Ha főzni nem is, enni a legtöbben szeretünk. Rabjai lehetünk ízeknek, alapanyagoknak. Az összetevők kombinációja, az ételek különleges aromái legtöbbünket érdekel. A gasztronómia kimeríthetetlen és hálás téma. Magazinban, könyvben vagy éppen egy televíziós filmsorozatban is. Megnéztük A Castamari szakácsnő című spanyol kosztümös sorozatot, amióta nem átallunk újra és újra cukormázat készíteni, bár nem árulták el a receptjét.

A castamari szakácsnő című sorozat most jelent meg a Netflixen. Idei, friss alkotás. Fernando J. Múñez azonos című könyve alapján készült. A könyv magyarul (még) nem jelent meg, magyarul nem olvashatjuk. Ám a belőle készült filmsorozat elérhető. Szeretném írni, hogy figyelemre méltó alkotás, inkább úgy fogalmaznék, lehetett volna, ha szebben kidolgozott is, a gasztronómia mindenképpen.

A történet 1720-ban játszódik Madridban, a legtöbbet látott helyszín pedig a Castamar család birtokán álló, visszafogott stílusú, mégis elegánsnak mondható kastély konyhájában és a hercegség szalonjában folyik. Nem véletlenül. A különféle vágyak és irigységek, félelmek, titkok és hazugságok mellett a gasztronómiának fontos szerep jut a történetben. Illetve jutna, ha nem csak felületesen érintenék.

A konyhaművészetben van valami igéző

Ha főzni egyáltalán nem, vagy nem mindig szeretünk, enni egészen biztos, hogy igen. Mindenkinek van kedvenc étele, műfaja. Egyikünk a levesekért van oda, míg másikunk az édességekért, harmadikunk a zöldséges ételekért, a salátákért vagy a főzelékekért, van aki húst enne, hússal.

Lehetnek kedvenc alapanyagaink, amiket szívesebben fogyasztunk, mint mást. Fűszerek, amiknek már az illata azonnal éhessé tesz bennünket. Fogások, amiket nem tudunk megunni, újra és újra elcsábítanak.

A konyhaművészetben tényleg van valami igéző: nézni ahogyan készül egy étel. Már a felsorakoztatott hozzávalók önmagukban beszédesek, az előkészítés mozdulatai: a tojások feltörése, a kappan felvágása, a friss fűszernövények morzsolása, a tészta gyúrása puszta kézzel. Ilyen mozdulatsorokat láthatunk A castamari szakácsnőben nem is egyet, viszont ennél többet nem igazán. Clara (Michelle Jenner) a történet főszereplője, Castamar szakácsnője a történet szerint istenien főz, de erről mi nézők nem igazán győződhetünk meg. Valahogy nem jön át az mi lesz például a herélt kakasból vagy milyen valójában a nyúlpástétom.

A herceg és a szakácsnő

Amellett, hogy gasztronómiai hangsúlyos szerepet kap a sorozatban, tulajdonképpen egy cselszövésekkel elnagyolt, romantikus történetet nézhetünk. Az egyszerű és tiszta szerelem, ami a szemünk előtt bontakozik ki, nem ismer társadalmi különbséget: az özvegy Diego, Castamar hercege csaknem két évnyi gyász után figyel fel a frissiben felfogadott szakácsnő Clara főztjére és személyére. A vonzalom kölcsönös, ám még sincs rendjén egy ilyen szerelem.

Úgy főleg nem, ha a körülmények, egészen pontosan a herceg édesanyja, külső „baráti” nyomásra új házasságot szervez a fiának Améliával (María Hervás). Ami frigyet még Spanyolország együgyű, üldözési mániában szenvedő királya is személyesen támogat. Márpedig Diego, Castamar hercege a király szolgálatában van, nem mondhat neki nemet. A királynak, aki maga is bajba kerül, amikor kissé elveszíti önuralmát útközben a Castamar család nagyszabású estélyére kocsikázva.

Az önmagából és öltözetéből kikelő, őrjöngő királyt pedig ki más is szabadítaná fel sötét gondolatai alól, mint a fűszernövények gyógyhatását jól ismerő szakácsnő. Clara citromfüves forró csokoládét főz a királynak, amivel a herceg szemében még különlegesebbé válik. Talán ez az egyetlen gasztronómiai plusz amit kapunk, tegyünk citromfüvet a forró csokoládéba.

Castamari szakácsnő cukormáz nélkül

A romantikus érzelmeiket viszont még csírájában kell elfojtani a két embernek. Ez annyira jól sikerül, hogy nézőként érezhetjük úgy, hogy a két színész között nincs kémia, de gondolhatjuk úgyis, hogy csak jól fogják vissza magukat a történet szereplői azaz a herceg és a szakácsnő. Nem is tehetnek mást. Clara minden lépését a cselédség, míg Diego minden mozdulatát a saját családja, barátai és a náluk vendégeskedő Amélia lesi. Senkinek nem érdeke, hogy a szerelmük kibontakozzon, és az sem feltétlenül, hogy életben maradjanak.

Améliának sürgető lenne már a házasság Diegóval, mert hiába van nemesi rangja, vagyona semmi, az apjától csak szerencsejáték adósságokat örökölt. Amélia ugyan nagyon csinos, viszont felettébb naiv és butuska. Amikor úgy látja nem lenne esélye a hercegnél, olyan karjába esik, akiébe nem kellene. Aki mindezzel visszaél.

Hogy pontosan ki, hogyan, és legfőképpen miért akar ártani Claranak és Diegónak, továbbá, hogy a végén egymás karjában megtalálhatják-e a boldogságot vagy sem, az mind kiderül a tíz részes sorozat alatt. Miközben folyton éhesek leszünk. Leginkább apró, színes süteményekre, olyanokra, amiknek cukormáz van a tetejükön, amilyeneket folyton tálaltak Castamarban. És aminek a receptjét nem kapjuk meg.

Kapunk viszont gasztronómiával leírt pszichológiát, amiből nem biztos, hogy megértünk bármit is, bár jól hangzik, amit hallunk. Talán el is gondolkodunk. Ellensúlyozásként viszont valóban mutatós kosztümöket és egy nagyon szép, letisztult kastélyt láthatunk. Kívülről és belülről egyaránt. Cukormáz nélkül. Nyárestéken kikapcsolhat. Ha nem alszunk el alatta.

Kép: Netflix