Senki nem ígéri nekünk, hogy az életünk gondtalan lesz. Baj és búbánat nélküli. Hiába is ígérné bárki a születésünkkor, a biztonságos anyaméh után a kinti zord világban kár is lenne a szóért. Még jó, hogy létezik olyan csodálatos mamalény, akik a gondozásába vesz. Az ő karjában inkább a gondtalanságot akarjuk hinni.
A gyermeknevelés egyik nagy kérdése közé tartozik az is, mennyire lehet egy gyermeket terhelni az élet gondjaival. Mert azok bizony vannak. Jócskán. A baj sokszor nem jár egyedül. Gyakran párban, vagy ami rosszabb csoportban érkeznek.
Például ha elromlik a vasaló, akkor tuti fix, hogy a habverő is bemondja az unalmast. Az autószerelő is mindig talál valami más hibát a verdán azon túl, mint amivel, mi a szervizbe vittük a járgányt.
A baj ráadásul szeret váratlanul megjelenni akkor, amikor senki nem gondol rá. Ez függetlenül attól jellemző, hogy egészen kicsi problémáról vagy egy világrengetőről van szó. Például az a megátalkodott, szemmel éppen hogy alig látható kullancs, ami gondol egyet és belefúródik az emberbe, az sem szól előre, hogy ő most látogatást tenne. Ráadásul a kullancs bármilyen kicsi, szinte óriásinak tűnik ahhoz a bitang vírushoz képest, ami láthatatlanul és gond nélkül virgonckodik bárkiben. Megkoronázva a saját sikereit. Hülye lenne előre szólni, hogy ledönti készül a világot a lábáról.
Pedig a baj igazán járhatna egyedül. Illegálisan megkerülve Murphy törvényét. Hétvégi szünetet tartva. Hosszú szabadságot kivéve. Vagy akár örökre eltűnve a földről. A kérdés persze az, hogy mi számít bajnak, és vajon a baj, az tényleg szükségtelen rossz? Vajon milyen lenne az élet baj nélkül?
Vagy pont attól olyan szép az élet, hogy örülhetünk annak, amikor éppen elkerül bennünket a gond, a bánat és a csalódás?
Mit mondjuk a gyermekünknek? Fiam a baj nem jár egyedül, jobb ha óvatos leszel, vagy inkább beszéljünk arról, hogy minden rosszban van valami jó? Legalábbis a legtöbben.
Fotó: Getty Images
Grafika: Mucsi Boglárka
