A barka a fűz, a nyír, a nyárfa, a diófa és a mogyoróbokor füzérszerű virágzata. A bolyhos kis pamacsok nevére nálunk a birka adta az ihletet, de több európai nyelven „cica" vagy „macska" formában nevezik. A svédek videkissar-nak, a németek Weidenkätzchen-nek, az angolok pussy willow-nak hívják – mind „fűzcica" jelentéssel. Mindenki talál benne valami simogatnivalóan puha állatot.
A barka a teljes virágzása előtt a legmutatósabb, amikor a rügypikkely már többnyire lehullott róla, vagy legalább megpattant. A barka sokféle lehet. Az egyik legismertebb a kecskefűz ága (Salix caprea), a megbízható klasszikus nem véletlenül lett idén az Év fája hazánkban.
A rekettyefűz (Salix cinerea) hosszabb, dúsabb barkákkal büszkélkedhet. A csüngő barkafűz (Salix caprea 'Pendula') dekoratív leomló ágaival díszít.
Japánból érkezett a legyezőfarkú fűz (Salix udensis 'Sekka'), ami modern otthonok kedvence apró és fehér barkáival – a budaörsi piacon „furcsa barkaként" árulják, és a név tökéletesen illik rá.
A kecskefűz barkája kezdetben fehér vagy szürke, virágzáskor zöldes vagy szárgássá válik. A Salix gracilistyla, vagyis rózsafűz (más néven karcsúnyakú barkafűz), visszafogott rózsaszín árnyalatokkal játszik, míg a 'Mount Aso' kiemelkedően mélyrózsaszín, akárcsak egy málnás savanyú cukorka.
A fekete barka nem egy külön faj, hanem díszváltozat. Többnyire egyszerű fűz, gyakran a Salix gracilistyla 'Melanostachys' – rózsaszín barkafűz sötét barkájú változata. A sötétbordó-lilás-feketés megjelenése a barkát borító pelyheken felhalmozódó sötét pigmenteknek köszönhető.
A fehér, ezüstös barka is korai fejlődési állapot terméke. Ahogy a pihék visszaverik a fényt, a barka kis csomói fehérnek, ezüstösnek látszanak.
A barka szorosan a Húsvéthoz kötődik bennünk, pontosabban a Húsvét vasárnapját egy héttel megelőzően Virágvasárnaphoz. Ezen a napon vonult be szamárháton Jézus Jeruzsálembe, és ennek tiszteletére pálmaágakat szenteltek meg. A mi éghajlatunk alatt viszont ritkán nő pálma a kerítés tövében, ezért nálunk ezt a szerepet a barka kapta. És mivel olyan kedvesen hirdeti a tavaszt, maradt azokban az otthonokban is, ahol nem tartják a katolikus szokásokat.
A barkafélék egyszerűek, mégis csodaszép dísze lehet az otthonunknak. Legyen ez csak egy szál barka a konyhapulton vagy a nappaliban az ablakban. Csokorba állítva, tojásokkal díszítve az ebédlőasztalon, akár aranyággal vagy nárcisszal vegyítve, ahogyan mi magyarok és a német nyelvterületen élők is tesszük. Vagy akár színes tollakkal „húsvétfának” díszítve svéd módra – a lényeg ugyanaz: a tavasz első kedves üzenete, ami azt ígéri, hamarosan vége a télnek.
Nincs szükség vízre a vázába; a barkafélék anélkül őrzik meg igazán puha állagukat és megjelenésüket hetekig, sőt hónapokig is. Ha vizet adunk nekik, hamar elvirágzanak és könnyen rothadni kezdenek. Díszítőelemként készíthetünk belőlük a bejárati ajtóra kopogtatót, asztali koszorút, ablakdíszt és még a talalásnál is díszíthetjük vele az ünnepi asztalt.
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
Olvasd el az Adatkezelési tájékoztató-t.