A Szolgáló lány meséje a kortárs irodalom egyik meghatározó műve. Szerzője, Margaret Atwood 46 éves korában, 1985-ben írta meg – mindössze egy év alatt. Ez a rövid idő még inkább kiemeli a regény súlyát, miközben az is fontos, hogy egy adott életszakasz lenyomata: egy akkor érvényes látásmódé és kérdésfelvetésé.
Egy olyan disztópiát tár elénk, amely a nők rendszerszintű elnyomására épül – és amely sok szempontból ma is nyugtalanítóan ismerős.
A történet alapját az adja, hogy drasztikusan csökken az élveszületések mellett az egészségesen világra jött gyermekek száma is. Erre válaszként jön létre az Egyesült Államok területén Gileád rezsimje, amely a Biblia torzított értelmezésére épül. A teokratikus diktatúrában a nők jogfosztottá válnak, a termékeny szolgálólányokat pedig szülésre kényszerítik. A történet középpontjában June Osborne áll, aki a túlélésért és a szabadságért küzd.
A Szolgáló lány meséje magyarul 2006-ban jelent meg, húsz évvel az eredeti kiadás után. A regényből készült sorozat 2017-ben indult, a hatodik, befejező évad pedig 2025 tavaszán érkezett meg a HBO Max felületére.
A Testamentumok 2019-ben jelent meg, magyarul is. Sorozatadaptációja napjainkban látható a Disney+ kínálatában. A történet tizenöt évvel később játszódik a Gileád Köztársaságában, ahol három nő – Lydia néni, Agnes és Daisy – nézőpontján keresztül tárul fel az elnyomó rendszer repedező világa.
Lydia néni, az előző mű kegyetlen „nevelője” titokban feljegyzéseket készít a rezsim bűneiről. Közben Agnes, a gileádi lány, és Daisy, a Kanadában nevelkedett lázadó története fokozatosan összefonódik az övével. Az elbeszélés feltárja, miként kezd meginogni a totális hatalom a belső korrupció és az emberi lelkiismeret súlya alatt.
Mindkét sorozat készítésében részt vett Margaret Atwood, így a dramaturgiai eltérések az ő jóváhagyásával születtek meg. A Testamentumok sorozatváltozata erőteljesebben eltér a könyvtől, mint a korábbi adaptáció. A cselekmény, a szerkezet és a konfliktusok felépítése más hangsúlyokat kapnak, de ez nem gyengíti a történet hatását. A feszültség végig jelen marad, a szereplők fejlődése pedig követhető és hiteles.
A különbségek időnként zavaróak lehetnek, mégis új nézőpontokat nyitnak. A történet így több perspektívából válik értelmezhetővé – olyan irányokat is megmutatva, amelyeket az olvasó talán nem képzelt volna el, vagy másként értelmezett.
A Testamentumok mondanivalója így is ugyanúgy hat: a bőr alá kúszik, mélyre hatol, és hosszan ott marad, mint egy nem halkuló vészjelzés.
Akár könyvben, akár sorozatban fogadjuk be – vagy mindkét formában –, Margaret Atwood története nehezen megkerülhető. Különösen nőként fontos szembenézni azokkal a hatalmi és társadalmi mechanizmusokkal, amelyeket bemutat. Nem azért, mert elkerülhetetlenek, hanem hogy felismerhetők és megelőzhetők legyenek. Mert, ne hagyjuk magunkat.
Margaret Atwood világosan mutatja meg: nőként nemcsak a férfiaktól kell tartanunk, hanem egymástól is. Ugyanakkor a Testamentumok a remény és az ellenállás narratívája is: megmutatja, hogy még az elnyomás világában is fennmaradhat az emberi méltóság és a történetmesélés ereje.
Fotó: Disney+
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
Olvasd el az Adatkezelési tájékoztató-t.