A Szoknya és Nadrág Magazinban újra és újra igyekszünk példát mutatni és ötleteket adni arra, hogy a gyerekekkel hogyan szeretethetnénk meg az olvasást. Ezúttal a tizenkét éves Kalovits Katát mutatjuk be, aki számtalan elfoglaltsága mellett rendszeresen szán időt az olvasásra, mert valóban nagyon szereti a könyveket.

A magyar törvények szerint, tizenhat éven felüliek dolgozhatnak diákmunkában, akkor is persze, szülői engedéllyel. És ez így van rendjén. Ám, ha egy gyermek ki akarja próbálni milyen péknek, lovásznak, postásnak, ékszerésznek, újságírónak vagy éppen könyvesbolti eladónak lenni, akkor miért ne próbálhatná ki, milyen is az?

Egy nap a könyvesboltban

Erre a nyár a legalkalmasabb idő, amikor nagy a szabadság. Mindig akad olyan rokon, barát, ismerős, aki a választott szakmában dolgozik, és talán tud abban segíteni, hogy a lurkó ízelítőt kapjon a műhelytitkokból. Domány Katalin, a Fantazmagória könyvesbolt vezetője is egy ilyen barát. – Képzeld el Ági, jövő héten az egyik törzsvásárló kislány jön hozzánk „dolgozni” egy teljes napra, aznap az új könyveket is bevételezünk, lesz adminisztráció, könyvrendezés is, bízom benne, hogy nem lesz csalódott – újságolta nekünk Kati, amikor összefutottunk vele a városban.

Számunkra, a Szoknya és Nadrág Magazinban nem is volt kérdés, hogy ebből az egy napról riport születik, így nyitás után egy órával váratlanul meg is lepjük őket a könyvesboltban. Betoppanásunkkor, a tizenkét éves Kalovits Kata, éppen a könyvesbolt külön termében egy csapat gyerek között ül, de ez alkalommal, nem vásárlóként, hanem „eladóként” van jelen a Fantazmagóriában. Ahogy Katának, úgy nekünk is ez a kedvenc könyvesboltunk a városban.

Egy kisváros életében általában szövevényesek az ismeretségi szálak, tulajdonképpen majdnem mindenki ismer mindenkit. Vagy ismer valakit, aki ismeri a másikat. Katát mi is ismerjük, láthattuk őt már színpadon, de ne szaladjunk ennyire előre. Maradjunk Budaörsön egy pár szóra. A település nagyon közel van a fővároshoz, nagy itt az átmenő forgalom, főleg az autópálya két oldalán, a nagy áruházak miatt. Na, meg itt van az egyik IKEA, ami nagyban meghatározza a városunkat, a könyvesboltban is találunk svéd kiegészítőket. A Fantazmagóriát egyébként kevésbé érinti ez az átmeneti forgalom, mert a város szívében már nagyobb a csend.

A családias hangulatú könyvesboltba, ezen a délelőttön, kimondottan kellemes volt belépni, mert míg kint rettentő hőség uralkodott, addig bent kellemes hűvös fogadott, így különösen jó választás volt a hét második napja a munkára. Azért is, mert éppen akkor volt a Papírszínház foglalkozás a gyereknek. A három toll című mese hallgatása után, papírból hajtogatnak ugró békát a látogatók, Kata a nála kisebbeknek segített éppen.

– A foglalkozás előtt igyekeztem Kati hasznára válni, amiben lehetett. Előkészültünk. Papírtollakat vágtunk, gyorsan megtanultam békát hajtogatni és méretre vágtuk a sok színes papírt, amiből a gyerekek most készítik el a békákat – meséli Kata a nap indulásáról.

A könyvárus lány

Kata nagyon szeret olvasni, könyvekkel foglalkozni, elárulja, hogy náluk az egész család szereti a könyveket. Mindenkinek van saját könyvtára, ő a nővére köteteit szereti a legjobban.

