Nyolcvan – negyven. Dupla évforduló. Ráadásul kerek. Az egyik duplája a másiknak. Ilyen soha többé nem lesz már. Mondhatnánk rá, hogy kettős fantázia – micsoda elnevezés! Passzol ahhoz, aki kitalálta. Kiválasztotta magának. Vagyis a lemezének, amelyet több év kihagyás után készített az idén negyven éve. Aztán még más is történt vele abban az évben. Éppen a mai a napon, 1980. december 8-án lőtték le az akkor negyvenéves John Lennont New York-i háza előtt. Ez már nem fantázia. Negyven év eltelt, de még most is van mire emlékeznünk vele kapcsolatban. Emlékezzünk hát!
Évek óta tervezem, hogy szívesen írnék John Lennon életéről. Dédelgettem, tologattam a lehetőséget. Hogy majd egyszer. Vagy majd akkor. Hát akkor most eljött az ideje. Ez az év duplán is emlékezetes azok számára, akik számontartják a John Lennonhoz kapcsolódó dátumokat. A zenész ugyanis nyolcvan éve, 1940. október 9-én született Liverpoolban.
És ma negyven éve, 1980. december 8-án halt meg. Lelőtték New York-i háza előtt, azután, hogy kiszálltak autójukból a feleségével az otthonuknál. Ez néhány héttel azután történt, hogy többéves pihenő után, amit elzárkózva töltött a zenétől és a közélettől új lemezt jelentessen meg Double Fantasy címmel.
Kettős fantázia – milyen találó elnevezés. Megint egy olyan szóösszetétel, amin lehet gondolkodni. Tipikus Lennon. Mert ki volt ő? Ki volt John Lennon? Miért emlékezhetünk rá még most is? Hiszen már negyven éve nincsen köztünk. Tudjuk, hogy ő volt a legendás Beatles tagja. Dalokat írt, és azt mások meghallgatták. De ennyi? Mást nem is érdemes tudni róla?
Tipikus Lennon
És akkor el is jutottunk az emlékezéshez. Negyven év, elképesztően hosszú idő. Én például meg sem születtem még, amikor őt lelőtték. Hát akkor miért? Miért emlékezek most mégis rá? Mert még mindig jelen. Van miről beszélni vele kapcsolatban. Hatással van sokakra. Rám is. Pedig nem léteztünk soha egy időben. Az meg hogyan lehet?
Az előbb úgy neveztem John Lennont, hogy zenész. De nem csak zenész volt. Ki volt ő? Mi sem bizonyítja jobban korszakalkotó, markáns jelenlétét, hogy még mindig jelennek meg róla szóló könyvek. Lesley-Ann Jones írása például az idén került a boltokba John Lennon élete, szerelmei és halála címmel.
A szerzőnő egy teljes oldalon át annyi jelzővel illeti John Lennont, mint amennyi víz van az óceánban. Pimasz, okos, fürgeagyú, pofátlanul tehetséges. Összetett, ellentmondásos. Egyik pillanatban vicces bajkeverő, aztán keserű bolond. Gonosz, kegyetlen férfi, majd sírdogáló kisgyerek. Magabiztos, félszeg, extravagáns, meglepően visszafogott is tudott lenni. Nyájas, aljas, nemes lelkű. Bizonytalan, mégis megfontolt. Könyörtelen és önostorozó.
Élvezte az elfogadhatatlant, a kimondatlan igazságot. Mindezt végigolvasva csak egy valami jutott eszembe: a végletekig ellentmondásos. Már-már izgalmas. Ki az, akire ennyi minden ráillik egyszerre? Ennek mindig oka van. John Lennonnál is volt. A meg nem értettség, a düh és az elkeseredettség nyomot hagyott a munkásságán. Nem véletlenül.
Amikor mindenki az ellenségeskedésről beszélt, ő a világbékéről. S tudom, hogy a világbéke szót már elhasználták a szépségkirálynők, akik szabályos mosolyukkal keretezve szintén ezt hirdetik. De John Lennon világbékéje mégis más.
