A mikulásvirág az adventi és karácsonyi dekorációk egyik legkedveltebb növénye, világszerte vált a téli ünnepek szimbólumává. A növény világnapja december 12-én van, ami tökéletes alkalom arra, hogy egy cseréppel hazavigyünk belőle a virágboltból.
A mikulásvirág – latinul Euphorbia pulcherrima, felfedezése és elterjedése egy amerikai botanikus-diplomata, Joel Roberts Poinsett nevéhez fűződik. Poinsett az Egyesült Államok Mexikóba delegált nagykövete volt az 1820-as években. Ott találkozott először a növénnyel, amely természetes élőhelyén, Mexikóban vadon nő.
Poinsett lenyűgözőnek találta a növényt, és hazaküldött belőle többet is Dél-Karolinába, ahol botanikus kertjében kezdte nevelni és népszerűsíteni. Az ő neve miatt kapta a mikulásvirág az angol „poinsettia” elnevezést is.
A mikulás virág világnapja
Mikulásvirág napját december 12-én ünneplik. Joel Roberts Poinsett halálának évfordulója miatt esik erre a dátumra. Poinsett 1851. december 12-én hunyt el, és mivel a mikulásvirág népszerűsége az ő munkásságának köszönhető, ezzel a nappal tisztelegnek az emléke előtt.
Ez a nap különösen az Egyesült Államokban vált ismertté, ahol a „National Poinsettia Day” a mikulásvirág szépségét és ünnepi szerepét ünnepli. Egyúttal egy remek alkalom arra is, hogy megemlékezzünk Poinsett hozzájárulásáról a botanikához és a növény népszerűsítéséhez.
Azték istennő vére színezte vörösre
Az aztékok a mikulásvirágot „Cuetlaxochitl” néven ismerték, ami „bőrvirágot” jelent, utalva a növény szívós, vastag levelére. A történet szerint a mikulásvirág vörös színét egy istennő, Quetzalpetatl fájdalma hozta létre, akinek a szíve összetört, és a vére a virág leveleire csepegett. Ez a legenda a szenvedésből születő szépséget és az áldozat méltóságát jelképezi.
Az aztékok nemcsak mitológiai, hanem gyakorlati céllal is használták a növényt: a vörös színt textíliák festésére, valamint a növény nedvét gyógyító célokra alkalmazták.
A keresztény ünnepekhez később kapcsolódott, amikor a spanyol hódítók elterjesztették az adventi és karácsonyi hagyományokat Mexikóban. Azóta a mikulásvirág világszerte a karácsony egyik szimbólumává vált.
A mikulásvirág ápolása
Amikor hazavisszük a növényt, lassan csomagoljuk ki. Először vegyük ki a szatyorból, majd egy óra elteltével vegyük ki, a csomagolópapírt vagy nylont egy húszperc, fél óra múlva bontsuk le róla, állítsuk világos és napos helyre, radiátortól legalább egy méterre.
Langyos vízzel öntözzük, hetente akár kétszer keveset, soha ne hagyjuk teljesen kiszáradni a talaját, rakjunk cserépalátétet alá vagy tegyük kaspóba.
Fontos, a mikulásvirág nagyon érzékeny a hidegre, a huzatra, 15°C alatt elveszítheti a leveleit. Ugyankkor jó, ha tudjuk, hogy a piros fellevelek egy idő után lehullanak, ilyenkor a növény pihen. Vigyázzunk rá, tegyük hűvösre és öntözzük takarékosan, míg újra nem lesznek pirosak a fellevelei.
Érdemes számolni azzal, hogy a mikulásvirág nedve és a növény más részei enyhe gyomorpanaszokat, hányást vagy hasmenést okozhatnak, de általánosságban nem tekintik veszélyesnek, ha véletlenül lenyelik. Az esetek többségében csak enyhe tüneteket okoz, és nem vezet súlyos mérgezéshez, de ez természetesen függ a növény mennyiségétől és az egyéni érzékenységtől. Az embereknél és házikedvenceknél előforduló irritációk legtöbbször átmenetiek.
A mikulásvirág inkább a bőrirritáció és száj körüli érzékenység szempontjából ismert, nem pedig súlyos mérgező hatása miatt. Azért fontos odafigyelni rá, hogy a gyerekek és házikedvencek ne érjenek hozzá, és ne nyeljék le, mivel náluk még enyhébb irritáció is okozhat problémát.
Tudtad, hogy a piros fellevelek valójában nem a növény virága? A Mikulásvirág valódi virágai kicsik, sárgák, és a fellevelek között bújnak el.
