A videójáték rajongók arról külön mesélnek, mennyire fontos a grafika a játékokban. Pat Naoum ausztrál tervező és fejlesztő hét évet töltött a „The Master’s Pupil” videójáték megalkotásával. Amiben az impresszionista Claude Monet szemében játszhatunk. Az elképesztően eredeti ötlet a platform játékok gyöngyszeme. Írásunk nem (csak) gamereknek szól.
Azok, akik hosszú hónapok, évek óta játszanak különféle videójátékokkal akaratlanul figyelik azt is, hogy egy játék ne csak szórakoztassa, kikapcsolja őket, hanem megjelenésében is legyen szép, mutatós. Szóljon bármiről a játék, jelenjenek meg bármilyen alakok, ismert fikciós szereplők benne, játszódjon bárhol, azok legyenek élethűek vagy legalábbis kifejezőek. Emberek, állatok, kitalált lények, bolygók, erdők, koboldok, istenek vagy éppen démonok.
Pat Naoum ausztrál tervező és fejlesztő is hasonlóan gondolkodhatott, amikor kitalálta azt, hogy Claude Monet látásmódjából, egészen pontosan abból készítsen egy videójátékot, ahogyan a művészt befolyásolta a szürkehályog okozta látásromlása. A fiatal tervező maga is egy művész, hiszen először kézzel rajzolta meg a játékot, amit később ültetett át digitálisra. Elképesztően eredeti ötletének a kivitelezése 7 éven át tartott, miközben sokmindent, például a megélhetését a háttérbe szorította. Erről az időszakról, a játék készítéséről olykor az Instagramon és TikTokon is beszámolt…
Mielőtt a The Master’s Pupil videójátékról még többet elárulnék, utazzunk vissza az időben 1912-be, amikor Claude Monet pupilláján szürkehályogot diagnosztizáltak.
Claude Monet szembetegsége
A szürkehályog betegség most már sokkal sikeresebben gyógyítható, mint száz évvel ezelőtt, gondolom, írnom sem kell, hogy a szürkehályog különösen zavaró lehetett a francia impresszionista festőnek. Claude Monet látásvesztése, a betegség intenzivitásával egyre jobban megmutatkoztak a festményein. Az orvosok műtéti beavatkozást ajánlottak neki, a művész azonban ezt visszautasította. Az elkövetkező évtizedben egyre romlott a látása, ahogy az a képessége is, hogy a kritikus részleteket kivegye.
Ha megnézzük, hogy a szürkehályog milyen hatással volt a festészetére, érdemes korai és kései képeit összehasonlítani. A Híd a vízililiomos tó felett című sorozat első képén megfigyelhetők a gazdag részletek. A szürkehályog diagnosztizálása után tíz évvel ugyanerről a hídról készített második képét már inkább dinamikus sötét foltok uralják, és a kép színtónusa is megváltozott a kék szín szinte teljes hiánya miatt.
Ezek a változások (feltehetőleg) nem tudatos művészi választás eredményei voltak. Monet egyik félelme az volt, hogy a műtét megváltoztatja a színérzékelését. Később amikor 83 éves korábban még is alávetette magát a műtétnek, a beavatkozás után azt panaszolta, hogy a sárgát túl sárgának, a kéket túl kéknek látja. Két évig tartott, mire azt érezte, hogy színlátása visszatért a normális szintre. Ezt segítette a megfelelő színezett szemüveg is, amellyel visszatérhetett eredeti festési stílusához.
A szemészeti kutatások később megerősítették Monet állítását, miszerint a színérzékelés mérsékelten megváltozik a szürkehályog műtét után, és hónapokba telik, mire a szem és az agy alkalmazkodik a korábban blokkolt kék fényhez. Szembetegségének tíz éve alatt festett műveiből sokat átfestett, egyeseket pedig meg is semmisített.
Szürkehályogból videójáték
De hogyan lesz egy festő betegségéből játék? Pat Naoum ötletét, hogy valaki szemébe helyezzen egy játékot, fizika tanára Suren Manvelyan ihlette, aki közeli felvételeket készített az emberi szemről.
