Betty Broderick édesanya és feleség. Volt. Aki bízott. Bízott az exférjében, négy gyermeke apjában. Bízott az igazságszolgáltatásban. Hibázott is. De ki nem hibázik? Történetében nem ő felelős mindenért. Nem lehet csak ő a felelős. Bajba jutott, senki nem támogatta. Majd tett valamit, amire végre odafigyeltek. De már késő volt. A története – amelyet sorozatban dolgoztak fel – olyannyira felkavart, hogy megnézése után több mint egy hónapig felé sem tudtam nézni. De érzem, muszáj írni róla. Hogy tudjuk, nem ezt érdemli egy négygyerekes anya. Lehet másképp.
Betty Broderick története a Mocskos John című Netflixes sorozatnak a második évada. Amolyan manapság divatos formában, játékfilmben mutat be megtörtént eseményt. Ahogyan a streaming szolgáltató fogalmaz: bűnügyi antológiasorozat. Már az első évad is figyelemreméltó. Szerelmi kalamajka, ahol egy házasságszédelgő férfi becserkész egy középkorú jómódú nőt. Bűnügy ez is, hiszen csalás történt.
Láthattuk a csaló módszerét, majd a nagy leleplezést. Hasznos volt, hogy mire kell figyelni, mi ne keveredjünk ilyesmibe. De mégis: miért is keverednénk? Mocskos John olyan átlátszó. Ki hinne neki? Kicsit meseszerű. Velünk ez nem történhet meg. De Betty Broderick története más. Sokkal drámaibb, sokkal összetettebb, sokkal emberibb.
Ez tényleg bárki valósága lehet. Bár ne így lenne! Még ha elítélendő is a tett, az út, ami idáig vezetett, mocsokkal van kikövezve.
Ez tényleg a valóság?
Tehát a Betty sem dokumentumfilm. De a történet – sajnos – valós. Nem használnak eredeti felvételeket, nem szólalnak meg a szomszédok, a barátok, az érintettek. Szórakoztatva szeretne elmesélni valamit. Már ha a megpróbáltatás lehet szórakoztató. De ne gondolja senki, hogy hazudnának a készítők. Vagy kitalálták az egészet. Esetleg nem is igaz, amit látunk.
Csak mert ez egy játékfilm, színészekkel, nagyon is valóságosnak hat. A bűnügyi jelző is stimmel, de a Betty az első évadhoz képest sokkal inkább a drámára koncentrál. Hogyan jut el egy négy gyereket nevelő család a végkifejletig? Tipikus lépések minden oldalról. Csak az egyik fél megússza, a másik nem. És kérdés, hogy ki jár jobban?
Kinek a szava ér valamit a világban? Arra mindenképpen alkalmas Betty Broderick története, hogy felhívja a figyelmet valamilyen nehézségre, emberi aljasságra, nemtörődömségre. Amikor az emberek elfordítják a fejüket. Még az állítólagos barátok is. Amikor nincs segítség. A tanácsok is hamisak. Hiányzik mögülük a szív.
Betty Broderick története egy édesanya, egy feleség története. Aki a saját hite csapdájába esett. És nagyot hibázott. Ki is az igazi áldozat?
Betty Broderick története – a biztató kezdetek
Betty Broderick története Dannel átlagosan indul. A kissé öntelt, de rendkívül magabiztos Dan könnyedén leveszi a lábáról az otthon túlszabályozott életet élő, ezért a szüleitől minél inkább menekülni próbáló Bettyt. Hamar eljutnak a házasságig és a gyermekvállalásig, noha Dan még csak egyetemista, így sok teher hárul Bettyre.
De legalább szeretik egymást, és kitartanak egymás mellett. Így kell ezt csinálni! Szegények, de boldogok. De Dan nem elégszik meg ennyivel. Jön még egy baba, majd a folyamatosan kórházban ügyelő Dan előáll az ötlettel: az ügyvédek több időt tölthetnek a családjukkal, és még jobban is keresnek. Ő inkább mégis ügyvéd lenne. Miért ne? A végső döntést persze a férfi a nőnek adja. Áthárítja a felelősséget. És Betty dönt: a jobb élet boldogabb élet?
Majd éles váltás: látjuk a sikeres Dant, immár Christian Slater – valahol félelmetes – megformálásában. Még magabiztosabb, még törtetőbb, lubickol az ügyvédszerepben. Ami nem baj. De a tekintetében ott van valami. Valami jellegzetes hamisság. De a családját szereti, még ha sok időt nem is a tud a gyerekkel tölteni – két lány után még két fiúk született –, legalább hazamegy vacsorázni, és Bettyvel is keresi a kapcsolatot.
