A böjtölés, a méregtelenítés, az átengedés időszaka van most. Ami szólhat tradicionálisan a könnyű ételekről, a húsmentességről vagy akár egészen másról is. Leszokhatunk a cigiről, a socail media-ról, a panaszkodásról. Leszokhatunk bármiről átmenetileg vagy teljesen. És beengedhetünk valami újat, mást is az életünkbe, olyat, amit eddig nem ismertünk közelebbről.

A böjt fontossága nem új keletű, és nem is feltétlenül vallási tradíció, bár kétségtelen, hogy a nagy vallásalapítók hangsúlyozták az elengedés, a lemondás fontosságát. Egészen pontosan azt, hogy tartózkodjunk ideig-óráig a hústól, a nehéz vagy bizonyos ételektől, illetve akár a teljes étkezéstől. Miért? Aki már böjtölt bármikor is az élete során, az tapasztalhatta, hogy a böjt csak részben lemondás, elengedés, és jóval nagyobb részben beengedése valami újnak, másnak. Mert míg egy részünk éppen lemond valamiről, addig a másik éppen befogad valami újat.

Megtisztulás, befogadás

Miközben lemondunk például a húsról, és az állati eredetű ételekről, addig nyitunk a növényi táplálkozás felé. Megkóstolunk más, kevésbé vagy egyáltalán nem ismert zöldséget vagy gyümölcsöt, vagy nyúlunk a jól ismerthez, de másképpen dolgozzuk fel, míg a böjt előtt tettük. Vagyis új, más dolgokat ismerünk meg. Ha úgy döntünk, lemondunk részlegesen a buszozásról, és két megállóval előbb szállunk le az iskola, a munkahely felé, akkor gyaloglás közben teljesen más tapasztalatokra teszünk szert, mint addig a buszon ülve érzékelhettünk. Belemélyedhetünk a saját gondolatainkba.

A böjt alatt tett más dolgokra való figyelés, valahogy így lesz eszköze az érzékenyítésnek. A böjt érzékenyebbé tesz mással és másokkal szemben (Isten teremtményeivel) és embertársainkkal szemben.

A hit azt tanítja, a böjt segítségével közelebb kerülhetünk Istenhez, mivel nemcsak a test, hanem a lélek és a szellem is megtisztul ezen az úton. A böjt szinte az összes világvallás szerves részét képezi, pont ezért.

És még csak hinnünk sem kell egy Isten létezésében sem ahhoz, hogy böjtölni kezdjünk, mert a böjt szólhat arról is, hogy általa saját magunkhoz kerüljünk közelebb. Böjtöljünk bátran önmagukért akár!

Böjt: lemondani a kávéról, a televízióról vagy a sportalanságról

A böjtölés persze nem egy egyszerű dolog. Nem működik egycsapásra, bemondásra, ígéretre. Vannak kellemetlenségei. Aki bármiről lemond, böjtölni kezd, először is létének sérültségét tapasztalja meg. Érzi a hiány okozta kellemetlenségeket, a testi és lelki melléktüneteket. Amitől a böjtölő átmenetileg meglehetősen szerencsétlennek és megviseltnek is érezheti magát.

Nehéz lehet, nem nyomkodni a telefont, ha a social media-t hagyná el, túl könnyűnek érezheti az ételt hús nélkül, vagy sótlannak a főzeléket, ha éppen a túl sok só a böjtje tárgya, vagy éppen a koffein hiány okozhat nehéz fáradtság érzetet, ha a böjtje a kávéról szól.

De aki nem riad vissza ezektől a kezdeti tapasztalatoktól, idővel egyre több boldogító oldalát élheti meg a böjtnek. Amint a test, az elme kitisztul a böjt után, a koncentrálóképesség és a memória egyre inkább javulni kezd.

Ha a nehéz ételekről, a húsról mondtunk le átmenetileg, akkor azt a test külön meghálálja. Testünket az agy köti össze a lélekkel, és amikor az agysejtek megszabadulnak a mérgező anyagoktól, mi is megszabadulunk az idegeskedéstől, a szorongástól, a félelemtől. Szellemünk tiszta és szabad, gondolkodásunk logikus lesz. Éleslátásunk, realitásérzékünk megnő, ezáltal sokkal jobban átlátjuk a problémákat, és hamarabb megoldást is találunk rájuk.

