Ha kimondom azt a szót, anya, akkor szerintem a legtöbben nem egyetlenegy személyre gondolunk. Hanem asszociációk egész sorozata indul be az elménkben. Ami nem is csoda, hiszen az anyaság nem egy szimpla állapot. Vajon fel lehet készülni rá? A dán sorozat is ezzel foglalkozik. A két évadról írunk.

A nők annyi, de annyiféleként lehetnek anyák. Egyugyanaz a nő, más és más milyen anyja is lehet első, második, harmadik vagy sokadik gyermekének. Egy nő anyaszerepe nem kizárólag önmagától függ, a környezetén is nagyban múlik. A gyereken, a gyermek apján, a közvetlen életterükben lévő embereken és más körülményeken. Sok múlik a társadalmi hovatartozáson, az anyagiakon, a fizikai és lelki egészségen.

Ki az aki, egy anya mellett van? Van egyáltalán mellette valaki? Ki más veszi ki a részét a gyerek körüli teendőkben az anyán kívül? Van kihez fordulni az anyának jó szóért, támogatásért, ötletért, segítségért? Vagy nem. A felkészületlen anya érzése egy anyát sem kerülhet el. Akkor sem, ha szerető, segítőkész környezet, biztos egzisztencia veszi körül, ha anya és gyermeke is testileg-lelkileg egészséges. Egy anya sem tud soha nyugodt lenni abban, hogy jól tölti-e be a szerepét. Mindig kételkedik.

A Felkészületlen anya című, dán sorozat nem egy évadban meséli el Nana anyasági történetét, a második évad sem finomít a nő lelki állapotán. Pontosan megmutatja, mennyire lehet felkészületlen egy nő anyaként a mindennapokban.

Kilenc hónap elég a felkészülésre?

Nana nem egy egyszerű eset. Szeretni való annak ellenére, hogy kissé öntörvényű és gyakran felelőtlen. Folyton hazudik. A munkájában legfőképpen. Minden páciensnek azt mondja, amit az hallani akar. Ezek a pánciensek mindent megtennének azért, hogy gyerekük legyen. Nana, hogy segítsen nekik döntést hozni egy nehéz helyzetben, például bevállalni egy vizsgálatot vagy kezelést, olyan történettel áll elő, amiben az adott kezelt is éppen benne van. Ha kell –márpedig gyakran úgy érzi kell–, arról hazudik, ő maga hogyan lett anya. Holott még nem az. Nana egy gyermektelen szingli, aki a hivatásának és önmagának él. Na meg anomáliában, úgy segít másokat gyerekhez jutni, hogy ő maga nem szülő. Úgy véli, jobb, ha a betegek nem tudják ezt róla.

A termékenységi klinikán Nana nem csak a meddő nőknek segít. Saját magán is, amikor ráébred arra, hogy hat ciklusra elegendő petéje van csupán. Így hát spermát lop a klinikáról, hogy megtermékenyítse önmagát. Nem is akárkiét használja fel. Nana, a volt pasija spermáját tartja a legalkalmasabbnak – mindig is úgy képzelte, egyszer Mathias lenne a gyermeke(i) apja.

Nana teljes érzelmi felindulásból, fikarcnyi megfontolás nélkül vág bele az anyaságba, mint nagyjából minden másba: ahogy esik, úgy puffan, alapon. És kilenc hónap múlva (a második évadra) megszületik a lánya, akinek sokág neve sincs. Nanának nem volt elég a kilenc hónap, hogy felkészüljön a névadásra, főleg arra nem, amit az anyaság jelent egy újszülött, csecsemő mellett. Arra pedig –véleményem szerint nem is lehet felkészülni – milyen az, amikor egy nő teljesen egyedül marad egy csecsemővel, kisgyerekkel.