Pat Naoum eredetileg nem is egy videójátékban, hanem filmben gondolkodott, hiszen filmrendezést tanult az egyetemen, ám egy filmet elkészíteni rengeteg pénzbe kerül. Úgy gondolta, a mindennapi munka mellett ha filmet nem is, de videójátékot tud készíteni. A megélhetéshez barátjával alapított egy weboldal készítő céget, amiben ő a web designért, a cégtársa, barátja pedig a webfejlesztésért felel. Pat Naoum, hogy el tudja készíteni a videójátékot először, autodidakta módon, kódolni tanult.
Hét éven át dolgozott nagyon intenzíven ahhoz, hogy egy órával korábban, már délután 4 órakor végezzen, hogy utána a The Master’s Pupil videójáték készítésére tudjon összpontosítani. Míg kortársai a karrierüket építették, családot alapítottak, ő a játékán dolgozott.
Az alapötlete szerint a videójáték helyszíne egy emberi szem. A játékos életének kezdete az írisz, amiből a pupilla felé halad, és lenéz a halál mélységébe. Évekig töprengett azon, hogy ki legyen ez a személy, akinek mindez a szemében játszódik. Eljátszott a gondolattal, hogy végigkísérje egy második világháborút túlélő életét, de úgy gondolta a saját fiatal kora miatt ezt nem tudná hitelesen megjelentetni.
Pat Naoum az egyetemen tanult művészettörténetet, ismerte Claude Monet életét, szembetegségének hatását a művészetére. Pat Naoum az impresszionizmus atyjában találta meg a saját múzsáját. Videójátéka nevének – The Master’s Pupil– két jelentése van: Monet tanítványára, valamint sajátmagára, Monet művének tanítványára utal.
The Master’s Pupil
A játékról a The Washington Postból értesültem, ahogy végigolvastam a cikket és végignéztem a képeket, rögtön rákerestem Pat Naoum weboldalára, ahonnan -első körben- letöltöttem a játék demo változatát a tinédzser fiammal, hogy megnézzük, kipróbáljuk. És bár a fiam kevésbé szereti az úgynevezett platform videójáték műfajt, a The Master’s Pupil látványa őt is elvarázsolta.
Gyönyörű a szemnek: látványos, meghökkentő és elragadó. Ellentétben több játékbemutatóval- engem nem a Super Mario, inkább Fireboy and Watergirl játékra emlékeztetett, a fiamat pedig az Ori and the Blind Forest játékra. Abban mindenképpen ahogyan az amorf alak, Claude Monet halad az indákon, belelépve és elidőzve egy-egy festményben, és amilyen ügyességi feladatokat meg kell oldania.
A kézzel rajzolt puzzle-kalandjátékban felfedezhetjük Claude Monet szemét és életét. Találkozhatunk munkáival, amibe nem csak belelépünk, hanem amiknek megfestésében mi is részt veszünk. Mégpedig úgy, hogy a különféle megoldandó rejtvények közben, azaz az akadályok leküzdésekor festékszíneket keverünk, hogy a pálya végére összeálljon egy-egy festmény.
Mindeközben szimbolikusan segítünk a festőnek átjutni az életét érintő személyes veszteségein és a betegség okozta nehézségeken tizenkét lenyűgöző pályán át. A játékunk sikertelenségét és sikerét -a látványos vizuális megjelenésen túl- dinamikus hangok kísérik, az egyébként is hangulatos alapzene mellett. Mindez pedig akarva-akaratlanul felkelti érdeklődésünket Claude Monet és a festőművészet iránt. Pont úgy, ahogyan azt a játékfejlesztő a 27 éves Pat Naoum szerette volna elérni. Videójátékokat készíteni is lehet művészet. A The Master’s Pupil videójáték igazi gyöngyszem a platformjáték műfajában.
A videójáték weboldala ITT érhető el.
Fotó: Pat Naoum
Forrás: ITT és ITT és ITT és ITT
Polgár Ágnes
