Erre a következtetésre bármikor ráébredhetünk. Például egy teljesen átlagos vasárnapon. Áprilisban, amikor tavasziasan süt a nap. De akár egy borongós hétköznap is. A boldogság érzete pedig fakadhat számtalan gondolatból. Például abból, hogy mennyi minden az, amit túléltünk, megéltünk. És ekkor még egy ráncnak is lehet örülni.
Az öregedés boldogsággal tölt el? Komolyan gondolja? Az olvasó most gondolhatja azt is, hogy e sorok szerzői egészen biztosan megbolondult, már olyan öreg. Avagy gondtalan éveket élhetett meg, azért beszél ilyen badarságokat. Bizonyára gazdag, nincs híján semminek. Kacsaforgó palotában él, tejben-vajban fürdik. Egészséges. Van egy rakat gyereke, talán unokája is már. A gondokat pedig csak hírből ismeri.
De nem így van. 47 éves vagyok, egyetlen egy gyermekem van, igaz ő szép és okos – mint minden szülőnek a gyermeke- és éppen most nyert felvételt egy innovatív gimnáziumba. Ugyan szép környezetben élünk, de nem a saját ingatlanunkban, és bizony az egészségemet cibálta már meg számtalan vírus és bacilus, a rákbetegség sem került el, de túléltem. Az öregedés mégis boldogsággal tölt el.
Hogy-hogy?
Mérdföldkövek
Az életünkben vannak állomások. Amiken a legtöbben túlmegyünk.
Megszületünk. Átfordulunk hátról hasra és vissza. Kúszni, majd mászni kezdünk. Felülünk. Felállunk. Megtesszük az első lépéseinket. Kimondjuk az első szavainkat, megtanulunk beszélni. Óvodába kerülünk, ott már verseket mondunk, majd iskolába járunk. Elballagunk. Középiskolába kerülünk. Szakvizsgát teszünk vagy érettségit. Felvételizünk vagy munkába állunk. Jó esetben hivatásunk, foglalkozásunk lesz. Eredményeket érünk el benne. Valahol útközben szerelmesek leszünk. Egyszer, kétszer vagy többször. Megéljük az első csókot. Házasságot kötünk. Gyermekünk születik, vagy nem. Telnek a hetek, hónapok, az évek. Öregszünk. Elérjük a nyugdíjkorhatárt, ami után egy új időszámítás kezdődik. Ez lehet felhőtlenebb vagy sem, állhat a nyugdíjunk mértékén és méginkább a saját egészségünkön és lelki állapotunkon, hogyan élünk tovább.
Ezekre a mérföldkövekre bármikor visszatekinthetünk, alkalom sem kell rá. De tény, hogy egy-egy újabb mérföldkő megtételével hajlamosabb az ember visszatekinteni. elmélázni a múlton.
Mi is ezt tettük ma. A volt férjemmel. Hiába válik el két ember, ha közös gyermekük van, aki éppen az egyik saját mérföldkövét teszi meg, akkor az alkalmat ad a beszélgetésre.
Amint írtam, felvették a gyermekünket egy gimnáziumba, hamarosan elballag az általános iskolából. Egy ballagás pedig számtalan feladatot ró a szülőre, ami nem kizárólag csak a gyerekről szólnak. A szülőről is.
Az öregedés új ruhákkal is jár
A ránk váró feladatokat összegeztük, amiben éppen úgy szerepelt a gyermek ballagási öltönye, mint az apjáé, és az én öltözetemé is, a ballagási ajándékok, az eseményt követő családi bankett szervezése, hogy mi legyen az ünnepi vacsora. Főzzünk, vagy ne? Rendeljünk? Hideg legyen vagy meleg? Menjünk étterembe?
Felmerült az is, mit viseltünk korábban még a gyermekünk óvodai ballagásán, hogy mennyire elment az a nyolc év, ami a ruhatárunkon is látszik. Mert ami jól állt nyolc éve, az nem biztos, hogy még most is igaz. Sőt.
Az öregedésben ez is lehet jó, hogy akár egy komplett új ruhatárat is kigondolhatunk magunknak. Változhat a stílusunk. Finomodhat, lazulhat, bohókásabbá válhat vagy éppen sportosabbá, elegánsabbá. Kinek mi tetszik éppen. Persze egy ruhatár-csere nem kis kiadással jár. Ugyankkor tényleg tetőtől talpig megújulhatunk. Ami számtalan élethelyzetünkben jó változást hozhat nekünk. A magánéletünkben, a munkánkban, a karrierünkben, a társadalmi életünkben.
Változhat a frizuránk is. A ballagásra illik jól-szabott fejjel érkezni.
Az öregedés boldogsággal tölt el
Nagy büszkeség az egy családban, amikor egy gyermek jó iskolába kerül be. Akaratlanul előhozza a szülőkben a saját iskoláikat. Visszaemlékeztünk arra amikor felvettek bennünket a főiskolára, az egyetemre: Házasságunk nyolcadik nyarát egy újszülöttel kezdtük, egyikünk friss diplomával a kezében. Míg másikunk ezt a gyermek egyéves korára élte meg. Mire a gyerek kétéves lett már a rákkal küzdöttem. Sok víz folyt le a Dunán azóta. De azzal bíztattuk magunkat, hogy bizony mennyi mindent éltünk már meg. Együtt, aztán külön-külön.
Arra jutottam, jutottunk az öregedés nem is olyan rossz dolog. Hiszen még ha rossz dolgokat is, de már magunk mögött tudhatunk. Volt lehetőségünk élni, túlélni. Igenis, az évek múlása boldogsággal is járhat.
Nem a ráncokat kell nézni, az ősz hajszálakat, a változó korral járó kellemetlenségeket vagy akár egyenesen a vele járó fájdalmakat, hanem mindazt, amit egy-egy ember önmagának tudhat. Azokat a bizonyos mérföldköveket.
Az öregedés boldogsággal jár. Megannyi szép emlékkel, átjutott akadállyal és reménnyel a jövőre. Hiszen annyi minden várhat még ránk. A gyermekünknek még csak most kezdőik el az élete, a nagybetűssel pedig várhat is pár évet még, ami azt jelenti egy szülőnek, hogy vár még rá bőven feladat. Könnyebbek, nehezebbek. Az élet maga.
Vagyis még a szülő előtt is bőven ott áll az élet. Az öregedés boldogsággal tölt el – lehet így is gondolni. Én legalábbis így akarom gondolni. Többet nevetve, mosolyogva.
Fotó: Getty Images/Canva