– Imádok olvasni. Sok könyvem van, de a nővéremnek, Pannának rengeteg van, mindig átrendezem a könyvespolcát – meséli csillogó szemmel.
– Nem haragszik meg ezért, nem lesz szomorú? – kérdezünk vissza.
– Mindig kikunyizom, hogy átpakolhassam – árulja el mosolyogva – hol szín szerint, hol sorozat szerint, van, máskor író vagy költő szerint, mert Pannának verseskötetei is vannak, avagy nagyság szerint. De akár téma szerint is.

Kata a budaörsi 2.0 tanulócsoportba jár, hatodikos volt idén. Az iskolaválasztás alternatív megoldására azért is volt szüksége a kislánynak, mert színészkedik. – Nem először dolgozom, itt a könyvesboltban igen, de rendszeresen játszom a Budaörsi Latinovits Színházban. A Két Lotti, a Legyetek jók, ha tudtok és a Muzsika hangja darabokban. Továbbá a Budaörsi Diákszínpadon is szerepeltem az Annie című darabban, én játszottam a főszerepet – árulja el.

Hozzáteszi, a színészkedést egyébként nem érzi munkának:  – Akármilyen hangulatban lépek fel a színpadra, mindig ugyanazt élem át, ami a szerepem, ahogy kinyílik a függöny, akármelyik színházban legyek, konkrétan leáll az agyam, nem gondolkodom máson, megy magától az egész, nem vagyok fáradt tőle, nem munkának élem meg.

Katát megkérdeztük arról, hogy ha ilyen nagyon szereti a könyveket, esetleg az is az eszébe jutott, hogy könyvtárba is elmenjen egy napra „dolgozni”? – Nem, mert én jobban szeretem a könyvesboltokat. Azért, mert nem szeretem kikölcsönözni a könyveket, mert a határ, hogy el kell olvasnom időn belül az nem olyan jó, és az sem, hogy nem tudhatom magaménak azt a könyvet – fogalmaz. Kata követi a könyvújdonságokat, most is naprakész, kiderül, hogy a könyvhétre is kilátogatott, két napot is kint volt.  – Első nap a nővéremmel mentünk. Az összes pénzünket elköltöttük, végre megvásárolhattam a Két lépés távolság címűt, már nagyon vártam. Mindenki erről beszél! Második nap az egész család ment, iszonyú meleg volt, de az nagyon jó volt, hogy mind a négy testvéremmel, és az anyukánkkal együtt nézelődtünk – hangsúlyozza Kata.

Arra a kérdésre, hogy van-e kedvenc írója, semleges a válasz, de újra és újra visszatér a két fiatalról szóló történetre, mert most ez a kedvence: – Négy nap alatt olvastam ki, de közben más programom is volt. A történet egy kórházban játszódik, ahol a két tizennyolc éves, akik cisztás fibrózisban szenvednek, egymásba szeretnek, de nem érhetnek egymáshoz. Ezért Két lépés távolság a könyv címe, amiből ők egy lépést ellopnak. Nagyon tetszett a moziban, a film önmagától szép volt, de a könyv is gyönyörű. A könyvben én képzelhetem el, hogy mi hogyan történik, a szereplőket cselekvés közben.

Munka a könyvesboltban

Míg beszélgetünk, áru érkezik a boltba, Kati az üzletvezető elmeséli nekünk, hogy az interjú után Katával együtt veszi fel a könyveket a leltárba, és teszi ki a polcra azokat. Majd át is nézik együtt, most milyen jellegű kötetek érhetők el, kikérdezi Kata véleményét, hogy gyerekszemmel nézve, mi hiányzik a polcokról. Kiegyenesítik a könyveket a polcokon, mert bizony a vevők átrendezik a sorokat, kihúzzák és betolják a könyveket. Aznap minden facebook poszthoz Kata választ könyvet, lefotózza és a könyvajánlót is ő diktálja. Előre beidőzítik a posztok megjelenését, hogy maradjon idő másra is.

