A szeptember általában a nagy változások időszaka. Elkezdődik az iskola, az óvoda. Még különlegesebb ez a hónap azoknak, akik most lépnek be először az óvodai csoportszobába. A szülők és az óvónők is tehetnek azért, hogy zökkenőmentes legyen az átállás a kiscsoportosoknak az otthon töltött időszak után.
Szeptemberrel nem csak a nyár ér véget, de elkezdődik valami új. Talán a legnagyobb változás azokat a kisgyerekeket érinti, akik most kezdik az óvodát, és csöppennek be egy számukra teljesen új világba. Mert a kezdet lehet ijesztő, váratlan, és más, mint az addig megszokott, de mindenképpen változást hoz a családba. Még akkor is, ha nem az első csemete kezdi el az ovis éveket. Minden gyermek különböző, s ezt lehet, hogy a bőrükön érzik azok a szülők, akik ezekben a napokban kezdték el az óvodai beszoktatást a gyermekükkel. De mi történik az óvodában? Hogyan segítenek az óvónők? Mit tehetnek a szülők a zökkenőmentes reggelekért? Egy tapasztalt óvónő tanácsai következnek.
Kitolódhat a beszoktatás
Udvardiné Andrea harminc éve óvónő. Tapasztalata szerint az anyával otthon töltött évek után egyéni, hogy egy kisgyerek mennyi idő után szokja meg az óvodát. Mindenképpen a fokozatosságot emeli ki: az első napokban csak néhány órát töltenek az óvodában a gyerekek, majd ebédig maradnak, és csak ezután jöhet szóba, hogy az ebéd utáni alvás is az óvodában történjen. – Már a beszoktatás részét képezi a családlátogatás, ilyenkor saját otthonukban látjuk a kicsiket, aki általában akkor találkozik először az óvónőkkel és a dajkával. Az otthoni közegében sokkal oldottabb a hangulat, együtt megnézzük a játékait, esetleg közösen játsszunk valamit. A következő állomás nálunk a körülbelül kétórás játékos nap, amelyet már a csoportszobában tartunk, s ahol a szülők is jelen vannak. A gyerekek megismerkednek az óvodával, a játékokkal, de mégis családias közegben – avat be a beszoktatás kulisszatitkaiba az óvónő. Az a tapasztalat, ha a szülők jelen vannak a beszoktatás idején, az lassítja a folyamatot. Előfordulhat, hogy amíg anya is ott tartózkodik, nincsen sírás – legyen ez csak néhány nap, egyes intézményekben akár két hét is lehet –, de az új rendszerhez való alkalmazkodást így sem kerülheti ki egyik gyermek sem. Ahogyan az óvónő munkája során tapasztalta: végig kell mennie azon a folyamaton, amíg megszokja, hogy ő már óvodás. Jó, ha az óvónők rugalmasak, az előírt menetrendet ugyanis borulhat egyes gyerekek esetében, és előfordulhat, hogy lassítani kell, és tovább tart az az időszak, amíg csak néhány órát tölt az intézményben a kisgyerek. Sokszor gyorsabb ütemben történik a befogadás, például, ha a gyermek bölcsődés volt, vagy édesanyának munkába kell állnia. Ha az első időben nincsen szomorúság, a tapasztalatok szerint később előjöhet. A sírást általában nem lehet megúszni, és az óvónő szerint nem is kell. Bármilyen nehéz a szülőknek, ez is a csoportba szokás része. Meg kell élniük az elválást.
Megtanulnak kezet mosni
Szerencsés helyzetben vannak azok az óvodák, ahol a megszokott két óvónő, egy dajka felállás mellett a csapat tagja egy pedagógiai asszisztens, akinek a feladatait talán a legkönnyebb úgy meghatározni, hogy a dajka és az óvónő között helyezkedik el. Az első időszak nagyon fontos, ugyanis kiscsoportban alapozzák meg a későbbi óvodás éveket, és tulajdonképpen már ilyenkor megkezdődik a felkészülés az iskolára. A kiscsoport feladatai közé tartozik a szokásrendszer kialakítása a gondozás, a játékhasználat az egymással való kapcsolat tekintetében, amelyet a későbbi években folyamatosan bővítenek, fejlesztenek újabb feladatokkal. Kezdetben még csak azt tanítják meg, hogyan közeledjenek a társukhoz, esetleg vitás helyzetben hogyan tanácsos viselkedni, később már az is fontos, hogyan mondja el, ha problémája van a másikkal. A kicsik a mosdóhasználatot is fokozatosan tanulják – például mikor nyitjuk ki a csapot és mikor szappanozzuk be a kezünket –, míg nagycsoportban már mindent önállóan végeznek el. – A szabályok megkönnyítik a mindennapjaikat, biztonságérzetet adnak – magyarázza az óvónő. A tapasztalat azt mutatja, hogy a többségnek két, három hónap általában elég idő arra, hogy a szokások belesimuljanak a hétköznapokba. Sokat segít a napirend tábla, ahol a gyerekek képeken látják, mi történik egy nap az óvodában: megérkezés, reggelizés, udvari játék. Ezen a táblán azt is meg tudják mutatni, mikor érkezik anya, így kézzel foghatóvá válik, hogy mikor jönnek érte. Hasznos, ha van egy hely a csoportban, ahova a kisgyerek elbújhat a bánatával, például egy olyan fotel, amelynek a tetejét teljesen magára húzhatja. Teljesen érthető, hogy eleinte szokatlan az óvodai közeg, hiszen itt hirtelen nagyon nagy a hangzavar, sokan beszélnek egyszerre.
