Nyáron külön öröm enni. Minden étel ízletesebb ilyenkor a nap érlelte friss növények miatt. Zamatosabbak, zsengébbek-roppanósabbak, színesebbek a kerti hozzávalók. Hiába a nagy meleg, a forróság, az ízekért még így is megéri főzni. Paprikát, paradicsomot, spenótot, tököt, borsót, padlizsánt és amit csak lelünk a piacon, a kertben, az üzletben.

Nyáron minden étel finomabb. Ezzel azok sem vitatkozhatnak, akiknek nem ez a kedvenc időszakuk az évben. A nyarat nem mindenki szereti. Vannak, akik nehezen tűrik a meleget, nem tudnak izzadni vagy pont, hogy nagyon, és ez zavarja őket, gyakran úgy érzik nem kapnak levegőt, nem bírják a napsütést, szédülni kezdenek a forróságtól, fáj a fejük.

A családomban többen is szenvednek ilyenkor. Az anyósom csak azért nem iktatná ki ezt az évszakot, mert nagyon szereti a virágoskertjét, és a nyári ízeket. A fiam pedig azért viseli el, mert lehet fürödni, rengeteg fagyit enni, imádja a nyáron termő bogyós gyümölcsöket. Na meg azért is mert nyáron még a pörköltnek is más íze van, nem beszélve a hozzá tálalt uborkasalátáról. Amit az anyósom készít a legjobban a világon.

Nyáron minden étel íze más. Zamatosabb. Mindenben ott van a napfény íze. Milyen szép kifejezés: a napfény íze. A napfény mellett a nyár színei is benne van az ételekben. Például a paprikában. Minél több színű paprika van szerintem egy lecsóban, annál mutatósabb és finomabb az étel. A lecsót hidegen is lehet enni nyáron. Lecsót hidegen? – hát persze, miért is ne?


Fokhagymát az uborkára

Talán nem bánja az anyósom, ha azt is elárulom róla, hogy hosszú éveken át dolgozott étteremvezetőként, így ő tényleg tudja mitől döglik a légy, hogyan lehet a legegyszerűbben a legjobb ízeket kihozni. Például az uborkasalátából. Ami egy igazán egyszerű étel, mégsem sikerül mindenkinek. Az anyósom a következő módon készíti: megpucol és összezúz egy jó adagnyi fokhagymát, 3-4 fürtös uborkához legalább 4-5 gerezdet. Meghámozza az uborkát, majd alaposan besózza és azonnal összekeveri a fokhagymával, amit így állni hagy addig, amíg elkészíti az öntetet. Az ecetbe közvetlen belekeveri a cukrot, ami azonnal oldódik is, és mindössze annyi vízzel önti fel, ami majd picivel több, mint ami ellepi az uborkát. Finoman nyomkodja ki csak az uborka levét, mielőtt átteszi a zöldséget az ecetes lébe.

Az édesanyám is hasonlóan készíti, ő nem az uborkára teszi, hanem a lébe a fokhagymát. Továbbá mindig tesz a tetejére karikára vágott paprikát és paradicsomot. És megszórja a tetejét piros paprikával és borssal. Mivel a fiam mindkét nagymama uborkasalátáját szereti, én gyakran kettejük verzióját keverem.

Ahogyan az anyósom, úgy én is már az uborkára teszem a fokhagymát, mert úgy intenzívebb lesz az uborka íze. Az ecetbe rakom közvetlenül a cukrot, és csak utána öntöm fel vízzel. De a végén, ahogy anyukám, úgy én is teszek bele paradicsomot-paprikát ha van otthon, és fűszereket az uborkasaláta tetejére. Az uborka mindig hűtő-hideg. A tejföl a tetejéről tálaláskor-fogyasztáskor nem maradhat el.

És legújabban kaprot teszek rá. Ilyenkor kihagyom a paradicsomot és a paprikát is.

A behűtött uborkasaláta önmagában finom

A töltött paprika pont attól finom, amit beleteszünk

Ez az az étel, amit nem nagyon szerettem gyerekként. Egészében nem. A hússal eleve hadilábon álltam sokáig, így drága anyukám akárhogyan ízesíthette a tölteléket, nem jutottam dűlőre az étellel. Ahogyan a tölteléknek keretet adó szétfőtt paprika ízét se tudtam értelmezni, nem beszélve arról a zöld micsodáról benne. Viszont magát a paradicsomszószt főtt krumplival nagyon is szerettem, amiről el kellett ismernem, hogy annak teljesen más íze volt, mint más paradicsomos ételnek. Csak éppen akkor még nem tudtam, hogy pont azoktól a hozzávalóktól másabb, finomabb, amiket én szerettem volna belőle kiiktatni: a zellertől, a paprikától és a hústól.

Ma viszont az egyik kedvenc ételem, és bár az anyukám sosem (vagy csak ritkán) mondott olyat, hogy na majd meglátod, ha neked is gyereked lesz, az én fiam imádja a töltött paprikát úgy ahogy van, semmit nem akarna eltávolítani belőle.

