Hódolata vagyok annak az egyszerre objektív és szubjektív, azaz soha nem egyértelmű világnak, amit történelemnek nevezünk. Elvarázsol a tudat, hogy a történelemnek nem egy igazsága létezhet, amit ma megélünk azt megannyi módon értelmezhetjük, ahányan vagyunk. A filmkészítésnél szempont lehet, hogyan szeretnének egy kort ábrázolni. Erzsébet császárnétól a romantika például elvehetetlennek tűnik. Vagy mégsem? A Császárné című, Netflixen futó sorozatot nem is érdemes másként nézni, mint befogadóan.
Talán az utóbbi időben készült, kosztümös filmek is hozzátettek ahhoz, hogy a Császárné első évadát mindenféle elvárás nélkül ültem le megnézni – és nem bántam meg. Nem volt szempont számomra a rendező, a színészek kiléte, a korhű vagy történelemhű ábrázolás. Ahogyan az sem tántorított el a mozizástól, hogy vajon ez a feldolgozás visszaadja-e, vagy sem, azt az abszurd romantikát, amit az Ernst Marischka rendezte Sissi osztrák filmtrilógiából kislányként megismerhettem. Ellenkezőleg, felkaptam a fejem Erzsébet császárné nevére, és mivel volt időm, egy délelőtt alatt megnéztem a hatrészes sorozatot. Merészen adtam á, pedig manapság senkinek, nekem sem mindegy mire áldozok időt. A Császárné, Erzsébet újfajta ábrázolás módjával magával ragadott.
Romantika nélkül is van Sisi?
Megszámlálhatatlanul sokszor láttam a Sissi trilógiát az édesanyámmal, aki pont abban az évben született, amikor a filmsorozat első részét forgatták 1955-ben. Romy Schneider alakítását a Viktória, egy királynő leánykora című filmben is imádtuk. Az 1954-ben bemutatott osztrák romantikus történelmi film, Viktória királynő levelei, napló feljegyzései alapján készültek – és végtelenül meseszerű volt.
Pont annyira volt romantikus, hogy egy kislány feltétel nélkül híhessen a szerelemben, és abban, hogy az élet akkor is szép, ha komoly nehézségek adódnak benne. Továbbá, hogy pont úgy volt a valóságban is, ahogyan a filmben ábrázolták azt, hiszen egy királynő élete miért ne lehetne meseszerű és sikeres?
A Mayerling című (1972-ben forgatott) film sem vette el a kedvemet a történelem romantikus megközelítéstől. Pedig az az osztrák trónörökös és szeretője tragikus történetét meséli el. Rudolf főherceg és Vetsera Mária 1889-es kettős öngyilkosságát a mayerlingi vadászkastélyban. Ebben a filmben a császárnét az elegáns Ava Gardner, Rudolf trónörököst a felejthetetlenül sármos Omar Sharif, Marie von Vetsera bárónőt pedig a gyönyörűséges Catherine Deneuve játszotta. Minden adott volt a filmben reménytelen romantikára.
Egyébiránt később 1972-ben a Ludwig című feldolgozásban Romy Schneider még egyszer eljátszotta Erzsébet császárné alakját. Pont azért. hogy leszámolhasson a korábbi filmekkel közvetített cukormázas Sisi-imázzsal. De úgy tűnik a „reménytelenül romantikus” jelző elvehetetlen, még most 2022-ben is találkozhatunk vele. A Császárné című sorozat Netflixes műfaj-meghatározásában is benne van.
Pedig ebben a feldolgozásban, szerintem, nagyítóval kell keresni a romantikát. Vagy (nap)szemüveggel, de ennyire ne siessünk előre. Előtte még engedjék meg, hogy még egy gondolatot mondjak el a korábbi filmeken keresztül arról, vajon milyen lehetett a valóságban Erzsébet császárnő.
Nem Sisi, hanem Erzsébet
A Sissi trilógiában valóban egy gyermekien pajkos, és szeretni való, majd határozott nővé felnővő Sisit ismerhetünk meg. Túlontúl romantikussá dimenzionálva benne az 1867-es osztrák–magyar kiegyezéshez fűződő szerepét. Míg a Mayerling című filmben egy teljesen más Erzsébetet ismerhettünk meg, de nem romantikusmenteset. Fia, Rudolf trónörökös és a Vetsera Maria bárónő történetében, már egy kizárólag a szenvedélyeinek élő, kicsapongó, de a gyermekét szerelemmel szerető Erzsébetet láthatunk. Akinek a magyar vidék inkább menekülés volt, mintsem tudatos politikai döntés a magyarok megsegítéséről.
A Netflixes Császárné című sorozatban pedig e kettő keverékét találjuk meg egyszerre. Persze kétségtelen, nem mindegy, hogy ki játssza a szerepet, hogy el tudjuk hinni, az a történelmi személy valóban olyan lehetett, ahogyan azt a színész megjeleníti. A Császárné a Netflixen hol bájosan naiv, de merész kislány, hol meg egy öntörvényű, vad és kicsapongó nő.
A Császárné című sorozat alapját egyébként az itthon is megjelent Allison Pataki: Sissi – Az ifjú császárné könyve adta. Amit, bevallom, minden Erzsébet császárné rajongásom ellenére nem olvastam. A könyvből készült német sorozat bemutatkozója viszont úgy fogalmaz: mélyen akarja bemutatni a császárné életét. Így az első, hatrészes évad, arra az első néhány hónapra koncentrál, amit a királyné a bécsi császári udvarban töltött. Szerintem, elég színes képet sikerült nyújtaniuk Erzsébet császárnéról.
