Arról, hogy nem a legegészségesebb búzát fogyasztani, egyre többet hallunk. Csakhogy évekig dőlt ránk, hogy a tej: élet, erő, egészség – majd ezzel szöges ellentétben érkezett a cáfolat, hogy nem igazán tesz jót a szervezetünknek a mértékletes tejfogyasztás sem. Megélhettük ezt már a mézzel, a tengeri herkentyűkkel, a kávéval és a teával is. A húsfogyasztásról nem is szólva. Az olvasó is biztosan tudna még mit beletenni a felsorolásba.

Lassan megszokjuk, hogy mindig valamelyik más élelmiszeralapanyag a mumus, tudjuk azt is, hogy már a spenót sem a régi, állítólag Popeye, a tengerész izma pont nem dagadhatott a zöldtől.

Nehéz kiigazodni mit jó ennünk és mit nem. Ha csak nincs valakinek ételallergiája vagy érzékenysége, akkor igazából már fel sem figyel az újabb és újabb álhírekre, inkább maga dönti el, hogy milyen (tév)hitnek dől be, vagy sem, már ami az étkezését illeti. 

Egészen mostanáig. Mert napról-napra  más és más, vagy mindaz együttes hatása emeli az élelmiszerárakat a csillagos ég felé: a covid okozta gazdasági károk, az emelkedő energia és így a szállítási költségek, a konténerszállító-hajók problémái, és az orosz-ukrán háború ténye. A kamra pedig üresedik. Főzni belőle kész challenge.

Hiszen minden egyes nap eszünk. Még akkor is kell ennünk, ha éppen átfut rajtunk egy vírus, ha éppen ezért-vagy azért feszültebbek lennénk, vagy akármi másért nem lenne átmenetileg étvágyunk. Az egészségünk érdekében napi ötször szükséges ennünk, amit, ha betartunk, akkor bizony üresedik a kamra, a hűtő, amit pótolni, feltölteni kellene.

Csakhogy a vásárlásainkat jelenleg már nem csak az éppen aktuális étkezési iránymutatások, hanem a kínálat –és mondjuk ki– a magasodó árak is befolyásolhatják. Vagyis most jött el igazán a kreatív főzések ideje, amikor tényleg csak pár alapanyagból állhatunk neki táplálóan finomat főzni. Vacsorára is. Kész szerencse, hogy nem unalmas az élet, mert mindig jön egy újabb kihívás, challenge. 

Fotó: Unsplash
Grafika: Mucsi Boglárka