Egy diák életében az első igazán központi kérdés az, melyik középiskolában folytassa a tanulmányait és mikor? Nyolc-, hat-, vagy négyosztályos gimnáziumba menjen, vagy tanuljon inkább szakmát? Csakis jó nevű iskola jöhet szóba, vagy a hangsúly azon van, hogy valahol tanuljon tovább a gyerek? Minden gyereknek ugyanaz az útja? Több mint 75 ezer diák írt ma központi felvételi tesztet.

Bizonyára egyikünk sem vitatja, hogy az elmúlt időszakban, a sok változással mindenki életében megsokszorozódtak a nehézségek. Kinek ez, kinek az. És ez nem csak a felnőttek életét érintette. A gyerekekét ugyanúgy. Idén a középiskolai felvételi is más volt. Nehezített pályán kellett mozogniuk a felvételizőknek, mint egyébként.

Családonként vagyunk mások és mások. Minden szülő más, minden szülőpár más, minden gyerek más, még családon belül is. A testvérek is lehetnek mások. Talán ez nem is vitatott. A rendszer, amin viszont keresztül kell vetekednie magát minden gyereknek és szülőnek, az ugyanaz: ki kell járnia a megfelelő iskolákat.

Mert szeretnénk, hogy a gyerekünkből legyen valaki, jobban mondva ne legyen kevesebb: a felszínen tudjon maradni, boldogulni tudjon az életben. De kinek mi a megfelelő iskola? Minden gyereknek ugyanaz az útja?

Óvodából az iskolába

Tény, hogy a szülők a legjobbat akarják a gyereküknek, csak legfeljebb máshogy gondolkodnak arról, hogy mi a legjobb a gyereknek. Már a bölcsőde kérdés is nagy port kavar a szülőtársadalomban, sokak szerint egy gyerek maradjon otthon, míg nem tölti be a harmadik életévét, mert az első három év a legfontosabb a testi és szellem fejlődése szempontjából. De persze az más tészta, teszik hozzá sokan, ha nincs mit tenni, a szülőnek dolgoznia kell, pénzt kell keresnie a megélhetéshez.

Ha kimarad a bölcsőde, akkor az első megmérettetés érzését akkor éli meg szülő és gyerek, amikor a megfelelő óvodába szeretnének bejutni − már ha ügyet csinál belőle a család, melyik óvodába járjon a gyerek. Mert miért ne csinálna ügyet? Mások és mások vagyunk, számtalan okunk lehet arra, hogy ne akarjuk elfogadni a lakóhelyünkhöz mérten kötött óvodát.

Középiskolába: de melyikbe?

A megfelelő általános iskola kiválasztása igazi stressz már az egész családnak. Az iskola közelsége-távolsága, infrastruktúrája, felszereltsége, fakultációja, az oda járó gyerekek társadalmi összetételén és a tanítók személyiségén túl, az adott iskola eredményei a döntők még: vagyis milyen a továbbjutási esélye az ott végzett diákoknak a jó hírű középiskolákba? Azokba, amelyikből egyenes út vezethet a megfelelő egyetemre.

Megfelelő egyetemre? Megfelelő középiskolába? Mi a megfelelő? Ezt a kérdést, hogy mi a megfelelő mindenki maga dönti el. Ahogy azt is, hogy már egy leendő első osztályos életében ez mérvadó kérdésnek kell e már lennie vagy sem.

Egy biztos: előbb vagy utóbb fontos lesz a továbbtanulás kérdése. Van, akinek ez korábban, van, akinek ez később lesz eldöntendő kérdés. Van, aki nyolc-, vagy hatosztályos gimnáziumba íratja a gyermekét. Tehát negyedikesként vagy hatodikosként kell már megmérkőztetnie. Igen, megmérkőztetnie, nincs erre jobb szó. A felvételi valódi élet-halál harc. A kérdés: a gyerek vagy a szülő vívja? Vagy együtt?

Minden gyereknek ugyanaz lenne az útja, akkor is, ha minden gyerek más? Minden gyereknek és szülőnek ki kell készülnie idegileg a tanulás, a jövő miatt, vagy lehet ezt másként is megélni?

Minden gyereknek ugyanaz az útja?

Minden szülő mást lát a gyerekében. És máskor lája meg. Vagy nem látja a gyerekét. Nem mindenki látja a gyerekét jól. Esetleg a látószögében a saját élete is lebeg. Annak könnyedsége vagy nehézsége, a saját tapasztalatai. Amit átruház akár akaratlanul a gyerekére. Elvárásai lesznek tőle mögöttesen vagy nyíltan.

