Ma különös őszt élhettünk meg. Reggel még hűvös volt, napközben már a nap melege tette langyossá a levegőt, miközben fújt a szél. Erősebben a szokottnál. Mindenhol színes falevelek táncoltak, ahogy fel-felkapta őket a fuvallat.

A hosszú hajam csak úgy lebegett az arcom körül, mintha egy hajlakk reklámban lennék. Az előttem érkező vendég kérte is a fodrászt, hogy most többet fújjon a szokásosnál. Én sosem kérek lakkot. Szeretem, ha szélfútta kócos a hajam – attól olyan szabadnak érzem magamat. Márpedig erre az érzésre sokszor vágyom, akárcsak más édesanyák.

Merthogy a szabadság bármilyen formáját egy másodperc alatt elfújhatja az őszi szél, ha valami történik a gyerekünkkel. Ez az a dolog, amire nehéz felkészülni. Nem is lehet. Bármikor bármi történhet. Tulajdonképpen erre kell berendezkednie minden anyának, hogy a különféle szerepei közt folyton ugrálnia kell. Kiszámíthatatlanul. 

A szabadság érzése pedig az élete bármelyik pontjából hiányozhat. Például abból, hogy a munkánkat nyugodtan végezhessük. Anélkül, hogy megszakítanának benne. Akár egy közvetlen munkatárs az értetlenkedő okfejtéseivel, vagy egy telefonnal az óvodából, az iskolából, hogy induljunk a gyermekért, mert nincs jól. Vagyis dobjunk el mindent, hagyjuk félbe a munkát. És az okvetlenkedő munkatársat is.

De kereshetjük a szabadságot a konyhában is. Mert teljesen más úgy főzni, hogy nem mozdítanak ki folyton-folyvást a mozdulatokból, hol egy szét nem szedhető legó, hol egy Elbújtam keres meg Anya! felhívással, hol azzal, hogy újra végighallgassuk hol tart a gyerek a verstanulásban: „Arany János Mátyás anyja. Szilágyi Örzsébet Levelét megirta; Szerelmes Könnyével Azt is telesirta. Fiának A levél, Prága városába, Örömhírt Viszen a. Szomorú fogságba. ”

Ilyenkor tuti, hogy kimarad valamelyik fűszer, az étolaj palackja a kamrapolc helyett a hűtőben landol, vagy kicsit odakap a rántás. 

A szabadságra abban is szüksége lehet egy anyának, hogy tulajdonképpen össze tudja szedni a gondolatait az őszi szélben például arról, hogyan szervezze meg a közelgő óvodai, iskolai őszi szünet programját. Mit csináljon a gyerek(ek)kel: vagyis mi legyen a reggeli, a tízórai, az ebéd, az uzsonna és a vacsora? Mi legyen a program? Hová menjenek? Mit játszanak? Merthogy ezt is tervezni kell. 

És mindebben azt is, hogy hol tud önmagának lecsípni egy kis időt?  Na nem feltétlenül a pihenésre, hanem arra, hogy utolérje magát, mert az őszi szél már a szünet előtt elfújta az idejét. Bár jó lenne egy kicsit pihennie is. Meg átadnia magát más érzéseknek is. Az anyaságon túl is. 

Fotó: Canva

Polgár Ágnes