A töltött paprika szerintem az az étel, amitől kevés mennyeibb nyári étel van, tényleg ilyenkor érdemesebb főzni, mint az év többi szakában. Talán, mert a nyár közepén más a paprika, a paradicsom és a zeller íze, mint télen. Kivéve talán akkor, ha a nyáron lefagyasztott paprikából és paradicsomból készül. Én minden nyáron teszek el kicsumázott, felkarikázott paprikát a levesekhez, pörköltekhez és töltelékkel elrakott paprikákat is.

A paprikás csirke nyáron zamatosabb

Nyáron tényleg minden étel más ízű. Gondoljunk csak a paprikás csirkére – valahogy sokkal könnyebb, és mégis ízletesebb hiába készítjük ugyanúgy, mint télen. És nem csak a mennyei friss uborkasalátának köszönhetően. Összefut a nyál a számban már attól, ha arra gondolok, hogy nekiállok megfőzni egy adagot.

Kezdjük azzal, hogy a húst sózom és enyhén borsozom, majd hevített olajon átpirítom. Kiveszem a serpenyőből, ha kihűlt visszatérek rá, és a bőre alá nyomkodom a fokhagyma szeleteket. Folytatom a hagymával. Már az maga intenzívebb ilyenkor, a kontaktlencsém ellenére (ami nem ereszti át vagy csak alig, az illóanyagokat) potyog a könnyem, ahogy pucolom a nyári vöröshagymát. Ahogy az üvegesedik-serceg-pirul az olajon az ember már nagyokat nyel az éhségtől. És most jön az, amitől a nyári paprikás csirke klasszisokkal üdébb nyáron: néhány kisebb szem paradicsom és egy kápia paprika vagy tv paprika, ami van. Ha mindez kellően összerottyan, akkor lehúzom a tűzről megy rá a pirospaprika, kétféle csemege és füstölt, az utóbbiból kevesebb, majd egy kis víz. Erre a finom pörkölt alapra ültetem rá a csirke részeit, nem csak combot. Szárnyat is, vagy a far-hátat, amit ugyan nem tálalok fel, de a csont íze belefő az ételbe. Jól átforgatom a szaftban a húsokat többször néhány perc párolás után. Majd lefedem és hagyom, hogy párolódjon.

A legvégén amikor készen vagyok, kiemelem a húsokat, egy botmixerrel összetöröm a szószt (vagy nem, ha éppen úgy szeretnénk) jöhet hozzá a tejszín, vagy tejföl, amivel elkeverem. Majd vissza a hús és összerottyantom. Csak bírjam kivárni, amíg elkészül!

Köret nélkül, sok-sok uborkasalátával is rendkívüli, vagy nokedlivel, esetleg tésztával, máskor pedig tarhonyával. Bármilyen módon, körettel is együk, felejthetetlen nyári élmény.

Még a paprikás csirkének is más az íze nyáron

A lecsót hidegen is jó enni

A főzés alapjait – akárcsak a legtöbb a lány, én is – az édesanyámtól tanultam, de mindig mentem a fejem, a megérzésem és a szívem után, ami azt súgta: nézzek utána, más hogyan készíti. A lecsó is ilyen, mégis a titkát, hogy az tényleg olyan legyen, ami után mind a tíz ujjunkat megnyaljuk, az anyukámtól tanultam meg.

A lecsót ezer és ezeregy féle módon lehet elkészíteni, ez az étel talán még jobban megosztja az embereket, mint a paprikás csirke elkészítése. Van aki több paprikát, más több paradicsomot tesz bele, míg más fele-fele alapon főzi. Olyat is hallottam, hogy van aki paradicsom nélkül készíti. Az egyik háziasszony megszórja piros paprika fűszerrel, a másik nem. Így vagy úgy vágja a zöldséget. A hagymát olajon, zsíron vagy éppen szalonnán dinszteli üvegesre vagy éppen pirítja le. A fűszerezés is lehet sokféle. Nálunk nem maradhat ki belőle a fokhagyma és a cukor. Szerintünk minden paradicsomos étel ízét kihozza az édes.

Fogyasztjuk a lecsót önmagában kenyérrel, szeretjük rizzsel és tojással is. Mi kedveljük – a szentendrei Aranysárkány étterem receptje szerint készített – sárkánylecsót is, különösen nyáron. Abban van zöldborsó, gomba és fürjtojás. Személyes nagy kedvencem pedig a lecsós szelet.

A lecsót jó enni hidegen. Nyáron rátesszük a kenyérre, mintha egy szendvics lenne. Vagy akár kenyér nélkül is eszem. Csak ehessem a nyár ízét. A lecsót hidegen. Míg tart a nyár. Az augusztus.

Fotó: Shutterstock, 123rf, és a szerző sajátja

Polgár Ágnes

2021. augusztus 13-ai cikkünk újraközölve.