Tatabányai olvasónknak három gyermeke van. A két nagyobb nyolcosztályos gimnáziumba járt. Na, nem azért, mert a család ezt követelte volna a gyerekektől. Így alakult. Ahogy az is, hogy idén a legkisebb már hagyományos módon nyolcadikosként felvételizett. És a megcélzott iskolák között nem csak a gimnázium, hanem szakközépiskola is szerepelt. Az adott gimnáziumon belül hagyományos gimnáziumi és fakultatív képzés is.

– Ahogy a középsőnél nem volt elvárás részünkről, hogy az elsőszülöttet kövesse, tehát nyolcosztályos gimnáziumba menjen, hanem a lányom saját elképzelése volt, úgy most a legkisebbtől sem volt elvárás. Sőt. Amikor elment negyedikesként felvételizni a nyolcosztályosba, és úgy érezte ez még sok neki, akkor azzal nyugtattam meg a gyerekemet, hogy mindenkinek más az útja – meséli Paier Mariann.

A felvételi nem valódi tudást takar

Mariann ma délután, hogy a legkisebb gyermeke is átesett a középiskolai felvételin elmondta, az idei felvételi eredmények szerinte nem feltétlenül a gyermek valódi tudását takarja.

– Jobban aggódtam, mint korábban. Idén minden nehezebb volt. Idén elmaradtak a pályaorientációs rendezvények, a nyíltnapok, így tényleg csak online láthattuk, milyen a kiválasztott iskola, kollégium belülről, milyen egy tanóra, milyenek a pedagógusok. Már a döntés is nehezebb volt, hová felvételizzen egy gyerek, mi alapján válasszon, hogy milyen típusú középiskolába tanuljon tovább. És a mai felvételin nem kísérhették be a szülők a gyereket az idegen épületbe, a lányomnak térképről kellett eligazodnia. Mindezt maszkban. És idén még a matek is nehezebb volt – részletezi a körülményeket.

Erről, hogy a matematikai idén nehezebb volt egy budaörsi olvasónk, is beszámol: – Magyarból idén eléggé különböztek a feladatok a korábbiaktól és szerintem túlzásba estek. A matek is nehezebb volt a 9. évfolyamban. Vannak típusfeladatok, mint például a magyarban a közmondásokkal foglalkozó. Ebben általában a közmondásokat kell összepárosítani a jelentését leíró mondatokkal. Idén ezt megcsavarták, a közmondásokból hiányoztak szavak, amiket ki kellett egészíteni, és még párosítani is kellett azok lehetséges jelentésével. Ráadásul négy közmondáshoz hatféle jelentésből kellett választani.

Olvasott kislányokra mérték

Minden évben szerepel a középiskolai felvételi feladatok között, könnyebb hangvételű, furfangos feladat is, ebből idén hárommal is meg kellett birkózniuk a felvételizőknek. Olvasónk úgy érzi, ezeket a feladatokat tipikusan nagyon okos és olvasott kislányokra mérték. Pedig a felvételin fiúk is megjelennek.

Ami viszont ennél is jobban szíven ütötte a szülőket, az a fogalmazás feladat és annak értékelése volt. A feladatokat készítők nem mentek messzire a témáért. A felvételizőknek az iskolai távoktatásról kellett szólniuk. Nem is akárhogyan. 10-12 mondatos fogalmazásban kellett 2-2 érvet a távoktatás mellett, és ellen írniuk. Kitérve arra is, hogy a felvételiző részére inkább előnyt vagy hátrányt jelentett-e ez az oktatási forma. A felvételizők figyelmét felhívták arra is, a négy mondatnál rövidebb fogalmazás nem értékelhető. És ha a fogalmazás nem éri el a tíz mondatot, az jelentős pontlevonással jár. Vagyis, ha a felvételizőnek nem maradt ideje a fogalmazásra, akkor jelentős többletpontot veszíthetett. Ami például egy jobban izguló vagy lassabban dolgozó gyerek esetében könnyen előfordulhat.

Ám a felvételi ma még nem dőlt el. Még sok minden befolyásolja az eredményeket, azt, hogy ki hová jut be, melyik iskolába. A tollakat ma le lehetett tenni és elfelejteni a feladatlapokat. Bőven elég az, ami az iskolában is vár a gyerekekre hétfőtől. A félévet ugyan most zárták le, de tanulni folyamatosan kell minden gyereknek. Nincs megállás.

Csak átmenetileg. – Mi ezt ma este elengedtük. Csütörtökön majd megnézem a lányom felvételi eredményeit, de a többit elengedem, elengedtük. Ma délután és este a kedvenc sorozatunkat nézzük inkább tovább – árulta el Mariann.

Forrás: ITT
Fotó: MTI