Hetedik év … azt mondják ez vízválasztó minden kapcsolatban. Ha ezt túléli a kapcsolat akkor nagy valószínűséggel tartós marad…vagy legalábbis a következő hét évet megéri.

Hét év … amikor minden megváltozik, a spirituális hét éves ciklus elindul …vagy épp befejeződik…

A mi kapcsolatunk 7 éves volt, amikor összeházasodtunk, és nem egész három év múlva már külön éltünk…. a hetedik év vízválasztó volt, de valójában a gondok már hamarabb elkezdődtek.

Valahogy így van ez a kapcsolatokban, hogy a gondok valójában hamarabb kezdődnek, mint ahogy észrevesszük, és mint ahogy képesek is vagyunk tenni ellene, mert akkor már lehet nincs mit megmenteni.

Igazán ritka az olyan párkapcsolat, ahol a két fél ugyanabban a pillanatban érkezik el arra a szintre, hogy nem megy tovább együtt. Mert szép szerelem volt, jó volt, sok mindent megéltek együtt, de valahogy a folytatást már nem tudják elképzelni. Az ilyen ritka, mint a fehér holló. Többször van az, hogy lehet nem minden működött zökkenőmentesen, lehet, hogy a szíve mélyén mindkét fél érezte, hogy nem ez az igazi, mégis valakinek a szíve darabokra törik…és az élete 180 fokos fordulatot vesz egyik pillanatról a másikra.

Mindaz ami hétfőn este még természetes volt, és a megszokott nyugalom áradt szét benne, mindaz a meleg környezet, és hétköznapi idill, ami élete része volt az elmúlt években, kedd estére hamuvá porlad, mintha sosem létezett volna.

Az egész világa fenekestől kifordul magából, és hirtelen nem is tudja melyik univerzumba van és azt végképp nem, hogyan történhetett mindez 24 óra leforgása alatt. Hogyan lehet az, hogy a közösen tervezett jövő, az álmok, az együtt átgondolt közös élet, a gyűrű a másik ujján már ennyire semmit nem jelent?

Hogyan lehet az, hogy az ember szívét összetörik egyetlen egy mondattal, egyetlen egy cselekedettel?

Sehogy! Mindannyian tudjuk, hogy ez a döntés, hogy nélkülünk tovább, csak egy folyamat vége tulajdonképpen. Mert nincs olyan egy kapcsolatban, hogy csak úgy meggondolom magam és már nem akarom a másikat. Mindannyian tudjuk, hogy valami elvezetett ehhez a döntéshez, hogy kellett legyen egy vagy több kiváltó oka ennek, hogy voltak veszekedések és csúnya egymásra nézések, lehet, hogy voltak csendben eltöltött napok, és hangos szóval fűszerezett esték.

Mindannyian tudjuk, hogy a szakítás, a válás nem csakúgy történik a semmiből, hanem igenis táplálkozik a valamiből.

Mégis annak a félnek akivel szakítanak, olyan érzés mintha az egész egyik pillanatról a másikra történt volna. Csak utólag látja majd a jeleket, amikor meg is érti már az összefüggéseket, megérti az egész okát.  Ekkor látja már, hogy mindez nem volt ilyen hirtelen, de az a pillanat, amikor minden véget tért, az a pillanat akkor is pusztító volt.

Pusztító. Mindent elsöpör magával. Olyan mintha egy hurrikán futna végig egy másodperc alatt az elmúlt közös éveken. Mindent letarol.

Nem marad utána semmi. Csak a szomorúság, a fájdalom.

Idővel pedig az összetört szív meggyógyul, a láthatatlan törések behegesednek, a vonalak elhalványodnak, az összetört szív visszaépíti magát, és elkezd a jövőn dolgozni.

…mert meg kell adni a fájdalomnak ami az övé … időt és könnyeket is!

Kép: Unsplash