Az élet egy macskával kész macskaregény, nem tudjuk, mikor ér véget

Az, hogy kivel töltjük éltünk hátralévő napjait sok mindentől függ. A párunkkal, a családtagjaink körében? Vagy ha végleg egyedül maradtunk, akkor egy macskával? Vagy többel? Az élet egy macskával kész macskaregény. Ezt csak azok tudják, akik már éltek együtt cicával. Ha csak ő maradt nekünk, akkor az elvesztése hihetetlen űrt hagy maga után. Előbb-utóbb ez is megtörténhet. A macskák sajnos nem élnek addig, amíg az emberek. Újabb macska-sztori, amelyet az élet írt.

Macskaregény. Sokáig ízlelgettem magamban ezt a szót, amelyet egy könyv borítóján pillantottam  meg. Tulajdonképpen ez a címe a könyvnek: Macskaregény. Polcz Alaine műve. Egyértelmű, hogy miről szól. Macskáról. Vagyis macskákról. És emberekről, történetekről. Az életről. És ahogyan Alaine-től megszokhattuk: gyászról, halálról, elmúlásról.

Nehéz, ha az ember elveszít valakit. Ha az egy macska, akkor is. Nincs más választás, egy állat elvesztését is meg kell gyászolni. Nem szégyen, ha annyira fontos volt számunkra, hogy hiányzik, ha már nincs. A magánynál nem lehet rosszabb semmi. Egy macska társasága oldja az egyedüllét gyötrelmeit.

Arról senki nem tehet, hogy a négylábú társaink élete nincsen szinkronban a gazdiéval. Távozhat ő hamarabb az élők közül. Vagy egyszerűen csak továbbáll. Annyi biztos, hogy egy macskával az élet külön sztori. Macskaregény.

Kész macskaregény

Ez a macska nem szereti a gyerekeket. Menekül, ha meglátja őket. Be a mosdótálba, az ágy alá, a szekrény tetejére. Mintha látni sem akarná a gyereksereget. Tényleg kész sereg: hárman vannak. A macska gazdájának unokái. Hangosak, elevenek, kíváncsiak. Egy macskának lehet, hogy ez nem ideális közeg. De a gyerekek nem adják fel. Igenis szeretik.

Ha jön a Karácsony, a macskának is kell ajándék. Ha arról beszélgetnek, hogy kik a családtagok, és kiket szeretnek, a macskát név szerint meg kell említeni. Különben is: ő a Papi macskája. Nem más ő: Papi macskája. Olyan cirmos. Akarom mondani, foltos. Foltos. Mert hogy így hívják.

Foltos családba kerülése macska-viszonylatban akár teljesen szokványosnak is nevezhető. Mondhatnánk úgyis, hogy nem lányregény (mert ugyebár sokkal inkább: macskaregény). Papi egy jóbarátjának bérelt irodája közelében született. Az ottan titkárnő bízta rá Papira: egy hétig vigyázzon rá a panelben, utána ő magához veszi.

Akkor még a kis foltos teremtés elfért Papi fél tenyerében. Az egy hétből lett kettő, majd három. Papi nem várt tovább, és ígéretet tett Foltosnak: te most már velem élsz! Jóban rosszban. Felelősséggel tartozol azért, akit megszelídítettél. Papi mindig is a lelkiismerete szerint élt. Nem történhetett ez másképpen. Így a macska maradt. Pedig Papinak már volt tapasztalata macskákkal. Ő már tudta, hogy a macskaélet sem végtelen. Az előző cicát egy busz ütötte el. Kiszökött, és Papi az utcán kiabált utána.

A kis riadt egy autó alatt kuporgott. Amikor hallotta az ismerős hangot, megkönnyebbülve szaladt felé. Csak jött egy busz. De Papi tiszta ronggyal bélelt cipősdobozba fektette, és másnap a munkahelyén az udvarban egy fa alatt eltemette.  Aztán ment tovább. És akkor jött Foltos.

