Van egy reklám, ami szerint a dolgok nem mindig tervszerűen sikerülnek. Nekem ez a mondat a mottóm, és rám hatványozottan igaz. Valamit kigondolok, és azonnal nekiugrok a megvalósításának, aztán rájövök, hogy félig sem úgy sikerült, ahogy én azt szerettem volna. 

Legutóbb az úgy volt, hogy kaptam egy szép nagy akváriumot a családtól. Be is telepítettük mindenféle halakkal, akik láthatóan igen jól érezték magukat. Voltak közöttük sügérek is, akik közül az egyik igencsak nagyra nőtt.

– Ha már ilyen izmos csávó vagyok –  gondolta, én leszek a góré, vagyis az igazi „nagyhal”. Ennek tudatában pedig elkezdte zaklatni a kisebb halakat, némelyikre akkora csapást mérve, hogy szegények azonnal jobblétre szenderültek. Már alig maradt hal az akváriumban, ezért úgy döntöttem, a nagyfiúnak mennie kell. Fel is adtam egy hirdetést, vigye, akinek kell.

Valószínű a marketing nem volt valami sikeres, mert senkinek nem kellett. Talán, ha azt írom, hogy “Nagy hal kis hibával gazdit keres„ és esetleg rögtön egy receptet is mellékelek hozzá, el is vitték volna. Ehelyett én őszintén leírtam, hogy bár gyönyörű, de szeret gyilkolászni, így aztán nem lett valami népszerű és a nyakamon maradt.

Az A terv nem jött be, jött a B:

–  Haver, mész büntibe!

Vettünk egy kisebb akváriumot, szépen elkészítettük neki a helyet, és átköltöztettük. Kezdetben csak meglepődött, aztán egy nap után rájött, hogy ez nem akkora buli és szökést tervezett. Ha kiugrik, az nem valami egészséges rá nézve, ezért mást talált ki. Szerintem olvasta Dumastól a Monte Cristo grófja című regényt, vagy nézte a Némó nyomában című rajzfilmet, mert úgy döntött halottnak tetteti magát, és így szabadul.

Úgy is lett, másnap reggel hassal felfelé fogadott. Megijedtem és igen megsajnáltam, ezért, mivel láttam, hogy még lélegzik, jobb híján visszatettem az eredeti helyére. Azzal is, hátha gondok vannak a kis akvárium vizével. Pár perc múlva hősünk életre kelt, és azonnal üldözőbe vette a frissen vásárolt új halakat.

–  Na megállj! –  gondoltam, mész vissza a büntibe!  – szabad kézzel gyorsan kikaptam a vízből és visszadobtam a kis akvárium vizébe. Ekkor azonnal újra hasra fordult, és már szuszogni sem volt hajlandó.

Oké, te győztél!  – adtam meg magam, és jobb híján, hogy mentsem a menthetőt, elkezdtem kipecázni a frissen vásárolt tíz új kishalat. Röpke fél nap alatt meg is voltam, azóta a kis akváriumban élnek, mint hal a vízben.

Ha belegondolok, nem történt semmi, csak felülbírálta a döntésemet egy 15 centis hal, aki még kívánságokat sem tud teljesíteni, viszont így kétszer annyi akváriumom, és kétszer annyi dolgom lett.

Ez van! Hiába: a dolgok nem mindig tervszerűen sikerülnek.

Kép: Unsplash
Grafika: Mucsi Boglárka