A matrica sikere ragadós és töretlen, bár pontosan senki nem tudja megmondani, mióta is beszélhetünk a ragasztható papírról. Nincs egyértelmű történelme, pedig ma már lépten-nyomon körülvesz bennünket. A legkisebbek teljesen odavannak érte, főleg ha a kedvenc meseszereplőjüket látják viszont rajta. Nem is csodálkozhatunk azon, hogy a matricának külön világnapja van.
Igen, a matricának –más néven öntapadó vagy levonó – külön világnapja van, mégpedig január 13-án „ünnepeljük″ a ragasztható papírdarabokat. Erre a napra, az úgynevezett My Content Book, egy kreatív tartalomtervező kiadvány hívta fel a figyelmemet, amit azért használok, hogy jól tudjam tervezni a mindennapi feladataimat. Azt is, hogy milyen cikkeket írok a magazinba. A használatát a hozzátársított mintegy 1200 matrica is segíti, amivel átláthatóbbá és hangulatosabbá tudom tenni a tervezést.
A hangulat szó, szerintem fontos jellemzője a matricáknak, hiszen üzenetet közvetítenek és így érzelmet keltenek bennünk. Persze nem feltétlenül pozitívat. Különösen igaz ez az utóbbi időben, a termékek árát feltüntető címkékre, vagyis matricákra. Na, de ne engedjük a rossz hangulatot ragadóssá tenni, nézzünk körül a matricák izgalmas világában!
A matrica a nyomdászat fejlődésével változott
Kezdjük a matricák történetével a sort, ígérem nem leszek száraz, nem dobálózom túl sok évszámmal és névvel, hogy megismertessem, hogyan lett a világnak matricája. Nem is nagyon tudnám megtenni, mert egyértelmű adatok csekély számban szolgálnak erre.
Próbálkoztam könyvtárban, az interneten, és a nyomdai tanulmányaimat is előhalásztam – könyvkötőnek tanultam a középiskolában – de nem találtam túl sok hasznosat, itt-ott megemlítették a tankönyvek, pedig a matrica tökéletesedése a nyomdászat fejlődésével változott.
Némi infóra bukkantam viszont a kötelező egyetemi olvasmányomban, ami pont a találmányokról és a felfedezésekről szól. Bár James Burke: Biliárd-effektus Utazások az emberi tudás hálóján című könyvében konkrétan nem olvashatunk a matricákról, még a ragasztóról sem, viszont a postai bélyegekről, amik ugyebár matricák, már igen.
Az első és legtöbb helyen írt feljegyzés szerint, a történészek úgy vélik, hogy az első matricák az ókori Egyiptomból származhatnak. Mert a régészek olyan papírmaradványokat találtak, amelyeket az ókori piacok falaira ragasztottak a termékek árának megjelenítésére. (Ej, már megint az árak!)
Igazán minden a bélyegekkel kezdődött
A következő kapaszkodót, a fent említett könyvben találtam, és a modernebb matricák irányába terelt, egészen pontosan Sir Rowland Hill felé, aki 1839-ben feltalált egy ragasztós papírt. Bár Hill reformküzdelmében ez csak egy adalékanyag volt.
Hill tanárként kezdte a pályafutását, de mindig is érdeklődött a politika iránt. Éveken át saját költségéből tanulmányozta a postaküldemények kézbesítését. Annyira, hogy fényt derített arra, a kormányzati tisztségviselők és a parlament tagjai, kiváltságaikat kihasználva, nem fizetnek a csomagküldésért. A nagy portóbotrány után Hill új utakat kezdett keresni a postaküldemények kézbesítésében.
Miután Hill teljes körűen átvizsgálta a postai díjszabást, a kormány megszavazta a törvényjavaslatát 1840-ben, és elindultak az egypennys bélyeggel ellátott levelek a maguk útjára. Majd hamarosan az egész világon elterjedt nem csak a fix postai díjszabás, hanem a feladott levelekkel együtt a bélyegek, és velük együtt a matricák. Amik ragadnak, mint a bélyeg. A bélyegeket litográfiai nyomtatással készítették.
Fontos még a francia származású Simon François Ravenet metsző neve, aki feltalált egy olyan technikát, ami során selyempapírt préselt a színes rézlemezek közé, majd a papíron lévő mintákat porcelán vagy kerámia felületekre vitte át. A matrica szó ebből az eljárásból ered.
