Október 4-e az állatok világnapja, tisztelgve Assisi Szent Ferenc előtt, aki már a 13. század elején azt hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami körülvesz minket, legyen az élő vagy élettelen. Az állatokat is. Az állatok védőszentje nem tett különbséget szép és csúf élőlények között, egyszerűen a szeretetükre hirdetett.
Az állatok világnapjának alapelve az a tény, hogy az állatok boldogabbá teszik az életünket, segítőtársként és barátként gazdagítják mindennapjainkat. Az ünnep célja pedig az, hogy az ember és állat közötti barátság erősebb legyen, valamint felhívja a figyelmet az együttélés fontosságára is.
Ami könnyen megy az olyan szép és kedves állatokkal, mint a hűséges és odaadó kutyák, a doromboló és játékos cicák, a puha bundájú nyuszik, az irtó cuki koalák, a bambuszt rágcsáló pandák, a csúszkáló pingvinek, a nagyszemű fókák, a tüskéshátú sünik vagy a bájos delfinek esetén.
De mi a helyzet a mérges kígyókkal, a betegséget hordozó patkányokkal, az undort keltő csótányokkal, a csípős darazsakkal, a parazita életmódot folytató kullancsokkal, az életünkre tőrő skorpiókkal, a környezetünket csúfító büdősbogarakkal és a gyomorforgató férgekkel? Őket, hogyan szeressük?
Nem beszélve azokról az élőlényekről, történetesen emberekről, akik valamiért úgy viselkednek, mintha nem is két lábon járnának, mintha állatok lennének? Őket is szeretnünk kell? Ha ellehetetlenítenek, átgázolnak, bántalmaznak bennünket?
Félek, igen. Ha Assisi Szent Ferenc előtt akarunk tisztelegni, akkor legalább meg kell próbálnunk elnézőnek és megértőnek lenni velük. Legalább ma. És talán karácsonykor. A magunk érdekében legfőképpen.
Fotó: Fabian Montano/Getty Images