Betty (akit Amanda Peet alakít, tökéletesen hozva a naiv, az emberi értékek mellett kiálló, az érzelmeit azonnal kimutató, ezért érzelmileg megingatható nőt) mellette mosolyog, elégedett. Igazi családanya. Csodálkozik is, amikor a baráti társaságban megjelenik a megcsalás, majd a válás: velük ilyen nem történhet meg.
Mi nézők azonban halljuk azt is, amit Betty nem. Például így beszélgetnek az ügyvédek egymás között a válásról.
Válás – ügyvéd-módra
Avagy tanácsok válás esetén, ügyvéd-módra: ha érdekli valami a nejedet, bátorítsd, bármi az álma, a lényeg, hogy függetlenedjen. Zárold a közös bankszámlát. Minden likvid eszköz legyen a neveden: részvények, készpénz, érmék, régiségek, ékszerek. Változtasd meg a kedvezményezetteket. Legyen másolat mindenről: adóbevallás, bankszámlakivonat, hitelkérelem.
Ha hitelt akarsz felvenni, most vágj bele. Házasként jobb a hitelbesorolásod, mint frissen elváltként. Fizesd be most a gyerekeket pszichológushoz, és fizess előre. Minden pénzzé tehető, mindennek ára van. Hol marad a szeretet, a becsület? És az emberség?
Amikor Dan főnöke bejelenti, hogy elveszi a fiatal barátnőjét, Dan így szól hozzá: megérdemled, hogy boldog legyél. Betty el sem megy az esküvőre. Szolidáris az exnejjel. S nem érti Dant, aki szerint ő nem befolyásolhatja más, tehát a barátja tetteit. Betty azonban úgy véli, hogy bárki megválaszthatja, kik a barátai, és az övé most megalázta azt, aki bízott benne, aki tőle függ, és akinek esküt tett: az exfeleségét.
Nevezhetjük naivnak Bettyt, vagy inkább az állhatatosságát bizonyította? Az biztos, hogy határozottan közölte a véleményét és annak megfelelően cselekedett. Ez pedig nagyon emberi megnyilvánulás volt. De ez mit ér, ha az egyik fél már nem akarja a másikat? Mert lecserélné egy újra.
Hogy Danéknél mikor jött el ez a pont, azt nem lehet tudni. Ugyan Dannak lesz a tárgyalóteremben egy olyan mondata Bettyhez, amely persze reakció nélkül marad. Senki nem jelzi, hogy ezt nem kellene. Senki nem áll Betty mellé. Egy olyan mondat, amely megkérdőjelezi az addigi életüket. Kegyetlen és embertelen.
Linda Kolkena színre lép
Azért próbálkoznak. Dannek ne mondja senki, hogy nem tett meg mindent. Betty ráveszi, hogy részt vegyenek a templomban egy házasságot megerősítő beszélgetésen. És Dan veszi a lapot. Temérdek munkája mellett szorít erre is időt. És ezt is jól csinálja. Arról kell beszélniük a pap előtt, hogy mik a reményeik, az álmaik? Betty úgy érzi, szereti a gyerekeit, de csapdába esett mellettük.
Úgy érzi, nem tud meghallgatni másokat, főleg a férjét. Szeretne egy kanapét, hogy esténként közel lehessenek egymáshoz, és megoszthassák egymással a napjukat. Hogy beszélgessenek, és ne haraggal feküdjenek be az ágyba. – Elsősorban azért szerettem beléd, mert annyira szerettél, és kimutattad a szeretetedet. Semmi sem mérhető hozzád. Nélküled elvesznék. Lecserélhetetlen vagy. Túl sok közös dolgunk van – mondja Betty.
Dan arról beszél, hogy ő mindig is sikerre vágyott. Nem akarta elvesztegetni az idejét. Egzisztenciát akart teremteni, pénzt keresni, mert úgy érezte, attól lesz boldog. És a kapcsolatait a háttérbe szorította. – Sok áldozatot hoztam, de ezt tőled is elvártam. Talán többet is, mint magamtól, és meg akartalak jutalmazni minden áldozatért. Hiszek abban, hogy annyi szeretetet, annyi megértést és érzékenységet érdemelsz, amit minden más nő összesen kap a férjétől. Megpróbálok mindent megtenni ezért – így Dan.