Érzékszerveink élesebbé válnak és a testünk rugalmasabb és energikusabb lesz. A valódi böjt pozitívan hat mind a testre, mind a lélekre és hozzásegít egy magasabb rendű léthez. Felébreszti a bennünk szunnyadó képességeket, kreatívabbá és frissebbé tesz. Megvalósítja azt, amit az ókori görögök úgy fogalmaztak, hogy ép testben ép lélek.

De ha nem az ételről, hanem például a túl sok emberrel való kapcsolattartásról mondunk le a böjt alkalmával, akkor is hasonlót élhetünk át. A felszabadult időnkben teljesen más, és új dolgokat tehetünk. A chat, a találkozások helyett önmagunkra, és a közvetlen környezetünkre koncentrálhatunk. Rászokhatunk az olvasásra, a sportra, a kedvességre. Televíziózás helyett a társasjátékra vagy a pasziánszra.


Böjtöljünk bátran!

Böjtöljünk bátran, higgadtan, tudatosan! Mától kezdve érezzük jól magunkat! Gondoljunk mindarra, amire a böjt által nyerhetünk, mintsem arra, amit elveszítünk vele átmenetileg vagy teljesen, függően attól, hogyan szeretnénk.

Az egészséges és sikeres böjtölés fejben kezdődik. Eldöntjük magunkban, miről szeretnénk, meddig és mennyire lemondani, továbbá azt is mit nyerhetünk a böjtöléssel, és csak erre összpontosítsunk. Tudatosítsuk: böjtölni annyi, mint lemondani valamiről, hogy valami mást nyerjünk. A nagyböjt időt ad nekünk az elmélkedésre, a tisztulásra, a gondolataink rendezésére, a magunkhoz vezető út taposására (és az imára, ami időt ad a hitben való növekedésre).

Érdekes tudni, hogy a keresztény hitben a húsvét előtti böjt idején az időszak színe kék vagy lila. Megfigyelhető a pap ruháján és az oltáron. A lila vagy kék szín a böjtöt és a vezeklést jelenti, vagyis a megbánást és a hibáink beismerését, az Isten bocsánatának elnyerését és az elkövetett hibáink jóvátételét. Ha nem vagyunk hívők, még akkor is magunkra ölthetjük ezeket a színeket, hogy saját magunkat ösztönözzük, amikor a böjtölésünk, a lemondásunk nehézséggel jár. Böjtöljünk bátran, öltsünk kék vagy lila színeket magunkra és legyünk büszkék, hogy kitartunk a lemondásunk mellett!

És ha már a lemondásnál járunk. Ha azt az összeget, amit nem húsra, édességre, alkoholra, kávéra stb. költöttünk, azzal segíthetünk azoknak, akiknek nagyobb szükségük lenne pénzre, meleg ruhára, ételre mint nekünk. Így is nyerhetünk a böjttel.

Hús helyett hal vagy nyúl

Érdekesség egyébként, hogy a keresztény vallás egyáltalán nem írja elő, hogy tilos húst enni a böjti időszakban, sőt az Újszövetség kifejezetten is eltörli, illetve meghaladja a zsidóságban ismert szertartásos tisztasági étkezési előírásokat. Viszont a lelki felkészülés jegyében az ember megtartóztatja magát a húsételektől – ez viszont a keresztény hagyományok szerint csak a madarak és az emlősök húsára vonatkozik, a vízi állatokéra már nem. És bármily meglepő, a nyúléra sem.

A húshagyás gondolata mögött egy olyan sajátos ókori, illetve középkori világkép és emberi tapasztalat húzódik, amely szerint különösen is az emlősök és a madarak számítanak fejedelmi csemegének, és csak igen ritkán kerülnek az átlagember asztalára.

Érdekes kultúrtörténeti adalék, és a keresztény vallás viszonyát is jól mutatja a korabeli (természet)tudományhoz, hogy a nyulaknak a megszelídítését és a háziasítását francia szerzetesek végezték el az ötödik századtól kezdődően, a tizedik századig bezárólag megfelelő módon kitenyésztve őket.

A szőrméjük hasznosítása mellett a másik jelentős tényező, amely a háziasításra sarkallta a vállalkozó kedvű szerzeteseket, hogy a nyulaknak a magzatjait és az újszülöttjeit „vízi állatoknak” tartotta akkoriban a tudomány és a teológia egyaránt. Magyarul, a keresztény felfogás szerint nem számított a böjt megszegésének, ha nyulat fogyasztottak ilyenkor, így a kecske is jól lakott, de a káposzta is megmaradt.

Forrás: ITT