Bár közeledünk a nyár végéhez, még tart a szabadság ideje. Ami alatt sem feledkezhetünk meg a különféle írott és íratlan szabályok betartásáról. Más kárára nem nyaralhatunk jobban, másként, nem jár több senkinek sem.
Márpedig szabályok vannak a közlekedési eszközökön, szálláshelyeken, vendéglátóhelyeken, a strandokon, a turistalátványosságoknál, és a természet lágy ölén. A múzeumok sem kivételek.
Annyira nem kivételek, hogy a múzeumokban olyan gyakran olvasható az, hogy A kiállított tárgyakhoz nyúlni tilos!, vagy Kérjük ne nyúljanak a kiállított tárgyakhoz!, hogy a tárlat végeztével a kávézóban állva már-már félve nyúlunk a puncsos sütemény felé, amit egyébként már kifizettünk.
Elszomorító valahol, hogy a legtöbb nem vitrinben álló kiállított tárgy, bútor mellé, elé vagy fölé ki kellett írni, pedig kis korunk óta kívülről fújjuk: a múzeumban mindent a szemnek, semmit a kéznek!
Azért elszomorító ez, mert ezeket a feliratokat rendszerint hamarabb látni, mint magát a kiállított mű leírását. Vagy éppen magát a kiállított tárgyat takarja el.
Ilyen és ehhez hasonló szabályokkal máshol is találkozhatunk, mert folyamatosan emlékeztetni kell az embereket arra: viselkedjenek, „mindent a szemnek, semmit a kéznek”. Pedig egyértelmű, hogy a nyaralás alatt sem hajolunk ki a vonatból, nem szemetelünk a strandon, nem kiabálunk a hotelben, nem tolakodunk a lépcsőn a hajóbeszálláskor, nem szakítunk le cseppkövet a barlangban, nem nyúlkálunk alvó cicához az állatokkal teli kávézóban. Mindent a szemnek, semmit a kéznek.
Fotó: A szerző sajátja, készült a Magyar Nemzeti Múzeumban, Nagy Sándor: A Hadak útja című festménye előtt