Olyan mondatok ezek, amely minden asszonyt megnyugtatna. De tartalom nélkül csupán üres szavak. Hiszen Dan irodájában Linda Kolkena lett a recepciós. Akivel Dan viszonyt kezdett. S persze tagadott. Otthon miden változatlan volt. Még a kanapén beszélgetés is megvalósult. Tipikus, ugye? Húsz év házasság és négy gyerek után Dan Broderick Linda Kolkenát választotta. És irányt váltott Betty Broderick története.
Irányt váltott Betty Broderick története
Egy válás is lehet szükségszerű. Az is lehet, hogy a felek mást akarnak már, ezért jobb inkább külön folytatni. Húsz évet nehéz tárgyiasítani. Komoly feszültséggel járhat. Kinek mi jár? De embernek maradni egy ilyen szituációban is lehet.
De ez hiányzott Dan és Betty válásából. És volt helyette más is. Vállaljunk felelősséget egymásért. Is. Ennyire egyszerű. Lenne. Azt is felesleges keresni, hogy ki a hibás? Kinek van igaza? Ki hibázott? Ebben a történetben nagyon sokan. Igen, Betty is. De az ő bűne eltörpül azoké mellett, akik ezt végignézték, és nem segítettek neki. Nem hallgatták meg, nem értették meg. Minden ekkor kezdődött.
Ezt csak az értheti igazán, aki ebben benne van. Mit érezhet egy nő, akinek három, négy, öt vagy több gyermeke van, és már évek, évtizedek óta kiszakadt a munka világából? Könnyű őt bántani. Mert ő nem csinál semmit. Csak háziasszony. Ugyan, ő ne szóljon bele! Már nincsen szükség rá. Betty annyira az igazságnak élt, hogy nem vette észre, magát sodorja veszélybe. Őrült nagy veszélybe, ahol nincsen kímélet.
Betty hitt. Előbb a férjében, a gyermekei apjában. Hitt az igazságban. Az igazságszolgáltatásban. A barátaiban. A családjában. Hitt magában. És mindenkiben csalódnia kellett. Az igazság nem számít. A bíróság jogot, nem igazságot szolgáltat. Az ember a történetben senkit nem érdekel. A jogot lehet úgy csűr-csavarni, hogy bárki kikerülhet nyertesként. Adott esetben még egy gyilkos is. Ez nem az igazságon múlik.
De Betty az igazság harcosa. A bíróságon egyedül maradt. Szó szerint. Magát védte, mert tudta, hogy igaza van. Betty a négy gyermekét Dan és Linda otthonának, az ő korábbi közös otthonuk küszöbén hagyta. Mert Dan egy patkányoktól hemzsegő lakást biztosított számukra, ahol nem volt semmi. Hibázott? Igen. Igaza volt? Igen.
Ezt érdemli egy négygyerekes anya?
Mégis Dan került ki a helyzetből nyertesen, aki ezek után már nem engedte vissza a gyerekeit soha az anyjukhoz, hiszen az kidobta őket. – Mikor annyi mindent megadtam neked, nincs jogalapod panaszkodni. Nincs annyi pénz, amennyi elég lenne neked! – vádolja Dan Bettyt.
De mindehhez ő szolgáltatja az alapot. Feleségtartást fizet, aztán a saját szabályai szerint megvon tőle bizonyos összeget, a legtöbbször a teljeset. Dan a jó, mert ő ad, Betty a rossz, mert nem megfelelően viselkedik – szerinte. Egyszerű ez!
A párterapeuta ugyan jelen van a bíróságon, de szavait senki nem hallja meg. Pedig ő kimondja, amit más nem. Minél régebbi a házasság, annál nagyobb a tét. Minden megkérdőjeleződik. A vesztes fél önbecsülése, képessége, önbizalomra. Hogy jó szülők, jó emberek e egyáltalán. Azt kérdezik maguktól: ha nem tudtam megítélni, ami évekig az életem része volt, ha ennyi mindent félreértettem, ennyi hazugságot hittem el, hogy hihetném, hogy tudok bármit?
Szomorúságot éreztem, amíg Betty Broderick történetét néztem. És dühöt, tehetetlenséget. Nehezen emészthető történet. Túl sok a manipuláció, túl sok az embertelenség. Túl valóságos a történet. Ezt érdemli egy négygyerekes anya? És az apa? Ő azt érdemli, ami történt? Ki a felelős? Mit kellett volna tenni?
Alakulhatott volna máshogyan Betty Broderick története? Szeretném, hogy a kérdőjel helyett pont legyen.
Fotó: Netflix
