Egész nap csendesen esik az eső. Amikor éppen nem szemerkél, akkor szitál vagy tartja azt a tizenötszázalékot, ami fennmaradt a „ma nyolcanöt százalékban valószínűleg eshet” jóslatból.

Az esőzés ősszel legalább olyan változatos lehet, mint tavasszal. A különbség az, hogy napról-napra hidegebb hőmérséklettel társulhat. Ma már kétségtelenül elkel a kabát. Annak is, aki autóval jár. Simán el lehet ázni a kocsitól a kapuig. Kis távolságban is.

Az őszi eső nem viccel. Bár lehet meglehetősen diszkrét és csendes. Ősszel ez az esőféle fordul elő a leggyakrabban. Hosszan tart, megszakíthatatlanul órákon át, monoton esik. Ilyenkor egyenletesen és csendesen kopognak az esőszemek az ablakpárkányon. Ezek az esők hűvösek, és a talajnak elegendő időt hagynak arra, hogy az felszívja a vizet. Már, ha nem voltak nagy esőzések előtte, és bírja még a föld hová elraktározni a nedvességet.

Ősszel eshet zápor is, röviden, de intenzíven. Hirtelen kezd el kopogni az ablakpárkányon, és gyorsan távozik. De a rövid idő alatt nagy mennyiségű csapadékot hozhat. Ilyenkor lesznek azok a tócsák, amikbe olyan jó beleugrani. Gumicsizmástul.

Bár ősszel kevésbé jellemző, mint nyáron, olykor zivatarok is kialakulhatnak. Különösen akkor, amikor a melegebb és a hidegebb légtömegek találkoznak. Ezek a zivataros viharok széllel, villámlásssal és néha jégesővel járnak. Ilyennel találkozhattunk szeptemberben.

A ködös, szitáló őszi eső a legrosszabb, mert gyakran köd és pára kíséri. Finoman, szitálóan esik, nem hoz jelentős csapadékmennyiséget, de folyamatosan nedves tőle a levegő és a talaj. Nyúlós, nyákos minden. Az emberek zöme nem kedveli ezt az időjárást. Még csak tócsákat se csinál.

Ahogy pedig haladunk a tél felé és csökken a hőmérséklet, meglehet, hogy az eső hűvösebb, hidegebb lesz. Sőt a késő ősz folyamán már akár havas eső is eshet. Ha ilyen az eső, akkor már sejthetjük, nagyon közel van a tél.

Most még az ősz elején tartunk, így hát van időnk felkészülni a télre, és ha megszeretni nem is, de elfogadni az esőt, igen. Olykor olyan szép. Bentről nézve.

Fotó: Kichigin

Polgár Ágnes