A lényeg, hogy ragadjon a bélyeg
Később, amikor a 17. század végén bevezették a hűtőkocsikat az élelmiszerek és termékek kontinenseken és határokon átívelő szállítására, a gazdálkodóknak, termelőknek és gyártóknak biztos módszerre volt szükségük a dobozokban lévő termékek egyszerű azonosítására, valamint arra, hogy az ingadozó hőmérséklet mellett megakadályozzák a címkék leválását a csomagok oldaláról.
Ezért egy gumiszerű ragasztóanyagot adtak a litográfiai címkékre, és ezek a címkék elkezdtek megjelenni a gyümölcsös ládákon, szappanos dobozokon, pirulaüvegeken, valamint szivar- és cigarettacsomagokon. S nem utolsó sorban a bélyegek is ilyen ragasztóanyagot kaptak, hogy ne essenek le a csomagokról, borítékokról.
Később pedig 1935-ben az amerikai feltaláló R. Stanton Avery egy olyan nyomásérzékeny gépet hozott létre, amely öntapadó címkéket tudott készíteni lehúzható hátlappal, tetszőleges méretre vagy alakra préselhetően. Ekkor születtek meg a mai, modern matricák alapjai.
A matricagyártás technikája pedig azóta is folyamatosan finomodik, hogy például a kedvenc bögrénket, mobiltokunkat, lámpákat és miegymást, ne csúfítsa a lekaparhatatlan vonalkód vagy árcímke.
Ragadósan üzenetet küldeni
A Bakos Ferenc féle Idegen szavak és kifejezések szótára szerint a matrica a következő (főként nyomdaipari) jelentésekkel bír: 1. anyaminta; bemélyített rajzú fémforma, amelyről a betűket, a szedést kiöntik 2. Az eredeti szedésről préselt papírlemez, amelyről a nyomólemezeket kiöntik 3. Játék is, különleges nyomat, amelynek festékrétegét a hordozó papírról mást tárgyra lehet átvinni; levonó(s)/lehúzó(s) kép 4. minta, sablon a termék formájának kialakítására (pl. szabásminta, nyomóforma)
Bár a hagyományos levélküldés egyre ritkább, a matricákra továbbra is szükség van.
Ma már a matrica ötödik jelentéseként hozzá lehetne tenni azokat az emojikat és képeket, amik különféle hangulatokat fejeznek ki az online kommunikáció során. Hiszen a sokak által használt csevegőszolgáltatásokban, az emojik mellett lehetőség van matricákkal is kifejezni a mondanivalónkat, amelyek használatával egyszerűbben, gyorsabban, de legfőképpen kifejezőbben is kommunikálhatunk. Márpedig a jó hangulat ugyebár fontos!
A jó hangulatról jutva eszembe, a Matrica kifejezést becenévként is használják újabban a szülők a bölcsődés-óvodáskorú, rájuk állandóan tapadó gyerekeikre féltréfásan, vagy olykor a fáradtságtól terhelően. Nálunk is volt olyan időszak, amikor a fiam matricaként ragadt rám – ma viszont már kamasz, így ez a becenév már lekopott róla.
Bélyegtől, a vonalkódon át az online matricákig
Manapság az online mellett az offline, papíralapú matricák is a virágkorukat érik, mindenhol ott vannak a ragasztható képek, szövegek, információk. Számtalan terméken találunk használati utasítást, összetevő listát, bemutató anyagot és persze vonalkódot, amik mind egy-egy matricát jelentenek.
Matrica vagy öntapadó felhasználási területe nagyon sokféle. Használjuk az értékesítésben címkézésre, marketing- és reklámeszközként, utazáskor az autópályán az útdíj kifizetésére, a bőröndünk jelölésére repüléskor, dekorációs kellékként falon, füzeten, mobilon, laptopon, körmön, bútoron, arcon, hűtőn és a többi. Továbbá a küldemények címzésére, a gyerekek biztatására az óvodában, az iskolában vagy az orvosi rendelőben a vizsgálatok és beavatkozások után, a vérvételnél a mintavétel megkülönböztetésére, tetoválás imitálásként, a borok megkülönböztetésére, és még fogfehérítésre is. A címkézésre a sor végtelen, a matrica használata megállíthatatlan.
De nem is szükséges. Hiszen annyi szép, kedves, humoros, bájos, tájékoztató, meghitt, megnyugtató, informatív, meghökkentő, motiváló matricát használhatunk, adhatunk és kaphatunk az életünk során, amiről kár is lenne lemondani. Éljenek a matricák!