Ki hogyan segít?
A szülők is tudják segíteni a beszoktatást, például pozitív értelemben beszélnek az óvodáról („de jó lesz majd ott, sokat játszol”). Elsétálnak az óvoda felé, esetleg közösen szétnéznek a leendő ovissal az intézményben, hogy lássa, ez nem félelmetes hely. Az anyától nehéz a leválás az otthon töltött közös évek miatt, ezért könnyítheti a beszokást, ha az első napokban más – apuka vagy a nagymama – hozza reggel a kisgyereket. Ha játszótérről ismerős kisgyerek is jár a csoportban, az is segíti.
Érkezés után gyors átadás, a hosszú búcsúzkodás a tapasztalatok szerint hátráltat. Apró meglepetést is ígérhetünk a kisgyereknek, ez megkönnyíti a várakozást, de fontos, hogy ezt mindig betartsuk. Semmiképpen ne legyen mumus az óvoda, vagyis ne fenyegessük azzal a gyereket, hogy ha rosszul viselkedik, viszik az óvodába. Az első időszak az óvónőknek is nehezebb, mert ki kell tapasztalniuk, hogyan melyik kisgyereknek hogyan tudnak segíteni a beilleszkedésben. Sokszor olyan otthonról ismert mondókákat, versikéket mondanak közösen, amelyeket szinte biztosan mindenki ismer.
Az óvodában napirend szerint történik minden. Adott időpontban reggeliznek, ebédelnek, játszanak, így ugyanabban az időben kezdődik a csendespihenő. Már a nyáron érdemes átállni az óvodai napirendre, amely jelenthet korábbi ébredést, s a lehetőség szerint délben ebédeljenek a gyerekek, hogy a délutáni alvás ideje ne tolódjon ki.
Mesekönyvek a beszoktatásról
Számos gyerekkönyv foglalkozik az óvodába szoktatás témakörével, amelyek szintén sokat segíthetnek abban, hogy gyermekünk számára zökkenőmentessé tegyük az elválást. Ezen könyvek olyan problémákat vetnek fel, amelyekre szülőként nem is gondolunk, hogy nehézséget okozhat. Például a vécéhasználat, mennyit kell aludni az óvodában, mi van az óvodai szekrényben.
Adrienn könyvei az óvodai életről már sokaknak ismerős lehet. Két kötete is foglalkozik az óvodakezdéssel: Ákos óvodába megy, és a Dorci, a legkisebb óvodás címmel. Ez utóbbi kimondottan a vegyes csoport életét mutatja be, ahol Dorci a legkisebb a csoportban. Olyan pici, hogy a társai egy nagy papírlapon körbe tudják rajzolni. Együtt jó móka kiszínezni az életnagyságú Dorci-rajzot.
Ahogyan a valóságban, úgy Tamás Zsuzsa Kicsi Mimi és a Kökény ovi kisnyuszija is fokozatosan szokik be az oviba. Kezdetben anyukájával tölt ott néhány órát, kiválasztja a jelét. Kiss Judit Ágnes bájos szereplője, Babaróka – Babaróka ajándéka és Babaróka kertje – is megküzd az óvodával: sírdogál a reggeli elválásnál, elbújik a föld alatti üregben. Végül mégis barátokat szerez.
Finy Petra pedig kézikönyvet írt az ovis tudnivalókról – szigorúan a kicsik érdeklődéséhez igazítva (Óvodások kézikönyve). Ebből tényleg megtudhatják, hogy milyen az óvoda: mit csinálnak ott, mivel lehet játszani, mindenki másmilyen – van, aki verekedősebb, vagy kilocsolja a vizet a mosdóban. A könyv végén egy óvodás napló segíti az ovis emlékek gyűjtését. Bármelyiket is válasszuk, képekkel és történetekkel szemléltethetjük gyermekünknek, milyen változás előtt áll.
Fotó: Pixabay
