Panaszkodhatok? – kérdezi a velem egyidős, gyermektelen agglegény ismerősöm, és már ömlik is belőle, mennyire nincs ideje semmire sem. Ráérek hallgatni, mert a kisfiam éppen az édesapjánál van, egyedül vagyok este otthon. És miközben hallgatom a barátomat, arra gondolok, hogy bár éppen szabad az estém, gőzöm nincs arról mi is az az énidő. Szerintem, az anyukák híján vannak szabadidővel. Erről kérdeztem más édesanyákat.

Az időről mindannyian tudjuk, hiába mérhető másodpercben, órában, napban, évben, évtizedben, mégis úgy tud kifolyni a kezünkből, mint a víz. Ugyanaz az egy perc éppen úgy érzékelhető egy tizedmásodpercnek, mint egy végtelenül hosszú órának is, attól függően, éppen mit és hogyan élünk meg és át alatta, míg eltelik.

Onnantól fogva, hogy gyermekünk megfogan, az idő fogalma további átalakuláson megy át. Már a terhességi teszten a második csík megjelenéséhez szükséges két perc idegőrlő várakozásnak tűnhet. Később pont ennyi idő elég lesz arra, hogy a totyogó gyermekünk magára rántson egy fél asztalt a terítőnél fogva, vagy kikészítsen bennünket idegileg, mert pont ennyi időt sem ülhettünk nyugodtan két Anya! és/vagy Apa! felkiáltás között.

Számtalanszor kívánja a szülő – annak ellenére, és amellett, hogy imádja a gyermekét – legyen legalább két perc szünete, egy óra nyugalomba, időnként egy estéje a gyermeke nélkül. De, amikor megkapja, szinte összeesik körülötte a világ. Mert gyerekkel és gyerek nélkül teljesen más lesz az énidőszámítás.

Az agglegény

Az ismerősöm elsorolta, hogy van három lakása, amik “viszik az idejét”. Az egyikből még nem költözött ki teljesen, míg a másikba még nem költözött be rendesen, és van egy harmadik, ami számára csak nyaraló, de ott is akad gondja elég. A kéményellenőrzés, a különféle szerelések és felújítások. E mellett van két autója, egy céges és egy saját, amikkel szintén mindig történik valami, sok idejét lefoglalják. Az áradatnak nincs vége, elmeséli azt is, milyen jó, hogy eladta az igen értékes imádott motorját, mert arra sem volt ideje, hogy azt használja. Fotókat váltunk arról, mekkora a felfordulás az egyikünk és másikunk nappalijában és konyhájában. Kiderül, hetek óta nem járt nála a takarítónő, akit már nem is mer beengedni, mindaddig amíg ő maga elő nem takarít, mert felújítás miatt, a saját megítélése szerint – kosz van.

S míg ő panaszkodik telefonon, addig én kifogástalan rendet varázsolok magunknál. Helyére teszem a kisfiam szétpakolt társasjátékait, plüsseit, polcokra teszem a mesekönyveket, beakasztom a kivasalt ruhákat a szekrénybe, elmosogatom a vacsora utáni tányért, és küldöm vissza a fotót, hogy nálam már rend van. S amikor megkérdezi: – Ági, mit csinálok szerinted rosszul, hogy nincs időm semmire sem? Megnyugtatom, hogy semmit nem tesz rosszul, csak neki van ideje arra, hogy mindezeket ráérősebb tempóban oldja meg.

Énidőszámítás: direkt nem csinálok semmit

Agglegény ismerősömön töprengek éppen, amikor a kétgyermekes anyuka, Nóra chaten érkező kérdése kizökkent: – Na, mit csinálsz az apás hétvégén?

Mit is? Éppen már semmit. De, hogy nálam is teljes tisztaság legyen, kellett egy nap teljes nyugalom, hogy nekigyürkőzzem a feladatoknak. Mert valahogy, hiába tervezem meg minden egyes alkalommal, hogy mennyi mindent végzek el, amikor nem lesz otthon a kisfiam, abban a pillanatban, hogy átadom őt a volt férjemnek az apás hétvégére, már ki is csúszik a kezemből az idő. Ott van a péntek este, az egész szombat és a vasárnap, egészen késő délutánig, de én rendszerint vasárnap délután ébredek rá, hogy tulajdonképpen csak a felét végeztem el mindannak, amit megterveztem. Nem úgy, mint amikor itthon van a gyerekem.

– A tegnapi nap elfolyt. Most csináltam gyorsan rendet, miközben egy barátommal beszéltem telefonon. Nem tudom, te hogy vagy vele, de akkor minden sokkal inkább flottul megy amikor a gyerek itthon van, még úgy is, hogy mellette rengeteg a feladat – mondom ki hangosan Nórának, aki erre így reagál:

– Amikor nincsenek itthon a gyerekek, én nem csinálok semmit. Direkt. Mert nem dolgozni akarok, amikor a kölykök nélkül vagyok, hanem pihenni szó szerint. Olyankor valóban pihenni akarok. Szinte csak minimális dolgokat csinálok meg. Ez eleinte nem így volt, de évről évre fáradtabb vagyok. Plusz ez az akut alvászavar sem segít a helyzeten. Nem tudok mélyen, pihentetően aludni csak két-három órát, és felébredek – meséli az apás hétvégékről, a negyvenéves Sárga Nóra.

