A sajtózsargonban van egy kifejezés arra a nyári időszakra, amely általában eseménytelenebb az év többi részéhez képest: ez az uborkaszezon.

Politikailag, gazdaságilag, közügyileg. Uborkaszezon van akkor, amikor mindenki belehúz a nyaralásba július-augusztusban, és nincs napi téma. Erre általában előre készülnek is az újságírók. Például úgy, hogy elrakják az uborkát télire vagy legalábbis kovászolnak egy adagot a hétvégére. Dehogyis, csak tréfálok!

Az uborakaszezon lehet dinnyeszezon is, ilyenkor tuti, hogy a szerkesztőségek zömében felmerül az is, hogy írjanak az idei dinnyetermés minőségéről, értékesítéséről, és akár az áráról. De beláthatjuk ez utóbbira az idén nem olyan jó felkészülni, mert már mindenkinek tele van a töke, akarom mondani a dinnyéje az árakkal. Amik magasak. Nem tudjuk szépíteni, azok. Így hát sokan elgondolkozunk azon, hogy érdemes-e felkészülni a télire vagy sem? Tegyünk el a nyári ízekből télire, vagy ne? Osztunk-szorzunk, figyeljük az akciókat vajon megéri-e befőzni, lekvárt készíteni, aszalni, fagyasztani, vákumozni és miegyéb. Eljárás sokféle van a tartósításra. Mindenki dönt maga meglátása szerint.

Merthogy a befőzés nem játék. Akkor és ott kell csinálni, amikor hazacigöltük az árut. Főleg, ha az könnyen romlik, mint a nyár elején az eper, vagy valamivel később a málna. A barack talán nem annyira kényes nyár közepén, de azzal sem jó cicózni. A paradicsommal sem. Az is szempont a befőzés ellen vagy éppen mellett, hogy a zöldségek és a gyümölcsök most aranyárban vannak.

Ám az újságíró sem jós, hogy előre tudja télen mennyiért vásárolhatunk meg majd egy zacskó mirelit zöldborsót, egy negyed kilós baracklekvárt, vagy éppen a paradicsomkonzervet. Olcsóbb lesz, mert például kevesebb adó érinti az élelmiszereket, vagy ellenkezőleg még drágább lesz minden?

Tehát bármilyen érdekes témának ígérkezik az, hogyan érdemes csalamádét elrakni, bodzaszörpöt főzni, uborkát kovászolni, lecsót befőzni, sárgabarack lekvárt rotyogtatni, ringlót fagyasztani, ezzel is óvatosan jó bánni.

És ha már itt tartunk, elárulom, én kenyér nélkül, amúgy svábosan kovászolom az uborkát. Amit először is jól lecsutakolok, levágom a végeit, behasítok a két oldalukon, egymásra merőlegesen, miközben a sütőben csírátalanítom az üveget, amibe aztán beleállítom az uborkákat, közéjük szórok pár mustármagot, dugdosok néhány fokhagymagerezdet. Aztán leöntöm sós langyos vízzel, a tetejére pakolok egy negyedekre vágott újkrumplit, letakarom egy kistányérral, és félreteszem. Pár napon át leszedegetem a tetején összegyűlő habot, és nagyjából a negyedik-ötödik napon, lemeózom, ha oké, akkor már kínálom is. A grillezett húsok mellé.

Ja, és eddig nem tettem el télire uborkát, de játszom a gondolattal, hogy idén nekiállok. Na nem az ára miatt, inkább azért, mert kerülök a kaprot, kapormenteset meg nem mindig lehet kapni. Ahány uborkaszezon, annyi megoldás.

Fotó: Andris Tkachenko