A Felkészületen anya című sorozattól ne várjunk sok humort, a dánok amúgy is másként űzik a szórakoztatás műfaját. Meghökkentő jeleneteket inkább. Mert nem mindenkinek elég kilenc hónap, hogy felkészüljön arra, amiről valójában senki nem tudhatja milyen lesz. Nana pedig hozza a lehetetlenebbeknél, lehetetlenebb helyzeteket. Ahogy a környezet is. Az anyja, a munkahelye, a volt pasija…


Az anyában hol van a nő, az ember?

Minden nő másként viselkedik az anyaságban. Nem jobban vagy rosszabban, másként. Másként érzi azt, hogy milyen egyensúlyban szeretné betölteni az életében a női és az anyai szerepeit. Mi a fontos(abb) a számára, a saját boldogságához. Egyáltalán mi a fontosabb a nőnek, az anyának – a saját maga, vagy a gyereke boldogsága? Vagy mindkettő? Mikor, ki van, és miért, az életében előtérben?

Nana úgy oldja meg frissen szült anyaként a mindennapjaikat, ahogyan neki jó, ahogyan ő képes rá. Nana ellátja a kislányát, ám nem tud igazán mit kezdeni az anyai szerepével. Ezen sok csodálkozni való nincs, egy párhónapos csecsemő mellett egy anya elsősorban még robotüzemmódban kell, hogy legyen. A 0-24 órás műszak ritkán rózsaszín álom. A nőnek keményen le kell mondania önmagáról, ahhoz, hogy egy magatehetelen kisbabát elláson. Nana nem tudja ezt olyan önfeledt boldogsággal tenni, mint más anyukák a lelkész vezette babafoglalkozáson. Nana teljesen egyedül van. Nincs segítsége. És nem azt kapta az anyaságtól, amire vágyott, bár feltehetőleg azt se tudja pontosan megfogalmazni, mire vágyott.

Inkább vissza akarja kapni a felnőtt életét, amihez elsőként az anyját hívja segítségül, hogy vigyázzon napközben a lányára, míg ő visszamegy a klinikára dolgozni. Na meg rendbe hozni a magánéletét. Megtalálni a saját apját, akiről semmit nem tud, és Mathiast bevezetni a lánya életébe. Mindeközben Nana a legkevésbé működik anyaként, leszámítva azokat a pillanatokat, amikor mind két mellén egyszerre lóg az eletromos tejleszívó pumpa.

A felkészületlen anya

Láthatóan nincsen Nana felkészülve az anyaságra. De mondhatni a saját életére sem. És egyszerre akar mindent elérni, amivel a legtöbben hasonlóan vagyunk. Csakhogy Nana nem tud felelősségteljesen sem gondolkodni, sem viselkedni – még úgysem, hogy látszólag ellátja a lányát, gondoskodik arról, hogy valaki vigyázzon rá. Valahogy úgy éli az életét, hogy azt elégítse ki elsősorban, amire önmagában szüksége van. Követi azt az elvet, amiről sokszor hallunk: boldog szülő-boldog gyerek – vagyis ha a szülő boldog, akkor a gyerek is.

Ez talán most még nem is tűnik rossz elgondolásak, hiszen egy csecsemőt bárki tisztába tud tenni, vagy meg tudja etetni, ha van pelenka otthon, anyatej vagy tápszer a cumisüvegben. De vajon mi lesz, akkor, amikor Nana gyermeke nagyobb lesz, és jóval fontosabb lesz számára az anyja biztos jelenléte, hátországa, a rendezett életkörülmények megléte, mint most?

Vajon mit mondhatunk, mikor és mitől felkészültebb egy szülő? Attól, ha folyton az után rohan, hogy megteremtse az idilli környezetet önmaga és a gyermeke számára, vagy ha abban próbál boldogulni, amilyen helyzetben van? A számunkra jó válasz bennünk lakozik, elítélni senkit nem lehet, sem szabad, ha másként gondolkodik, mint mi magunk. Egy valamiben mégis mindannyian megegyezhetünk: a felkészületlen anya, apa érzése nem csak a dán sorozatban létezik. A szülők többségében nap, mint nap felvetődik a kérdés, elég jól csinálom?

Fotó: Netflix

Polgár Ágnes