Megértem Nórit, hogy az énidőszámítás számára is kimerül annyiban, hogy énidejében tudatosan nem csinál semmit.

Munka és gyerek

Korábbi cikkünk főszereplőjét a Fantazmagória könyvesbolt mezítlábas Katáját is megkérdezem, ő hogyan érzi, más-e az énidőszámítás azóta, hogy anya lett?

– Mióta gyerekem van jobban sietek. Addig is pontos voltam, de miatta jobban sietek. Gyorsan végzem a munkám és a házimunkát is, hogy hamar odaérjek érte, illetve többet legyek vele. Abszolút változott az időbeosztás és időérzékelésem, mióta anya lettem – osztja meg velünk tapasztalatait Domány Katalin.

 Véleménye szerint, igen, lemondással is jár a gyerek: – Amikor kicsi volt a fiam kevesebb programra mentem el. Most meg néha ő kér, hogy maradjak vele otthon inkább. Ki kell használni az időt, mert amint felnő, már nem ránk lesz szüksége és ő fog programra járni.

Útban a nagycsalád felé

Esztert mintegy tizenötéve ismerem. Amikor először találkoztam vele még első éves volt a jogtudományi egyetemen, akkor a folytonos vizsgák miatt volt nehéz vele egyeztetni. Azóta már két gyermek édesanyja. Vele is beszélgetek arról mit jelent számára az énidőszámítás:

– Én mindig is szerettem előre eltervezni a napi/heti/havi teendőimet, még a gyerekek előtt is. Most azonban még inkább igaz, hogy szinte minden nap konkrét időbeosztás szerint élünk a felkeléstől a lefekvésig. Azt gondolom ez a gyerekek életét is kiszámíthatóvá teszi, nekik ebben a korban még nincs kifejezett időérzékük, így fontos, hogy tudják, mi miután következik. Persze vannak napok, amikor bizonyos programok miatt kicsit borul a napirend, de alapvetően szeretem tartani, mert, ha időben esznek, alszanak, akkor sokkal kevesebb a nyűgösség is. Nyilván magunkra így a délutáni és az esti alvásidőkben jut csak idő és ekkor meg általában nagyszülői segítséggel jutunk el valahová a lakáson kívül, de persze az otthoni kikapcsolódás is sokat számít. Én próbálom a háztartási munka nagy részét délelőttre időzíteni, hogy az ebéd utáni alvásidő, valóban énidő, a délután pedig a gyerekekkel töltött minőségi idő legyen. És mondjuk szeretem, ha az időmbe minél több dolog fér bele, így az előzetes tervezést fontosnak tartom, még ha nem is jön minden pontosan úgy össze, ahogy elterveztem, mert a gyerekekkel minden folytonos újratervezés – mondja el nekünk Kovács-Németh Eszter. A kétgyermekes anyuka a időérzékről következően fogalmaz: – Gyermekkoromhoz képest a felnőttkoromban is gyorsan telt az idő, de most valahogy rohan. Hihetetlen, hogy Domi már három, Kinga kétéves lesz lassan és ez a harmadik állapotosságom is elég rohanós volt eddig.

Énidőszámítás a csendespihenőben

Bernadettet is már legalább tizenötéve ismerem. Soha nem találkoztunk, de évekig beszélgettünk több internetes fórumon, és azóta is figyelemmel kísérjük egymás életét. Most is online kérdezem őt, éppen az ebédet főzi, amikor keresem. Pontosan tudom róla, milyen szorgalmas volt a gyerekei születése előtt. Ígéri, választ kapok a délutáni csendesidőben, és így is lesz, ebéd után beszámol milyen számára az énidőszámítás anyaként.

– Mikor Bori megszületett, hónapokra elveszítettem az időérzékem. Aztán mintegy három hónapos korától igyekeztem nagyon tudatosan használni, beosztani az időt. Ugyanazt a mennyiségű házimunkát töredék idő alatt tudtam elvégezni az alvásidőhöz igazodva például. De akkor szoktam rá a hajnali énidőre is, ami a saját mentális egészségem miatt volt fontos. Vilmossal ez már nehezebb volt, hiszen nem csak rá kellett fókuszálnom, hanem ott volt Bori is – árulja el Bíró Bernadett. 

– Ami a legfontosabb azóta is: a nagyobb takarítások, időigényes házimunkák a hét közbeni időre vannak ütemezve. Igaz, így nincs meg mindig egy szuszra, de nem akkor kell elvégezni őket, mikor mindenki itthon van, a hétvége a családé. És minden nap, mikor itthon vagyunk, van “csendespihenő”. Nem kell aludni, de ilyenkor a mosogatás, egyebek után van fél órám olvasni, kézimunkázni, vagy csak ücsörögni – teszi hozzá.

Kép: Pixabay