A pénzügyeink nem tartoznak másokra. Ritkán, és nagyon bizalmas körben beszélünk csak róla. A kényes téma gyakran még családon belül is gondot okoz. A gyerekek, mint minden mást, a pénz kezelését is a szülőktől tanulnák meg. Amit kisgyermekkorban lenne jó elkezdeni elsajátítani. De ehhez a szülőnek is jó példát kellene mutatniuk.

A pénzről beszélni kell akkor is, ha az nem tartozik másokra és kényes ügy. Családon belül mindenképpen érdemes. Hiszen, tisztában kell lennünk azzal, meddig nyújtózkodhatunk a takaró alatt, vagyis mennyi pénzből élünk. Különösen akkor, ha jó példát szeretnénk mutatni, a zsebpénz kérdésén túl.

A pénz tisztelete

A gyakorló szülők mind a bőrükön érzik: a gond akkor kezdődik, amikor szülőként nem tudunk jó példát mutatni. Mert a gyerekek leginkább bennünket másolnak. Minden területen.

A pénzügyi szakértők szerint a jó példa a pénzügyekben ott kezdődik, hogy anya és apa hónapról-hónapra megbeszélik mennyi bevételük és kiadásuk van. Mire szükséges költeniük és mire nem, mi az, ami a vágyaikban szerepel, amit szeretnének megvásárolni, megkapni, elérni, és adott hónapban kinek kedveznek ebben.

A gyerekek pénzügyi nevelésében kezdetben az is hozzátartozik, hogy megtanítjuk a gyerekeknek a különbséget a szükséges és szükségtelen dolgok között, és azt is, mi melyik csoportba mi tartozik. Mi az, amire mindig szükségünk van: étel, ital, otthon a fejünk felett, az ahhoz szükséges dolgok: áram, gáz, víz, szennyvíz, internet és a telefon költsége. Továbbá a ruha, amit viselünk, gyógyszerek, a ha betegek lennénk, a benzin, hogy gurulni tudjon velünk az autó, és így tovább.

És mi az, amire nem feltétlenül van szükségünk, csak szeretnénk, mert a kényelmünket szolgálják, mint egy nagyobb kanapé, vagy egy süppedős szőnyeg, amik szórakozási-kulturális kikapcsolódást nyújtanak, mint a könyvek, a streaming szolgáltatás ára, vagy mert esztétikai élményt nyújt, mint a dísznövények a kertben, vagy egy homokóra a nappaliban a polcon.

Bár nem könnyű, mégis nagyon fontos, hogy a tudatos pénzhasználat jelen legyen családon belül. Jó, ha a gyereknek van egy alapvető fogalma arra, hogy mire érdemes, vagy sem a pénzt elkölteni, hogy amikor a zsebpénz kérdése szóba kerül, a gyerek ne érezze azt, hogy neki mindenáron el kell költenie azt.

Jó példát mutatva egy újabb plüss helyett

A gyakorlati példák, a mindennapi cselekvéseink azok, amit a gyerekek lemásolnak rólunk. Vagyis pont úgy bánnak a pénzzel, ahogyan tőlünk látják azt. Apróság, de ha jól belegondolunk, tényleg nem mindegy hogyan használjuk, tároljuk a pénzt. Mit lát a gyerek? Egyáltalán eléri, a kezébe kerülhet pénz, bankkártya vagy sem?

Gondoljuk át: vásárláskor honnan vesszük elő a pénzt? A pénztárcából, vagy szanaszét heverve a táska aljából, esetleg folyton a bankkártyánkat keresnénk? Az is fontos kérdés, otthon hol tartjuk a pénzt? Egy állandósított helyen, amiről esetleg a gyerek nem is tud, vagy bárhol találkozhat vele? Az előszobaszekrényen, a farzsebből a kanapéra csúszva, az ebédlőasztalon a kulcscsomóval lehajítva, különböző borítékokba rakva?

Ugyanez vonatkozik a pénzköltéseinkre. Minden egyes alkalommal, amikor kitesszük a lábunkat otthonról, akkor egyben pénzt is költünk valahol? Nincs úgy még egy hétköznapi séta, kirándulás sem, hogy ne állnánk meg mi felnőttek egy kávéra, egy teára? Vagyis a gyerekeknek is az a természetes, hogy legalább egy pohár üdítő, egy keksz, vagy egy fagylalt nekik is jár?

Minden háztartási bevásárlás alkalmával a kosárba teszünk magunknak valami nem feltétlenül szükséges dolgot is? Igen? Ha igen, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy a gyermekünknek is az a természetes, hogy mindig lehet vásárolni valami pluszt: egy kisautót a pénztárnál, egy csillogó filcet vagy egy újabb plüsst a sokadik közé. Hiszen anya és apa is mindig vesz magának valami felnőtt dolgot.

Fontos átgondolnunk, mennyire gyakran látnak a gyerekek bennünket fizetni, vásárolni? Napi rendszerességgel költjük a pénzt, akár több alkalommal is? Számolva vagy számolatlanul? Mindig tudjuk pontosan mennyi pénz áll a rendelkezésünkre? – kérdések, amin lehet magunk sem gondolkodtunk még el, pedig hasznos lenne feltenni magunknak.

Játék a pénzzel

A Megtakarítás gyereknek internetes oldalon ajánlják: a kiscsoportos óvodásokkal játszunk piacosat, boltosat, ami alatt fokozatosan megismerhetik, hogyan kell használni a pénzt, mint eszközt. Megtanulhatják, hogy az életben semmi sincs ingyen, és azt is, hogy a pénz gyűjtése nagyon fontos feladat ahhoz, hogy meg tudják venni, amit szeretnének.