Romy Schneider után különösen nehéz dolga lehetett Devrim Lingnau német-török színésznőnek megformáznia Erzsébetet. Nem Sisit, ezt többször hangsúlyozza is a sorozat.
Még a forgatás sem kezdődött el, amikor Devrim Lingau megjelenését máris Erzsébet testalkatához hasonlították, pont úgy, mint egykoron Romy Schneiderrel tették. Nem véletlenül, Erzsébet császárné a történelmi jegyzések szerint legendásan vékony volt. És Romy Schneider 162 centiméteres magassága mellett, híhetjük azt, hogy alacsony volt a császárné. De nem.
Erzsébet császárné 173 centiméter magas volt, ami akkoriban kimondottan magasnak számított. Ehhez a magasságához viszont a testsúlya alig volt 50 kilogramm, vagyis valóban törékeny testalkatú lehetett. Amit állítólag egészen haláláig, 61 éves koráig igyekezett tartani, mégpedig úgy, hogy a derékbőségét 50 centisre húzatta fűzővel. Ám ennek ellenkezőjét is olvashatjuk róla, amit a Császárné sorozat a Netflixen meg is lovagolt: Erzsébet nem egyszer kérte, ne húzzák olyan szorosra a fűzőt, mert nem kap levegőt benne.
És különben is ne szólítsák Sisinek, ő Erzsébet. És ha már a Sisizésnél tartunk, a Sissi trilógiában a nevét két s betűvel írták, egyébként csak egy s-el írták akkoriban.
Mutassuk a valóságot, semmi romantika: cigaretta és napszemüveg
Bizonyára megfigyelték már, hogy a történelmi, kosztümős filmekben a ruhák, a frizurák, a kiegészítők, és nők esetén a smink is, sokszor árulkodnak azokról az évekről, amikor a film készült. Kislányként én ezeket az árulkodó jeleket különösen szerettem keresni. Ám a manapság készült történelmi filmekben szerintem, ezeket már keresni sem kell. Egyenesen az arcunkba nyomják. A korhűtlenség, vagy éppen a nagyon is korhűség egyfajta irányzat, filmstílus lett, ami, számomra igencsak szórakoztató tud lenni!
Így például most a Netflixen a császárnét láthattam, éjszaka egy fa tetején ülve cigarettázni, máskor egy vadászat utáni pihenéskor színes lencsés napszemüveget viselni. Amik valahogy nehezen illeszthetőek be a kastélyos, császárnős, habos-babos, arisztokrata képbe, és simán mondhatnánk azt, nem korhűek. Pedig igen.
A napszemüveg használata akkor terjedt el, amikor az olvasáshoz használt szemüvegek végre elnyerték hordható formájukat vagyis száruk lett, pont a 18. századra. A cigarettát is pont azokban az évtizedekben kezdték papírba tekerni, a szivarok helyett.
Ehhez nem felejthetjük el Matild főhercegnő esetét sem a cigarettával – amiről a korabeli hírekben „szemérmetességből” a cigaretta helyett petróleumlámpa, illetve gyufa okozta szerencsétlenségként cikkeztek. Miért érdekes Matild főhercegnő? – mert ő volt, annak az Albrecht főhercegnek a lánya, aki Ferenc József és Erzsébet királyné koronázásának idején a magyarországi főkormányzó szerepét töltötte be. A háta mögé rejtett, titokban szívott cigaretta okozta a Habsburg-főhercegnő halálát. A ruhája felgyulladt, és az égési sérüléseibe két héten belül belehalt. Nem egy romantikus történet ez sem.
A Császárné újra
A Császárné sorozat tele van izgalmas, nem éppen romantikusnak mondható jelenettel, pompás jelmezekkel, nagyszerű díszletekkel és szemet gyönyörködtető színekkel. Ilyen kelmék egészen biztosan, hogy nem voltak elérhetőek Erzsébet császárné idejében, de kit érdekel ez?
Az viszont fontos, hogy láthatjuk, egy császárnénak sem mindegy, hogy milyen felvilágosítást kap, vagy éppen nem kap az első szexuális együttléte előtt, hogy egy arisztokrata nő sem marad ki a menstruációból, vagy éppen hónapokat, éveket vár az első gyermekáldására. Ahogyan az sem, hogy igenis nem bagatellizálható el a testvérféltékenység, akkor sem, ha nem mi vagyunk a császári, királyi dinasztia. Rózsaszín női ruhába pedig nem csak manapság öltözhetnek be a kisfiúk, ha úgy tartja kedvük. Micsoda meglepetések!
Ilona új frizurája is külön feldobja a kedélyeket. Kicsoda Ilona? Sisi nővére, Helena, akit a Sissi trilógiában Nenének ismerhettünk meg, úgy ahogyan, a történelmi feljegyzések szerint, a család becézte őt. Ilona, miután I. Ferenc József nem őt, hanem Erzsébetet választotta, levágatta a haját: hosszított Kleopátra-frizurára. Vágtak-e vajon akkoriban ilyen frizurát? Nem hiszem, de mi ez ha nem egyfajta romantika? Amit a Császárné sorozat bizonyított, a romantika lehet bármilyen, és úgy tűnik Sisitől már elvehetetlen.
