinket.

Az év lezárásának nem kell feltétlenül eredményeket mutatnia ahhoz, hogy jókedvre derítsenek. Elég ha csak olyan mozzanatokra figyelünk, amik szépítették az életünket. A többlépcsős folyamathoz könyvek, tesztek, sablonok segíthetnek. De egy rakás üres nyomtatópapír vagy üres füzet is segít. Mi is ajánljuk a kedvenceinket a cikk alján.

Hónapról -hónapra végignézhetjük merre jártunk, utaztunk, mi finomat ettünk, hol voltunk szórakozni, milyen új mozit láttunk, akár otthon a tévében, melyik sorozatnak kezdtünk neki, melyik lelkesített, esetleg melyiket hagytuk félbe és miért, milyen jó könyvet olvastunk, kikkel találkoztunk. Mi romlott el, mit cseréltünk le, miből vásároltunk újat. Mit alakítottunk át az otthonunkban. Mi történt a családunkkal, milyen programjaink voltak a gyermekeinkkel. Végigböngészhetjük a mobilon készült fotókat, videókat is. Visszanézhetjük a saját posztjainkat a közösségi oldalakon.

A gyermekünkkel is leülhetünk elszámolást készíteni, bizonyára felhoz olyan kedves, vagy kevésbé kedves emléket, ami az ő életében volt fontos az óvodában, az iskolában. A neki való példamutatás is segíthet nekünk a saját esetleges rosszkedvünkön való átgördüléshez.

Keressük az év utolsó napjában az élményeket ahhoz, hogy inspirálódjunk, (még) jobb kedvünk legyen, bizakodóan nézzünk a jövő elé. Zárjuk le az idényt, és emeljük fel a fejünket, akkor is, ha követtünk el hibákat, ha nem sikerültek dolgok, ha éppen egy fillér sincs a zsebünkben vagy betegséggel küzdünk.

Nem szeretek a rákról már beszélni, de talán segítség lehet másnak: a 2010-es évet úgy kellett lezárnom, hogy a kórházban feküdtem, hogy több egység vért kapjak ahhoz, hogy január harmadikán megműthessenek. Két napot feküdtem szilveszter előtt a kórházban úgy, hogy nem tudtam a műtét, a gyógyulás hogyan sikerül, lesz e nekem 2011-ben jövőm azon a három napon kívül, a rákműtét után. És én terveztem. Az akkor másfél éves kisfiam mosolyára gondoltam, és egy egész éves határidőnaplót megtöltöttem előre azzal, hogy mindenkivel programokat szerveztem le. A gyermekemmel, az édesanyámmal, a többi családtagommal, a barátaimmal még az anyósommal is. A kemoterápia alatt ezek a kávézások, színházak, mozik és séták is adtak erőt.

Jókedvű évzárást és bizakodó tervezést kívánunk!

Felnőtteknek: http://yearcompass.com/hu

Gyerekeknek: https://gyereketeto.hu/kiemelt/evrendezo-gyerekeknek/
Fotó: Pixabay