Anyám mesélt nekem, elringatott csendben,
a világ tiszta tükre ő volt a szememben.
Anyám mesélt mindig, ezer csodát, százat,
suttogó szavai bejárták a házat.
Anyám szépen mesélt, csengettyű volt hangja,
csak a világ zaja nőtt egyre nagyobbra.
Anyám néha sírt is, csendben hullott könnye,
kezemre lecseppent lelke fényes gyöngye.
Mikor felnőtt lettem, másmilyen lett minden,
őszinte világban nehezebb volt hinnem.
Kevesebb a szép dal, de oly
réges-régen
anyám arcát látom minden szép mesében.
Illusztráció: Szandavári Emese