Az élet egy macskával

Tehát együtt éltek tovább. Foltos lelki békéjét csak az időnként felbukkanó unokák látogatása zavarta meg. De nem volt azért ő annyira utálatos, ahogyan mutatta magát. Ha a gyerekek elmentek, mindig panaszkodott utánuk.

Egyébként élte a macskák szokványos életét. Már-már unalmas életét. Talán ez mégsem egy macskaregény? Papi akkor még dolgozott, így Foltos egész nap henyélhetett. Papi megtanította erre-arra. Például hogy hozza vissza a kupakot, amit ő elgurít neki. Visszahozta. Macskajelmezbe bújt kutya lenne?

Azért az ágyba nem szerette, ha felmászik. Mindig rúgott egyet, erre a macska  leugrott az ágyról. És az ágy másik oldaláról próbálkozott. Hízelgett. Dörgölte hozzá a fejét. Vagyis: dusolt. Papi még gyerekkorából ismerte ezt a szót. Ő dusolt annak idején az ötvenes években a nagymamájának, amikor rossz fát tett a tűzre. Most pedig a macska dusolt vele. Nem tudott rá haragudni, így a macska maradhatott az ágyban.

Mindene volt a csirkemáj. Külön porciózva tette el neki a fagyasztóba. Ha marhahúst vásárolt, a macska mindig ott sündörgött körülötte, s mindig kapott belőle. Reggel, ébredés után mindig nyávogott a reggeliért. Egyébként soha. Papi szerint ilyenkor azt mondta: adjál ennem! Ha megkapta, elhallgatott.

Hová tűntél, Foltos?

Amikor Papi nyugdíjas lett, Foltos felsóhajtott: végre egész nap velem lesz! De máshogy alakult. Papi lesérült, hosszú hónapokra kórházba került. Addig Foltost a barátok etették és szóltak hozzá néhány jó szót. Panellakóként talán nem olyan izgalmas a macskaélet, de Foltos láthatóan jól bírta. Imádott kint ülni a konyhaablakban. Talán ilyenkor várt valakit.

Aztán Papi jobban lett. Majd újra rosszabbul. De legalább együtt lehettek. Papi élvezettel nézte, hogy Foltos egész nap játszik. Fóliából gyűrt neki össze golyót, azt gurította a macskának. Foltos nagy vadász volt. Naphosszat stírölte a legyeket. Mióta megvolt, nem is volt szükség légycsapóra. Rengeteget aludt. Papi azelőtt ilyet nem látott macskánál. A macska úgy ki volt csavarodva alvás közben, hogy a mancsai az ég felé meredtek. Védtelen volt. Néha még horkolt is. Papi csak mosolygott, tudta, a macska biztonságban érzi magát. Azért ez a lehetetlen testhelyzet.

Papi éppen nem volt jól. Alig bírt kikelni az ágyból. De Foltos hányt, és csak érte aggódott. Fecskendővel itatta. Pár nap alatt helyrejött. Minden ugyanolyan volt, mint régen. Csirkemáj, legyek és fóliagombóc. Aztán hónapokkal később Foltos eltűnt a nyitott konyhaablakon át.

Papi semmit nem hallott, de mivel nehezen mozog, nem tudott volna leszaladni a lépcsőn. Papi barátja egy hétig szólongatta a környéken. Papi egyre szomorúbb lett. Még mindig felriad éjszaka, hogy nincs ott a macska.  Hová tűntél, Foltos? Hiányzol!

Papi nem gondol a legrosszabbra. Biztosan befogadta más. Egy kedves család. Jó helyen van, és szeretik. Nem lehet másképp! Hiszen Foltos élete is egy macskaregény. Csak ő van most egyedül. Macskátlanul. De nem szeretne másikat. Nem kell Foltos-pótlék. Csak az űr marad, és a remény, hogy Foltos macskaregénye folytatódik. Ez a megnyugvás is elég már.

Fotó: A Szerző