Facetime-ból szeretettel – így óvnak ma a nagypapák?
A nagypapák mindig is a család fejei voltak – a biztonság, a bölcsesség és a szeretet megtestesítői. Régen a kertben vagy a sufniban töltötték az időt, ma pedig a képernyők…
Komposztálás otthon? – Igen! Még mindig az egyik legelterjedtebb szokás a környezettudatosságban, ha szelektíven gyűjtjük a szemetet. Kívülről tudjuk, lakhelyünk szerint, mit-mivel tehetünk egy hulladék-konténerbe, és hogyan: az üvegek, a műanyagok és a papír. Míg a konyhai szemét minden mással együtt landol a vegyes hulladékok közé, amiről tudjuk, minden csak nem környezetbarát. Adjunk egy második esélyt a hulladéknak, komposztáljunk otthon!
Kezdjük az alapoknál: Amennyiben a konyhában az étkezés, sütés-főzés során megmaradt zöld hulladék összekeveredik más szelektíven nem gyűjthető szeméttel, úgy a bomlás/korhadás folyamata során a szerves és szervetlen hulladékok reakcióba lépnek egymással, miközben a környezetünkre terhelő, ártalmas gázt, metánt bocsátanak ki.
Ahelyett, hogy a konyhai szemét bekerülne egyszerűen a földbe, hogy ott alakuljon át értékes szerves anyaggá, ahogyan az régen is történt.
A komposztálás nekem már egészen kicsi koromban jelen volt az életemben, a nagymamám vidéki nyaralójában. A legősibb újrahasznosító eljárás egy jó nagy kupacból állt a veteményes közepén. A lebomló szerves hulladék itt alakult át, korhadt le értékes talajjavító anyaggá, hogy azzal a természetes trágyával, humusszal támogathassuk meg a kertben nevelkedő zöldségek, gyümölcsök erősödését, növekedését, szaporodását. A trágyából ment az eperre, a barackfa tövébe, a krumplira és még a virágoskertbe is.
A mi dolgunk ehhez csak annyi volt, hogy minden konyhai hulladékot odahordjunk a kupacba: az almacsutkát és alma héját, a hagymaburkát, a krumplihéját, a zöldségek és gyümölcsök fel nem használt részét. A visszamaradt teafüvet, kávézaccot és tojáshéjat. A komposztálás folyamatában pedig minden másról a természet maga gondoskodott.
Erre vágytam most is, hogy ebben a körforgásban lehessek, így nyáron elkezdtem külön gyűjteni a konyhai szemetünket, amivel aztán gyakran nem tudtam mit kezdeni. Hiszen nem mindig volt kire „rásóznom” a lebomló zöldemet, ahogyan a lakópark kertjében sem áshattam el, se nem vihettem ki a közeli erdőbe megszabadulni tőle, egy-két hetenként. És még a városban működő hulladékszállító-társaság sem tudott ebben segíteni nekem.
Amikor is ez év elején megláttam a Tudatos Vásárlók Egyesülete és a Zuglói Önkormányzat közös KomPosztoló Kihívását, amivel egycsapásra megoldódott a gondom.
A kihívás során két megoldás közül választhattam: vagy belefogok az otthoni komposztálásba, vagyis építek vagy vásárolok az erkélyemre készen kapható komposztáló ládát és segítségül hívom a gilisztákat, esetleg beinvesztálok egy új, giliszta és szagmentes technológiai megoldásba, vagy a KomPosztáló Kihívás segítségével keresek gazdát a szemetemnek.
Kis területű erkélybirtokosként én ez utóbbit választottam, és letöltöttem a tippként kapott ShareWaste appot a mobilomra, hogy adományozóként gazdát találjak a konyhai szemetemnek. A ShareWaste alkalmazás célja összekapcsolni egymással azokat az embereket, donorokat, akik újrahasznosítani szeretnék az élelmiszer-maradványaikat olyan gazdákkal, akik egyénileg, vagy közösségben komposztálnak.
Feltérképeztem és felkerestem a közelemben lévő komposztáló gazdákat ahhoz, hogy mindig legyen kinek átadnom a zöld hulladékomat. Ehhez segítségemre volt az ShareWaste térképe.
A legelső átadásom során megtöltöttem egy tíz liter űrtartalmú, újrahasznosított papírból készült komposztáló zacskót konyhai hulladékkal, amiből 4 kilogramm humusz várható. Végre én is elmondhattam magamról: komposztálok otthon. Félig-meddig mindenképp!
Két hét alatt mintegy egy-másfél zacskónyi konyhai hulladékot termelünk, ami a teljes szemetünk egytizedét teszi ki. Ez alatt az idő alatt, a gyűlő szemetet a mosogató alatt a szekrényben tartjuk. Sosem éreztük még, hogy büdös lenne, egy alkalmat kivéve, amikor egy már rothadó vöröshagymát dobtunk bele. Akkor a papírzacskót kiköltöztettük az erkélyre.
Megtanultuk, hogy mindig érdemes már a gyűjtés kezdése előtt az átvevő gazdával egyeztetni arról, hogy mi kerülhet a komposztálójába, vagy sem. Például belekerülhet a levágott köröm és haj, vagy némi papír nem festett, fehér, illetve újrahasznosított formában? Továbbá, hogy belemehet a komposztba a déli gyümölcsök héja, magja, maradéka abban az esetben, ha mi a kezeletlen, bio változatát fogyasztjuk? Hiszen a banán, a narancs, a citrom vagy a mangó gyakran gombaölő és más szerekkel kezelve érkezik.
Bár minden vágyam, hogy saját komposztálóm legyen, amihez az egyik legegyszerűbb és legszagmentesebb megoldás például a magyar beltéri agyag COMPOT edény lenne, egyelőre nem érzek elég bátorságot ahhoz, hogy magam komposztáljak.
Így marad az átadás, azzal a kicsi kényelmetlenséggel, hogy az nekem időt és némi, pár buszmegállónyi utazást jelenthet. Viszont ezeket a rövid utazásokat mindig összeköthetjük más feladatainkkal. A nyári forróságban, illetve amikor ősszel a muslincák nagyon aktívak akkor sűrűn, 1-2 napon belül kell megszabadulni a komposztálandóaktól, ha nem szeretnénk büdösben lenni, vagy tartani a bogarak elszaporodásától.
Ha ön is belevágna a komposztálásba, akkor keresse fel a Tudatos Vásárlók Egyesülete oldalát, és bátran legyen részese a ShareWaste egymást támogató közösségének. A komposztálás nekünk egy olyan újfajta közösségi élményt hozott, amiben megélhettük azt a bizalmat, hogy nyugodt szívvel átnyújthatjuk, és tőlünk átvehetik a konyhai szemetünket!
Örömteli érzés, hogy közösen adtunk egy második esélyt a hulladék mellett, a bolygónknak is.
Címlapfotó: Istock
Fotók: A szerző
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
Olvasd el az Adatkezelési tájékoztató-t.