Ahhoz, hogy mindent kizárva végignézzen egy filmet az első kockától az utolsóig, ahhoz moziba kell mennie. Mert mióta anya lett, azóta nem bír a fenekén maradni. Vagy a vasalóért nyúl egy sorozat epizódja közben, vagy a portörlőért. Egész álló nap nem áll meg, mégis folyton úgy érzi, fut a lakás. Este, mire a férje hazaér, a nonstop pörgésből semmi sem látszik. Van olyan anya, akire nem illik ez a leírás?
Gyakori vita férj és feleség között: „Te egész nap nem csinálsz semmit. És elárulom –beismerem, nem tagadom– tényleg nem csinál semmit.
Nem terít terülj, terülj asztalkámat a kontinentális reggelihez. Amit nem fogyaszt el komótosan. Nem kortyol utána kávéházi macchiato-t ráérősen. Nem meditál, jógázik, fut a közeli parkban, erdőben, tóparton mosolyogva. Nem olvassa ki a frissen megjelent magazint a téliesített verandán. Nem böngészi át türelmesen az e-mailjeit. Ahogy a nap során a telefonos üzeneteit sem látja összefüggésében. Nem ebédel háromfogásos menüt. Nem ül be délután fodrászhoz, kozmetikushoz vagy manikűrre. Nem hever a kanapén könyvvel a kezében. Nem vásárol össze mindent, ami megtetszik. Nem rendezgeti át a nappalit, még ha eszébe is jut, hogy jobban tetszene másképp. Nem telefonál órákig a barátnőivel a világ dolgairól.
Nem, ezek közül tényleg nem csinál semmit.
Ehelyett: lefekvés előtt, éjfélkor még kivasal egy adag ruhát, és kikészíti a holnapit mindenkinek. Lezuhanyozik, fogat mos, lefekszik a férje mellé, aki addigra már rég alszik. Hat órakor kel fel a diszkréten jelző vekkerre. Lefőzi a kávét, megteríti a reggelit. Aztán negyedóra múlva felébreszti a férjét. Innentől nincs megállás egészen éjfélig — amikor újra előveszi a vasalót. Úgy, mintha félbe sem hagyta volna tegnap.
Mert nem az a nő, aki nem csinál semmit.
Hanem az, aki főz reggelit, tízórait, ebédet, uzsonnát, vacsorát és olykor pótvacsorát. Elmos, elpakol, elővesz. Felsöpör egyszer, kétszer, sokadszor. Porszívózik, felmos, feltöröl. És újra. Pakol: tiszta ruhát, koszosat, játékot, edényt, számlát, ceruzát, legót, poharat, sálat, sapkát, zoknit, szemetet, WC-papír gurigát — mindent, ami útjába kerül.
Napközben kertet gondoz, gombot varr, villanykörtét cserél, számlát fizet, polcot fúr, kutyát etet, újságot, ruhát, könyvet szelektál, bepenészedett lekvárt dob ki. Inget vasal, terítőt, blúzt, nadrágot, ágyneműt. Ablakot pucol, pókhálót szed, zárat olajoz, tűzhelyet takarít, madáretetőt tölt fel, eteti a szomszéd macskáját. Vásárol: kisboltban, nagyban, patikában, zöldségesnél, állateledelesben, ajándékboltban, könyváruházban.
Tisztít cipőt, kádat, csapot, mosógépet, tükröt, teraszt, lépcsőt, szőnyeget, lábtörlőt, lámpát, ajtófélfát.
Várja a kőművest, a villanyleolvasót, a tanárt, a rovarirtót, a redőnyöst, a kéményseprőt, a szerelőt.
Telefonál, egyeztet, kérdez, elmond, lemond, visszahív, megkér, meghallgat, elintéz, tanácsot ad, vagy csak vigasztal. Kit? Szülőt, anyóst, apóst, tanárt, orvost, főnököt, barátot, testvért, szomszédot, kollégát.
Listát ír: magának, a gyereknek, a férjnek. Naplót vezet, tervez, számol, összegzi a napját, blogot ír, köszönőlevelet fogalmaz, menüt állít össze, nyaralást szervez, lakást átrendez.
Ha kell, lázat mér, orrot szív, gyógyszert adagol, injekciót ad, sebet ecsetel, szemcseppet cseppent.
És még? Kérésre énekel, mesét olvas, verset mond, babát öltöztet, kutyát rajzol, legózik, gyurmázik, kőre zsírkrétáz, képet ragaszt, sárkányt ereget, hajót hajtogat, gyöngyöt fűz, jengát dönt, puzzlét rak, vonatot indít.
Süt: palacsintát, muffint, pitét, tortát, gofrit, linzert, pizzát. Főz: levest, ragut, főzeléket, gőzgombócot, halat, tejbegrízt.
És mindeközben: gyermeket nevel, etet, altat, fürdet, pelenkáz, nyugtat, bátorít, meghallgat, figyel.
A nő mindent csinál.
Kivéve egyet: nem pihen. Nem henyél. Nem lustálkodik. Nem „szarja el” a napot.
Nem csinálja a semmit.
Épp ellenkezőleg: mindent csinál, amiből semmi sem látszik.
_
