A mai nap sokáig felejthetetlen marad a magyar ember életében akkor is, ha nem gyakorol semmilyen vallást, hiszen nagyon ritkán kerülhet a magyar sajtó címlapjára az a mondat: hazánkba látogatott a Pápa. Még ha csak egy villámlátogatásról is írhatunk. Olyanról, amilyen a mai volt, amikor Ferenc Pápa mindösszesen hét órát töltött nálunk. Igen nálunk.

Leszállt a gépe a repterünkön, autókonvojjal átszelte a várost, protokolláris látogatást tett a Szépművészeti Múzeumban, ünnepélyes nagy misét mondott a Hősök terén, majd elhagyta Magyarországot. Velünk volt. Láthattuk őt személyesen Budapesten vagy a televízión át. Itt volt velünk a nappalinkban, hogy áldást kérjen nekünk. A pápa villámgyors látogatásának oka pont ennyi volt, nem volt más vagy több, mint a hazánkban rendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust lezáró szentmise celebrálására.

Minden más csak emberség volt a részéről, valódi misszió. Kedvesen mosolygott és integetett nekünk a pápamobilról, és megáldotta a felé nyújtott csecsemőket. Naprakészen, kellő figyelemmel választott olyan passzust a vasárnapi szent mise megtartására, ami globálisan szólt nem csak a nagyvilágnak, hanem nekünk magyaroknak is. 

Nekünk magyaroknak félreérthetetlenül üzent a látogatása minden mozzanatával, már azzal is, hogy csak hét órát töltött hazánkban. Nem volt hosszabb, velősebb tartalmú a találkozása államfőinkkel, nem tett látogatást az emberek között, mint ahogyan a szomszédos Szlovákiában tervezi.

Egyértelmű felszólítást tett arra, azon kell együtt dolgoznunk:„A  gyűlölet hullámai ne söpörhessék el többé a jó viszonyt, – az antiszemitizmus veszélyeire gondolok –, amely még mindig itt leselkedik Európában és másutt, ezt a gyújtózsinórt nem szabadna hagyni, hogy lángra lobbanjon.”

Beszélt Jézusról, kifejezte, mindig van lehetőségünk egy másik út választására: „Mennyire messze áll ő, aki csendben uralkodik a kereszten, attól a hamis istentől, akitől elvárjuk, hogy erővel uralkodjon és elhallgattassa ellenségeiket.”

Üzenetét szerintem az is érthette, aki soha nem olvasta a Bibliát, nem ismeri Isten igéit. Hinnünk és bíznunk kell abban, szavai azokhoz is eljutnak, akik eddig nem akarták meghallani: „Ne ellenséget lássunk egymásban, hanem testvért. Le kell bontani egymás között a falakat… Vizet kell adnunk a szomjazóknak.”

Mindannyian tudjuk, hogy azok a bizonyos falak nagyon is ott vannak köztünk, hogy annyi mindenben hagyjuk, hogy elválasszanak bennünket, magyarokat egymástól, amiknek ledöntéséhez nagyon is szükségünk van áldásra. Amit most imájában Ferenc pápa magyarul is kért nekünk: Isten áldd meg a magyart! Mintha csak a himnuszunkat kezdenénk el énekelni. 

Forrás: ITT

Fotó: MTI/Bruzák Noémi