Makkok és világbéke
Mindig úgy tett egy ügyért, ahogyan abban a helyzetben tudott. 1969-ben feleségével, Yokoval két-két makkot küldtek a világ vezetőinek, hogy ültessék el, majd ha kinőnek a fák, azok legyenek a világbéke szimbólumai. Lepjék el a béke-fák a Földet. Micsoda metafora ez is.
Ugyanilyen figyelemfelhívó akció volt, amikor Yokoval meghívták az újságírókat a nászútjukra. Egészen pontosan a hálószobájukba, hogy ott a békéről beszélgessenek. Ez is milyen sokatmondó. Ki ne akarna egy híres zenésszel beszélgetni, amikor az ágyban fekszik frissen elvett feleségével? Persze, hogy mindenki kíváncsi volt rájuk. Egyszerűen megfogalmazva ezen akciók üzenetek, amelyekre nem lehet nem odafigyelni. Még negyven év után is van értelme szóba hozni.
Kimondott szavainknak és megnyilvánulásainknak mindig van oka. Teljesen egyértelmű, ha egy művész a saját érzelmeivel dolgozik. A gondolatai, a személyisége is megjelenik az alkotásaiban. A zenészeknek könnyű – gondolhatjuk. Kiéneklik magukból a kínt és a boldogságot is. Mondhatni minden embernek nehéz valamiért. Kinek ezért, kinek azért.
Szabad, mint a madár
John Lennon családi élete egészen kusza volt. Édesanyja ötévesen az egyik nővére gondjaira bízta fiát, míg ő mással alapított új családot. Édesapja ekkor már régen nem volt a képben. Ki hagyott el kit – többféle verziót is olvashatunk különféle könyvekben. A lényegen nem változtat. John Lennont tulajdonképpen mindenki eldobta magától.
Aztán amikor kamaszként újra közel került az édesanyjához, Juliához, egy szolgálaton kívüli rendőr a házuk közelében elgázolta. John szobájából éppen rá lehetett látni a baleset helyszínére.
Olyan tragédiasorozat ez, amelyet szinte lehetetlen túlélni. Így már érthető: az örök ellentmondásban lévő ember. De hogyan mondaná el a saját szavaival? Egy ennyire érdekes emberre kíváncsiak vagyunk akkor is, amikor nem koncertezik vagy dalt ír.
Hunter Davies hosszas kutatómunkával összegyűjtötte John Lennon leveleit és feljegyzéseit egy azonos című könyvben, amely 2018-ban jelent meg magyarul. Ezek alapján John Lennon szórakoztató és igazi. Olyan valódi. Bepillanthatunk a kulisszák mögé. Egy ember mindennapjaiba.
Aki legalább annyira szeretett volna elrejtőzni, mint kitárulkozni. Tessék, még egy ellentmondás. Aki bár világsztár, mégis olyan, mint mi. Aki soha nem rejti el a véleményét. Igazi nyughatatlan lélek. Vagy szabad, mint a madár?
Mélyen emberi. Gondolatai gondolkodtatóak. Olyan, amelyekre érdemes odafigyelni. Néhány közülük. A kedvenceim Hunter Davies könyvéből. Mindegyik jellegzetesen Lennon. Szerintem.
Ahogyan a jellegzetes rajz saját magáról, amit minden autogram mellé vagy levélre, képeslapra, írásra odabiggyesztett: kerek szemüveg és mosolygós arc. Csak semmi fakszni. Ennyi pont elég. Erről őt még most, négy évtized múltán is felismerik. Igazi védjegy. Nagyon menő és nagyon eredeti. Most is el tudnám képzelni, hogy valaki így azonosítsa magát.