Kata elárulja, azért szereti a Fantazmagóriát, mert Kati ismeri a könyveket, és szerinte elengedhetetlen, hogy egy eladó tudja, mit lehet a boltban kapni és mit nem. Van erről egy kevésbé jó emléke: – Egy nagy kétemeletes könyváruházban voltunk, kerestünk egy olvasmányt, nem volt ott, ahol gondoltuk, ahol szerintünk, lennie kellene, kérdeztük az eladókat és nem hallottak róla, már elég csalódott lettem, de végül egy eladó bácsi megtalálta. Szerintem, ez nagyon fontos egy könyvesboltban, hogy a könyvek jól legyenek besorolva, rendezett legyen az üzlet, szépen legyenek kihelyezve a könyvek, kényelmesen bele lehessen lapozni, beleolvasni, legyen hely ehhez leülni – sorolja. Majd kiemeli, a legfontosabb, hogy az eladó tudja mennyi időseknek való egy könyv, mert bár vannak kivételek, mint a Harry Potter, vagy a Jó és rosszak iskolája sorozatok, amit ő is korábban olvasott, mint ajánlott lett volna, ahogy most a Két lépés távolság is idősebbeknek való, azért jó, ha figyelmezteti az eladó a gyereket, ha valami ijesztő vagy nehezen emészthető.

Kata inkább regényeket olvas, olykor verseket is. Legtöbbször a hangulatának megfelelően választ, ha szomorú, akkor vidám könyveket, ha a varázslat érdekli, akkor fantasy könyveket. Most nyáron a nővérével jelentkezett egy nyári könyv klubba, ahol négy előírt könyvet kell kiolvasni, és értékes olvasással kapcsolatos ajándékokat lehet nyerni.

Mindezek után adott a kérdés, hogy Kata mi szeretne lenni, ha nagy lesz, de erre nem az a válasza, hogy könyvesbolti eladó: – Még nem tudom. Lehetséges – ezen még csak gondolkodom –, hogy táncosnak készülnék. A Budaörsi Vivace táncegyüttes pompom lánya vagyok, két országos bajnokságon, két gálán vagyok túl. Nagyon tetszik.

Míg Katával beszélgetünk, többen érkeztek vásárolni. A könyvesboltban a Papírszínház foglalkozás is véget ért, kíváncsian hallgatnak bennünket a vásárlók. Befejezésül megkérjük Katát, árulja el nekünk az iskola, a színészet és a tánc mellett, hogy van ideje olvasni is?

– Iskola időben valóban kevés a szabadidőm, hetedikben még kevesebb lesz, mert még több tantárgy kerül az órarendembe. Amikor elkezdünk egy színdarabot, akkor egy perc nyugtom sincs. Na jó, legutóbb is volt, de nagyon kevés. Akkor egy hétig nem jártam a tanulócsoportba, mert reggel héttől este nyolcig ismerkedtünk a darabbal, olvasópróbát tartottunk. Ez a tanulócsoport előnye, hogy mégsem maradtam le semmiről. Ha van némi szabadidőm, akkor abban rajzolni szeretek, játszani Rozival, az ikertestvéremmel, vagy youube videókat gyártani a barátnőmmel. Figurákkal játszunk benne, Minna Lps a csatornánk neve. Van három kutyánk és három macskánk otthon, velük is szeretek együtt lenni. De néha csak lefekszünk az ágyra Rozival és nézelődünk, beszélgetünk, átgondoljuk, hogy mi történt velünk a legutóbb.

Katát itt elengedjük, hogy az új könyveket leltárba vétel után kihelyezhesse a polcokra, úgy ahogy neki tetszik, ahová szerinte valók. Illetve még megkérjük, hogy segítsen nekünk ajándékot választani, egy tízéves kisfiúnak, akinek a születésnapjára igyekszünk tovább.

FOTÓ: A Kalovits családi albumból