Vitathatatlan, hogy a gyerekek várják legjobban az ünnepeket. A Mikulás nyitja a sort decemberben, és onnan nincs megállás karácsonyig. A készülődést sokféleképpen megélhetjük. Mi osztálytársakkal és a tanítónénivel együtt moziban jártunk. A közös élmény igazi hangulatfokozó. Előtte viszont a Mikulás érkezése tette izgalmassá a napjainkat.
Amikor még a bokorzörgésnek is örülünk. Vagyis nem mi, hanem a gyerekeink. Mert igen, van az az állapot. És természetesen mikor máskor, mint a Télapóra várakozás izgalmak közepette. Szívet melengető, amikor még a kilencéves is annyira vár valamit, hogy a legkisebb neszt is a Fehérszakállúnak tulajdonítja. A gyerekek tényleg önfeledten tudnak örülni. És vágyakozni, várakozni a csodára.
Hinni Valakiben
Felfokozott hangulatban telnek három gyermekünk napjai mostanában. Még úgyis, hogy az anyjuk nem igazán tud ráhangolódni az ünnepi készülődésre (ITT és ITT olvashat róla). Kezdődött azzal, hogy az iskolás fiúnk közreműködésével levelet írtak a Mikulásnak a vágyott ajándékokról. Aztán a Jézuskának. Majd ezeket a leveleket kiegészítették. Aztán új levelet költöttek. Közben születésnapot is ünnepeltünk. És a múlt héten vártuk a Mikulást. Nagyon.
Hogy nagyon vártuk (illetve várták) az nem kifejezés. A kilencéves volt a legjobban bezsongva. Örömmel tisztították meg a bakancsukat. Rajzokat, és saját verset, mesét tettek ki az ablakba a Mikulásnak. Lefekvés előtt arról tanakodtak, hogy vajon megkapják azt, amit a levélben kértek? Édesség és apró játék szerepelt a listán. Azt persze tudják, hogy az a Mikulás, akit látnak az óvodában, iskolában, beöltözött bácsi.
Az igazi titkokban jár, és minden vágyuk volt meglesni. Az maga a csoda, hogy a kilencéves még ennyire hisz Valaki létezésében. A gyerekeinket látva nekem is jobb hangulatom támadt. Kicsit el is szégyelltem magam, hogy nap mint nap nyafogok az üzletekben kanyargó sorok, vagy a türelmetlen emberek miatt. Tényleg igaz, hogy grincsfa, karácsonyi kopogtató, angyalkák és karácsonyi manók nélkül is lehet ünnepi hangulatunk. Mert nem az számít.
Amikor még a bokorzörgésnek is örülünk
Tehát úgy vártuk az IGAZI Mikulást, ahogyan kell. Tiszta lábbelik, mindegyik mellett külön tálkában keksz. Amit ugyan nem mi sütöttünk, de a gyerekek a kedvencüket kínálták fel. Aztán elérkezett az éjszaka. Amikor a kilencévesünk már éjjel egykor arra ébredt, hogy ő bokorzörgést hallott. És ropogtatást. Olyannyira izgalmasnak élte meg a helyzetet, hogy tényleg elhitte, ez csakis igaz lehet.
Alig lehetett visszaparancsolni az ágyába, majd hajnali háromkor felkeltette a két testvérét is. És kiáltozva adták tudtunkra, hogy itt járt a Mikulás. A hajnali hármas ébresztő bizony meghatározta a napunkat – nehéz volt napközben ébren maradniuk. De ki bánta ezt, ha ekkora boldogságot szerzett az, hogy nálunk járt az IGAZI Télapó?
A Mikulás érkezésének másnapjára időzítette a tanítónő a közös adventi mozizást. Ha kirándulni megy az osztály, a szülőknek is össze kell fogniuk. Pontos beosztás készül arról, hogy ki viszi, hozza el a gyerekeket. A szülői jelenlét is segítség, mégiscsak idegen helyen kell kordában tartani a gyerekcsapatot. Én örömmel kísértem el a fiamat. A mozizás közös élmény. Az osztály idén ezt választotta az adventi vásár helyett.
Ünnepi készülődés a moziban
Ünnepekkor az emberek jobban ráérnek mozizni, ezért a műsort telepakolják karácsonyi témájú filmekkel és rajzfilmekkel. Aki hangolódni szeretne, az jó helyen jár bármelyik moziteremben. Eget rengető újdonságra persze általában ne számítsunk. A karácsonyi filmekben mindig jó történik, még ha a főhős küzdelmesen is jut el a célig.
A mondanivaló is általában ugyanaz: bárkivel megtörténhet a csoda, csak hinnie kell benne. Nincs is másra szükségünk karácsonykor.
Szó szerint ez történik a Pamacs, a Mikulás kis rénszarvasa című rajzfilmben is, amelyben a főhős (Pamacs) már az első jelenetben kimondja: a legkisebbek is álmodhatnak nagyot. És ez valóban így van. Történetesen itt olyan hatalmas álomról van szó, amely a lehetetlenség határát súrolja. Pamacs ugyanis egy póni (vagyis: mini mén), aki a Mikulás szánhúzó csapatában szeretne helyet kapni.
Az egyik rénszarvas (Villám) ugyanis váratlanul nyugdíjba ment, ezért versenyt rendeznek a rénszarvasoknak, és a nyertes veheti át Villám helyét. Itt jön a neheze, mert ugyan Pamacs ügyes (kecsketereléssel szerzett gyakorlatot), de mégiscsak egy ló. Végül természetesen mégis sikerül bejutnia a döntőbe, és ehhez csak agancs formájú fejdíszre és a lökött kecske-barátjára, Mogyira van szüksége.
Azért hogy ne legyen minden túl csillámporos, Pamacs az egyéb teendői miatt nem tud versenyezni, de talán így is lesz-e helye a rénszarvasok között. Hiszen csak az lép előre, aki mer nagyot álmodni, kockáztatni. A filmben amúgy megjelenik a hagyományos és a modern ütköztetése. Kérdés, hogy Mikulás felejtse el örökre a régimódi rénszarvasait, és használjon e mágikus, repülő motoros szánt?
Autót hozott a Mikulás
A mondanivaló így megfelel a karácsonykor elvártnak. Az egyik szereplő megjelenésével a genderelméletet is kipipálták az alkotók. Azon már nem akadunk fenn, hogy a legtöbbször amerikai gyártású filmek más kultúrkörből merítenek. Itt nem a Jézuska, hanem a Mikulás teszi az ajándékot a karácsonyfa alá. Szerencsére ez a gyerekeknek sem tűnik fel. Vagy nem foglalkoznak vele.
A közös mozizás is célt ért. Az osztály mosolytól sugárzó arccal sétált ki a moziteremből. A csodákban hinni egyébként karácsony előtt lehet igazán. Talán nekem is sikerül végre ezt elhinnem. Semmi sem történik véletlenül. Például Mikulás napján vettük át a hétüléses, nagycsaládosok autóvásárlási támogatásával vásárolt autónkat, amire hónapok óta vártunk.
Örültem ennek annyira, mint a nagyfiam a bokorzörgésnek. De ez már egy másik történet.