John Lennon levelei és feljegyzései – nekünk
Johntól. Tudod, a szemüveges alak. 1961
Nem tudok visszaemlékezni semmire szomorúság nélkül. Oly mélyen van, hogy már alig ismerem. Oly mélyen, hogy könnyeim ott hagynak engem, hogy saját butaságom nézője legyek. 1961
Az emberek nem figyeltek fel rá, milyen kemény a szövege, mivel a dal hangzása olyan édes. Ugyanis ha hangoskodsz, be fogják tiltani. (Az Imagine című daláról) 1972
A valódi magánéletem az, ha otthon vagyok. A lakásajtón kívül én köztulajdon vagyok. Utálom… de amit főztem, meg kell ennem! 1975
Nem kell lelki társat keresned. Ő majd rád talál. Egyedül csak fel kell készülnöd rá. 1979
Beköszönt az unalom, túl sok már a beatzenéből… Arra gondoltam, hogy mágus leszek. Új foglalkozás! Nem nagy ügy megváltoztatni a foglalkozást az útlevelemben. 1975
Arra gondoltam, zongoraleckéket fogok venni… csak 8 ujjal játszom… autodidakta módon és pocsékul. (Mimi soha nem engedte, hogy legyen otthon zongora…. Azt mondta, az közönséges!). Még most is úgy véli, hogy „szerencsém volt”, azaz nem vagyok tehetséges… 1975
Mindennap, mindenképp. Jobb és jobb lesz nekem. Szeretettel Apa. Ui.: A lélek izom. Edzeni kell, hogy megerősödjön. (Julian fiának írt képeslap) 1978
Jövőre negyvenéves leszek. Remélem az élet valóban most kezdődik. 1979
Láthatatlan vagyok. 1977
Tetszik vagy nem, én rá teszek. Uccsó a könyvben én leszek. 1948 (Az unokatestvére emlékkönyvébe írta nyolcévesen.)
Az élet most kezdődik? Inkább fájdalmasan korán ért véget számára. Ez már a sokadik lépés, hogy valakiből legenda váljon. De bárcsak ne így lett volna. Egy biztos: nem volt láthatatlan. John Lennon az, aki soha nem volt láthatatlan. Mit hagyott még hátra? Markáns és jellegzetes gondolatait megtaláljuk a dalaiban is.
(Nem) csak dalok
John Lennon tudta, hogyan kell elmondani valamit. Olyan egyszerűen ki tudta fejezni az érzéseit, mint ahogyan a víz folyik a medrében. Erőteljes érzelmeket kevés szóba bele tudott sűríteni. Szavait bárki megérthette. Éppen ezért fontosak a dalai. Üzenet vagy sem, jó rájuk emlékezni. Soha nem lesz egyik sem láthatatlan. Itt marad velünk.
Mindegyik ő. Az elveszett férfi. A bizakodó apa és férj. A gondolkodó ember. Mindig a saját igazságát írta le. Nem rejtegetett semmit. Csak adj nekem több igazságot! Úgy is mondhatjuk, hogy nem törődött a trendekkel, vagy azzal, amit elvártak tőle. Pont mint, ahogyan a feljegyzéseiben is olvashatjuk. Pontosan megfogalmazott gondolatok, vagy metaforikus költői képek. Ha kell ironikus vagy vicces. Amolyan Lennonos.
Nowhere man 1965
Ő egy igazi sehol ember
A sehol földjén ülve
Nincs nézőpontja
Nem tudja, merre tart
Hát nem olyan, mint te és én?
(Igazi szívszorító vallomás egy huszonöt éves férfitől. Keserű, de összeszedett.)
Strawberry Fields Forever 1967
Csukott szemmel könnyű élni.
Szerintem senki nincs a fámon
(Részletek az egyik legismertebb Beatles-dalból. Senki nincs a fámon – akkor egyedül vagyok ezen a világon, senki nem ért meg?)
Free As A Bird 1995
Szabad mint a madár
Ez a legjobb dolog
Szabad mint a madár
Mint egy hazajárómadár, repülök
Mint egy szárnyas madár
Mi történt azzal az élettel, amelyet valaha ismertünk?
Élhetünk valóban egymás nélkül?
