Kétség nem fér hozzá, a nyaraláshoz szükség van nem egy, hanem többféle szabadságra. Egyrészt szó szerintire, ha kötne a munkánk, a munkahelyünk, vállalkozásunk. Anyagira, ami megengedi a helyszín-változtatást, a semmittevést, a nem mindennapi kikapcsolódást. Továbbá eszmeire is, amivel megengedjük magunknak, hogy tényleg élvezzük a nyaralást, és nyerjünk általa. Minden olyat, amit otthon, a négy fal között, valódi szabadság nélkül valójában nem kaphatunk meg.

A nyaralás kifejezésünk egy főnév. A nyaral igével kifejezett állapot, időtöltés; az a tény, hogy valaki nyaral; nyári pihenését, üdülését tölti (rendszerint nem a lakóhelyén). Falun, fürdőben, hegyek közt való nyaralást jelent; illetve az ezzel kapcsolatos körülmények, élmények összessége is maga a nyaralás – fogalmazza meg az Arcanum, a magyar nyelv online értelmező szótára.

Kérem, nézzék el nekem, hogy nem a könyvespolcomról vettem le a nyomtatott formátumú Magyar Értelmező szótárt, mentségemre szolgáljon éppen a nyaralásomat töltöm, egy falun, így nem áll a rendelkezésemre más forrás.

Igen, nyaralok, és közben cikket írok önnek, az olvasónak a nyaralásról, mert nekem az írás nem munka, hanem kikapcsolódás. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkám egyben a szórakozásom is. A kommunikáció online vagy offline formája számomra felüdülést jelent.

Persze a körülmények is segítenek ebben. Mi több pont, hogy ennek (is) köszönhető ez az írás, mert képzelje el, én a nyaralás fogalmát, lehetőségét az elmúlt három évben szinte elutasítottam, ha el is utaztam valahová, akkor az inkább a fiam miatt volt, mintsem magamért. Én úgy védekeztem a pandémia okozta helyzettel szemben, hogy inkább elfelejtettem, elutasítottam a tényét annak, hogy mennyi mindent is adhat egy nyaralás.

Otthon nyaralni teljesen más

Persze léteznek olyan élethelyzetek, amikor nem tudunk ezért vagy azért elutazni valójában nyaralni. Megannyi okunk lehet rá, pandémia adta tilalom és óvatosság helyett is.

Például ilyen állapot volt az életemben az is, amikor a koraszülött fiammal, az ő első nyarát inkább otthon töltöttük, mintsem elutaztunk volna bárhová is nyaralni vele. Magunkat éreztük túl picinek ahhoz, hogy vállaljuk annak a felelősségét, hogy elinduljunk az alig kétkilós babával. Már javában telt a nyár, amikor ő egy hónap után kikerült az inkubátorból és a kórházból. Akkor a nyaralást az otthoni dinnye és fagyalt adta.

Két évvel később pedig a nyaramat a kemoterápiák közötti regeneráció jelentette, és az, hogy az édesanyám, vagy a barátnőm és kolleganőm Helga elcsaltak egy-egy sétára valahová.

Otthon nyaralni teljesen más, de nem lehetetlen, ezt megtanultuk a covid ideje alatt. Az első hullám utáni nyitáskor a nyár elején, amikor még nem tudtuk mennyire kell vagy sem komolyan venni a pandémiát, mi két napra hagytuk el az otthonunkat vonattal Pécsig, majd utána bezárkóztunk. És én fejben eldöntöttem, hogy nyaralás nélkül is lehet élni, számomra fő az egészség.

Erkélyen napozni, paradicsomot és virágot ültetni, reggel és este locsolni azokat, leterített gyepet imitáló padlószőnyegen járni, széltében kettő, hosszában hat lépésben, majdnem ugyanolyan, mintha a fűben lépdelnék mezítláb. Főtt kukoricát enni, dinnyét szelni a második emeleti levegőn, a korlátra felerősített függőágyban napozni igazi idill. Vagy mégsem.

Így a nyaralást időnként megtoldottuk, és kimerítettük a lakóhelyünk közvetlen közelében csúcsosodó dombokon és hegyeken sétálva, gondosan kerülve az embereket. A nyaralást és mindazt, amit nyerhetünk belőle, mélyen eltemettük magunkba. 


Falun, fürdőben, hegyek közt

Helyette inkább mindezt megadtuk magunknak az emlékeinkből, az olvasmányainkból, a filmekből és sorozatokból, amiket néztünk. Nem volt nehéz. A covid leterített bennünket, szinte az elsők között találkoztunk a long covid fogalmával, a tünetei újabb hónapokra zártak el bennünket a nyaralás lehetőségeitől is. A legjobb politikának tényleg a tagadás mutatkozott.

A következő nyár végén, az első oltásunk után pedig nekiveselkedtünk a fővárosnak, és három napra elmentünk nyaralni egy gondosan kiválasztott hotelbe, egy tetőtéri szobába, ahonnan ráláttunk a pesti és budai házak tetejére és a Dunára. Amin utaztunk is, nem is akárhogyan: busszal. Megmutattam a fiamnak a várost, ahol felnőttem, még az éjszakai életet is megmutattam, milyen az, amikor lüktet Budapest. Ennyit engedtünk magunknak.

Falun, fürdőben, hegyek közt egészen mostanáig nem voltunk. Most viszont, hogy újra megéreztük a nyaralás szabadságát, ahogyan tehetjük, máris megyünk amerre látunk. Mert nyaralni, nem otthon, teljesen más.


A nyaralás és mindaz, amit nyerhetünk belőle


Megérezni a nyaralás szabadságát nem ment egyik pillanatról a másikra. Valóban szabaddá tenni magunkat nem volt könnyű. Persze a szabadnapok ideje összegyűlt, azzal nem volt baj, azzal inkább, hogy otthon hagyjam a munka dandár részét: ne olvassak híreket, ne nézzem az e-mailjeimet és üzeneteimet, ne akarjak olyan munkát elvégezni, amit nem sürgős, nem fontos, várhat. Rakjam le a laptopot.

Megérkezzem a testemen kívül szívvel és lélekkel is a nyaralásba. Újra elfogadjam, beismerjem, hogy szükségünk van a nyaralásra a lakóhelyünkön kívül is: faluban, fürdőben, hegyek közt. Országhatáron belül és kívül is.

Repülőre még nem ültünk, de ezen a nyáron már átléptük az országhatárt. Élveztük az osztrák levegőt, tájat. Róttuk az erdőket, másztunk hegyre, frissültünk fürdőben. Ezt a cikket egy faluban írom egy kulcsos vendégházban a Börzsönyben.

De, ami a legfontosabb, már nem csak a saját, hanem más nyaralásának is tudok örülni. Levetkőztem a felelőtlenség érzését, hogy mindannyiunknak óvnia kell magát. Arra összpontosítok, amit a nyaralás jelent, és mind arra, amit nyerhetünk vele.

A szívünk, a lelkünk, a testünk szabadságát. Az ismeretlen megismerését, a ritmusunk felborulását, a tervezhető helyett a spontaneitásra váltást vagy éppen fordítva, élvezni a nyaralást úgy, ahogy eddig nem tettem soha. Vagy legalábbis régen.

Mások leszünk általa. Többek- kevesebbek, ebben vagy éppen abban. Formál bennünket, határozottan előnyösen. Mert a nyaralás, és mindaz, amit nyerhetünk belőle az átírja a hétköznapjainkat. Minden nyaralásból másként érünk haza, és másként folytatjuk az életünket. Határozottan megélve az életünket. 


Fotó: Szerző