Tulajdonképpen győzködte magát, hogy minden teljesen rendben van vele. Ott bent a fejében, a gondolataiban, a magával szemben felállított elvárásaival, és egyetértett a felsorolt érveivel is. Persze, hiszen magának állította fel azokat. A munka a szabadidőben is rendben van.
Két éve tartott így, mióta eljött a családi házból, hogy otthagyta a két gyereket és a feleségét. Nem ő akart válni, hanem a neje, de milyen férfi az, aki kirakja a gyerekeket meg az asszonyt a házból? Ment inkább albérletbe. Innen-onnan szerzett bútorokat. Igazi legénylakást rendezett be magának. Volt egy másfél személyes heverője, egy tervezőasztala a rajzainak és egy hatalmas könyves polca, amin igazából a tervei sorakoztak nagyrészt és azok a szakkönyvek, amiket azóta gyűjtögetett, hogy végzett a mérnöki karon.
Enni leggyakrabban a földön ülve, a heverőnek támaszkodva tette, miközben nézett valamit a kedvenc streaming csatornáján. Többnyire dokumentum vagy bűnügyi filmeket. A romantikára már rég nem tartott igényt, a vígjátékokhoz nem volt humora, az akció filmek lehetetlensége pedig kihozták a sodrából – ezek a filmrendezők nem alkalmaznak fizikusokat?
Volt amúgy ebédlő asztala a konyha végében az ablaknál. Kör alakú, négy székkel, ha a gyerekek itt lennének, és meg egy a Sacinak. Mégis, inkább bent a nappaliban a földön evett a legszívesebben, mert a filmekből érkező hangok elhitették vele, hogy nincs egyedül. Végtére nem is volt. Saci ott volt neki.
Két éve tartott ez az őrület, hogy a munka belenyúlt a szabadidőbe és vissza. Tulajdonképpen csak akkor élt „normál” életet, amikor a gyerekek ott voltak. Két hetente hétvégén. Saci nem igényelte a rendszerességet, kivéve az étkezésekben.
Semmi nem segített neki kijönni ebből a rendszertelenségből. Sem a tervezés, sem a felesleges energiák és érzelmek levezetése a kőkemény futásban, akár naponta lefutotta volna a félmaratont, hogy az idegei rendben legyenek. Ugyanakkor nem akart a saját térdével sem kicseszni, a Backer-ciszta olykor erősebbnek bizonyult nála, olyankor a fertelmes fájdalmak mellett lilára dagadt vagy éppen teljesen lemerevedett akár hetekre is a térde.
23:31 és céges e-maileket olvas. Nem azért, mert az üzlettársa vagy a partnerek, megrendelők nem hagynának nyugtot neki, ellenkezőleg, azért, mert ő maga megtehette ezt. Úgy rendelkezett önmagában, hogy márpedig akkor dolgozik, amikor akar és akkor pihen, amikor akar. Rendszertelenül. Ebbe nem szólhat bele senki.
Ő maga sem. Akkor sem, ha a lelke mélyén tudja, hogy márpedig így, szét van csúszva az élete. És ez nem mehet már sokáig tovább. Nem is ment. Éppen felállni készült, hogy ránézzen az egyik rajzra a tervező asztalon, amikor Saci ezt nem engedte neki. Helyette dorombolva az ölébe ült, hogy mára nincs több munka a szabadidőben, mert most Saci idő van. Lefoglalta őt, pont úgy, ahogyan a negyedik széket szokta a konyhában.
Fotó: Getty Images
Grafika: Mucsi Boglárka