Bármi is történt
Az élet, amit valaha ismertünk
Mindig olyan szabadnak éreztem magam
(Egy antológia kiadáson jelent meg ez a dal Lennon halála után tizenöt, a Beatles feloszlása után huszonöt évvel. John Lennon otthon rögzített demo-felvételeit használták fel a végleges dalhoz. John Lennon félbehagyott szavait Paul McCartney folytatja. Éppen azért szívszaggató.)
Across The Universe 1968
A szavak hömpölyögnek
Mint a végtelen eső a papírpohárba
…
Semmi sem fogja megváltoztatni a világomat
(Önvallomás: semmi nem változtatja meg a világomat. Jelen vagyunk a teljes univerzumban. A most számít.)
(Nem) csak dalok – Kettős fantázia
Watching the wheels 1980
Az emberek szerint őrült vagyok
Mert azt csinálom, amit csinálok
Csak el kellett engednem
… nem sietek, csak itt ülök, és eltöltöm az időmet
(Részletek egy dalból a Double Fantasyról. Egy örök bölcsességgel: csak el kellett engednem… Mi mást tehetnénk, hogy jobb legyen?)
#9 Dream 1974
Nagyon régen
Az álmomban
Csak álom volt?
Tudom, igen, tudom
Olyan valóságosnak tűnt
Valaki szólítja a nevemet
Aztán az eső elered
Két furcsán táncoló szellem
Ah! Böwakawa, poussé poussé
(A szerelem varázslat, ahol mágikus szellemek földöntúli hangon szólnak hozzánk. Csodálatosan költői.)
Beautiful Boy (Darling Boy) 1980
Alig tudom kivárni
Hogy felnőj
De azt hiszem, mindkettőnknek csak türelmesnek kell lennünk
Mert még hosszú az út
Kemény dió lesz
Igen, hosszú az út
De addig is
Mielőtt átmész az utcán
Fogd a kezem
Az élet az, ami veled történik
Amíg te más tervekkel vagy elfoglalva.
(Az ötéves fiához írt dala igazi üzenet apától a fiának:Az élet az, ami veled történik, amíg te más tervekkel vagy elfoglalva. És az óceán motívum, amely számára olyan fontos volt, hogy halála előtt néhány hónappal elvitorlázott a Karib-tengerre. Élete legboldogabb időszaka volt ez – ezt írta az út után.)
Working Class Hero 1970
Amint megszületsz, kicsinek érzed magad
A munkásosztály hősének léteznie kell
Ha hős akarsz lenni, csak kövess.
(Három sor egy dalból. És egy társadalmi probléma. Vajon tényleg egyenlők vagyunk?)
Women 1980
Asszony, mit mondjak neked?
Szóval elmondani azt nem lehet
Így aztán örökké adósod vagyok
Talán mégis hozzáfogok
Mindenem neked köszönhetem
Örökké hálás ezért a lelkem
(Tettem, amit tettem, de most itt vagyok. Minden úgy jó, ahogyan van. A szeretet és a megbékélés az egyetlen út. Tényleg így van.)
Jealous Guy 1971
A múltról álmodoztam
A szívem nagyot dobbant…
Olyan bizonytalan lettem
Lehet, nem szeretsz már engem…
Próbáltam a szemedbe nézni
Azt hittem el akarsz rejtőzni…
(Szerelmi vallomás olyasvalakitől, aki nem tudja, vagy nem meri feltárni a valós érzelmeit.)
Out The Blue 1973
A kékségből jöttél hozzám
Hogy elfújd az életem bánatát
(Újabb költői kép a megváltó szerelemre. Ami váratlanul érkezik, és mindenre gyógyír lehet.)
Ha te is úgy akarod
És egy majdnem ötvenéves dal, amely most fájdalmasan aktuális. Rólunk szól. Ez most történik velünk. Hogyan lehet ennyire mai? Ha elvonatkoztatunk a háború szótól, a jelenlegi történésekre gondolhatunk. Vagy akár lehet háborúnak is nevezni bármit, hiszen ahhoz sem kellenek feltétlenül fegyverek. Mi lehetünk egymás ellenségei.
