Teljesen gyanútlanul mentünk el bevásárolni. A Tescoba. Ez olyan hétköznapi dolog. Péntek délelőtt. Két barátnő. Anyukák, és ez esetben nem semleges, hogy egyébiránt újságírók is vagyunk. Mert nekünk van „némi előéletünk” Ferivel. Mármint Gyurcsány Ferenccel.

Ő persze valószínűleg nem emlékszik ránk. Sok nővel, akarom mondani újságírónővel lehetett már dolga, mármint interjúszerűen. Velünk is. De most ez nem lényeges. Az viszont igen, hogy már tudjuk, este Tom Yum levest főz. – Megvan? – kérdezett vissza, majd hozzáfűzte– thai étel. Persze, hogy megvan. Mi is szeretjük. Na de hogyan is jutottunk el eddig a kérdésig?

Azt, hogy mi is szeretjük ezt a levest, nem azért mondtuk, mert imponálni szerettünk volna neki. Bár miért ne akarnánk? Végtére is egy jóképű pasiról van szó: Szerintünk amióta a felesége Dobrev Klára a válásukat bejelentette, népszerűbb lehet a hölgyeknél. Bizonyára megnőtt az ázsiója. Függetlenül attól, hogy politikus (volt?), ez most nem érdekes, mi szimpatikusnak tartjuk, mint férfi. És mit ne mondjak, eléggé meglepett, amikor megláttam a Tescóban. Nyilván azonnal felismertem, mégis elképesztett, ahogy ott békésen tolta maga előtt a bevásárlókocsiját a tejtermékek között. Mintha mi sem lenne természetesebb. Ahol laktózmentes habtejszínt kerestem a fiam születésnapi tortájához. Amit meg is találtam. Nem úgy, mint újra Ferit.

Ahogy a saját kosaramba tettem a tejszínes flaskát már egyenesen Helgát kerestem, hogy elújságoljam neki kit láttam. Helga úgy megörült a hírnek, hogy kérdés nélkül azonnal „üldözőbe vettük” Ferit, de nem találtuk. Kerestük az italoknál, a zöldséges résznél, a húsoknál is. Helgus vissza is kérdezett, biztosan őt láttad? Mire én, persze, hogy őt. Azért csak ott álltam és vártam rá Bábolnán másfél órát, hogy meginterjúvoljam, majd végül nem hivatalosan két mondatot beszéljek vele…..és jöttek a sztorik, például amikor a napilap szerkesztőségben járt a felesége Klára is.

Már-már úgy tűnt, ez nem az az alkalom lesz, amikor ismét kérdéseket tehetünk fel Ferinek, így lemondóan lépkedtünk a pénztárhoz, amikor végülis újra megláttam őt, és megkönnyebbülten mutathattam Helgának, tessék, valóban ő az.

Feri ekkor éppen pakolta az árut a szalagra, majd a szatyrokba, az utána várakozó pasassal beszélgetett és szelfizett, Feri még a telefonszámát is megadta neki (nem jegyeztük fel, azt viszont igen, hogy fekete garbót viselt, farmerrel). Mi sem voltunk restek. Hát persze, hogy kérdeztünk. Mert ugyebár kíváncsiak vagyunk. Nagyon is. Csípőből jött a kérdés: mit főz ma? Mert azt tudtuk, hogy tud és szeret is főzni. Na igen, a nőket az ebéd érdekli, valami ilyesmit reagált a pasas, Feri pedig kézségesen válaszolt: – Tom Yum levest. Megvan? Thai étel. Mi pedig örömmel helyeseltünk, milyen jó választás! Nem lepődtünk meg. Láttuk, hogy főleg ázsiai termékeket pakolt a szalagra.

Azt, hogy pontosan miket vásárolt nem jegyeztük tételesen, mert inkább rá figyeltünk. Mint emberre, és nem a válófélben lévő ex-politikusra. Vagy a kétezres évek hírhedt beszédmondójára. Ott és akkor a vásárlót, az embert láttuk. Aki mintegy 150-155 ezer forintot fizetett kártyával, vásárolt salátaszószokat, zöldségeket, játékokat – az egyik legóból (?) két dobozzal is vett, és kamasz-fiatal felnőtt méretben pólókat. És mosolygott. Ránk is. Mi is rá. Hiszen feldobta a napunkat. Ez egy nagyon izgalmas délelőtt volt, reméljük eljut hozzá ez a kis szösszenetünk, és a későbbiekben ad nekünk interjút, nem a visszavonulásról, hanem arról: hogyan készíti a Tom Yum levest? Mert ez az igazán érdekes.

Fotó: Khunkorn – a Canváról és Gyurcsány Ferenc facebook oldala
Szerzők: Polgár Ágnes és Müllner Helga