Később kisiskolás korban jöhetnek a pénzügyi társasjátékok mint például a Monopoly, a Hotel és a Catan számos fajtái, a Gazdálkodj okosan! amikből a gyerekek a pénz beosztását, a pénzkezelés képességét és a megtakarítást tanulhatják meg. Találkozhatnak olyan fogalmakkal, mint a befektetés, az alkudozás, a gazdálkodás, a bérleti díj, a tulajdon vagy a kamat.

A gyerekek minél előbb megértik a hitelek fogalmát, kockázatát, elválasztva a bennük rejlő lehetőségektől, annál biztosabb, hogy felnőtt életük során könnyebben elkerülik az adósságcsapdákat. Az oldal arra is felhívja a figyelmünket hogy a játékkal együtt elengedhetetlen az is, hogy a gyerekeknek megmagyarázzuk azokat a játék során felmerülő pénzügyi fogalmakat, amit nem értenek. A nagyobbak maguk is utána nézhetnek az interneten azok jelentésére.

A kamaszoknak és fiatal felnőtteknek a pénzügyi tudatosságuk elmélyítésére Az első millió című pénzügyi társasjátékot ajánlják. A játék során még nyomatékosabban megérthetik a kamaszok, a mai világra levetítve, hogy mi a pénz értéke és annak működési szabályai.

Zsebpénz: hetente vagy havonta? 

A pénzügyi szakértők azt tanácsolják, a már számolni tudó gyereknél kezdje a szülő bevezetni a zsebpénz használatát. Amikor már nem ócsak a számokat ismeri és tudja már hiba nélkül elsorolni egytől tízig, vagy tovább a gyermek, hanem már alapvető műveleteket is megért: összeadás és kivonás.

Kisiskolás korban inkább heti zsebpénzzel jó számolni, mert rövidebb időn belül, érezhetőbb rendszerességgel kapja a gyerek, amivel így folyamatosan törődnie kell: beosztania, dönteni a felől, mit kezd vele. Ha csak havonta járna a zsebpénz, akkor a gyerek a két alkalom között elfelejtene foglalkozni vele.

Fontos kihangsúlyozni a zsebpénz nem arra van, hogy a gyereknek abból kelljen a saját költségeit viselni, hanem arra, hogy eldöntse, szeretne-e egy nagyobb összeget összegyűjteni valamire, vagy minden héten elkölti az összes pénzét. Éppen ezért egy olyan összeget érdemes adni, ami nagyjából egy könyv árát adja ki minden hónapban.

Egy kisiskolásnak időnként konkrétan is érdemes pénzt adni a kezébe:  fizessen a pénztárnál, vásárolja meg a szendvicsét a büfében, vagy menjen le a közeli boltba vajért a vacsorához.

A kamaszoknál természetesen már más a helyzet, nekik érdemes fix havi költőpénzt adni. Egy tinédzser esetében a zsebpénz mértéke már fedezheti a mindennapos költségeit is, mint például a tízórai ára, a közlekedésének a költsége vagy a különóra ára.

Itt a hangsúly nem azon van, hogy a gyerek be tudjon számolni arról, mire költötte el a költőpénzét, inkább arról, kiderüljön, hogyan bánik a pénzzel. Vagyis, hogyan osztja be azt, ami megmarad azon felül, amit muszáj kifizetnie, mint a buszbérlet ára vagy az angolórák díjazásai. Megtanul-e a gondolataiban eljutni odáig, hogy feltegye magának a kérdést: megteheti-e, hogy drágább helyen vásárolja meg az uzsonnáját, vagy a mozijegy ára mellett csak üdítőre vagy popcornra is jut neki, ha nem egyszer, hanem kétszer ment moziba az adott hónapban.

Szabályok nélkül nem megy

A szakértők szerint az is nagyon fontos, hogy egyértelműsítsük a gyereknek, hogy mindig mennyi zsebpénzt kap és annak az összegnek mennyi ideig kell elégnek lennie, azaz mikor kap legközelebb, hogy be tudja magának a kapott összeget osztani.

Jó megoldás lehet az is, ha egy kicsit magasabb összeget adunk, mint amiről tudjuk, hogy szüksége lehet, viszont nagyon világosan vázoljuk a számára, hogy annak az összegnek mire kellene elégnek lennie, mintsem, a gyereknek kelljen kérnie tőlünk még idő előtt. Mert ha így lenne, akkor pont a mozgásterét vennénk el tőle arra, hogy megtanulja beosztani a keretét.

További megoldás még arra, hogy megtanítsuk a gyerekeknek a pénz értékét az, hogy karácsony, születésnap, névnap – és egyéb ajándékozások alkalmával kívánságlista írása után közösen keresnénk rá az interneten arra, hogy mi, mennyibe kerül, és két hasonlóan magas összegű tételnél választás elé állítanánk: melyiket szeretné inkább megkapni, mert a kettő egyszerre nem megy.

Vagy, ha nem vigyázott például az iskolai felszerelésére, akkor az a zsebpénze terhére lenne pótolva. Persze ezeket a szabályokat mindig jó lenne közösen eldönteni és előre leszögezni.

Minél nagyobb egy gyerek, annál jobban el lehet mondani a számára, hogy mi magunk mennyi pénzből gazdálkodunk, mennyi időt dolgozunk a pénzéért. Megmutathatjuk tételesen a kiadásainkat-bevételeinket, a házi költségvetés adminisztrációjába is bevonhatjuk: engedjük meg, hogy a számlák, blokkok alapján kiszámítsa mire mennyit költünk, akár ő maga is beírhatja az összegeket a táblázatba. Így pontosan láthatja, mi alapján, hogyan osztjuk be a pénzt, hogy mindenre teljen, az ő zsebpénzére is.

 

Forrás: ITT és ITT
Fotó: AdobeStock