De tehetünk is azért, hogy jobb legyen. Nyakunkon a karácsony. Gondoljunk vissza erre az évre. De bármi történt is, csak bizakodjunk, érezzük jól magunkat, mert itt vagyunk egymásnak. S reménykedjünk, hogy a jövő év már jobb lesz, félelem nélkül. Hátborzongatóan valódi. John Lennon igazi üzenet nekünk a távolból. Itt és most.
Happy Xmas (War Is Over) 1971
Tehát eljött a karácsony
És mit tettél?
Egy újabb év elmúlt
És egy új csak most kezdődött
Tehát itt van a karácsony
Remélem, jól érzed magad
Kellemes karácsonyi ünnepeket
És boldog új évet
Reméljük, ez egy jó év lesz
Félelem nélkül
A világ annyira el van tévedve (most)
A háborúnak vége, ha te is úgy akarod.
Aki soha nem volt láthatatlan
Hát itt tartunk, ennyi volt? Negyven év is elmúlt. Johnról, a zenészről, az életéről, a szerelmeiről, a haláláról olvashatunk bármennyit, de őt vajon kiismerhetjük? És saját magunkat?
Hogy ő halála előtt boldog és elégedett volt e, azt már soha nem tudjuk meg tőle. Ha egyáltalán el akarná mondani. És nem csak viccet csinálna belőle. Ha így is lenne, annak is meglenne a maga oka. Jobb, ha magunkkal foglalkozunk.
Egy különös játékra hívott minket Danny Boyle, amikor elkészítette tavaly Yesterday című filmjét, amely a Beatlesről szól. Vagyis arról, hogy nincsen Beatles. Történik egy pár másodperces áramkimaradás a Földön, és több fronton megsemmisül az, ami volt. Így a Beatles is kitörlődik örökre. Ez nem azt jelenti, hogy a tagok (John, Paul, George és Ringo) ne léteznének. Csak éppen nem híresek. Nem alakul meg az együttes, nincsenek dalok. Senki nem ismeri a Beatlest.
Kivéve a főhőst, Jack Malikot (és még néhány embert az egész Földön), aki egyszer csak elkezdi játszani a Yesterdayt, majd a többi dalt. És sikeres lesz. Az emberek imádják. A dalok élnek majd” hatvan év után is. De a film legemlékezetesebb jelenete nem ez. Hanem amikor Jack ellátogat egy eldugott házba. Valahol az óceánparton. Ahol egy férfi nyit ajtót.
A jellegzetes szemüvegben, vállig érő hajjal. Johnnak hívják, és 78 éves. Épp annyi, amennyi a film készítésekor John Lennon lenne. Ő nem a híres Beatles tagja, egyszerűen csak John, a tengerész. Felemelő pillanat.
Jack természeten azt kérdezi a nem zenész Johntól, hogy boldog? És erre a filmbeli John válasza: Élveztem a munkámat minden egyes nap. Behajóztam a világot. Küzdöttem azért, amiért hiszek. És győztem. Találtam egy nőt. Harcoltam, hogy megtartsam. Vele éltem az életem. Jó életet akarsz? Nem olyan bonyolult. Mondd el a másiknak, ha szereted. És mondj igazat, ha tudsz.
Ilyen egyszerű lenne? Erről szól az élet? Mi másról! Ennyi épp elég a boldogsághoz. Tessék, John Lennon még arra is képes, hogy akkor is üzenjen, ha csak egy öreg tengerész.
Csak… John Lennon itt volt köztünk, hogy átadja az üzenetet. Rajtunk múlik, hogy meghalljuk, vagy sem. Sokkal több volt, mint egy zenész, vagy a Beatles tagja. Ő volt John. Csak John, akire érdemes odafigyelni. Még negyven év után is. Hallgassunk rá!
Néhány John Lennon dal, amit jó meghallgatni
Davies, Hunter (szerkesztő): John Lennon levelei és feljegyzései, Partvonal Könyvkiadó, Budapest, 2018.
Jones, Lesley-Ann: John Lennon élete, szerelmei és halála, Kossuth Kiadó, Budapest, 2020.
Fotó: Getty Images
