

Anya vagyok. Egy csaknem tizenhét éves gyermek, egy fiatalember édesanyja. A fiam nevelésre sokszor már csak visszafelé tekintek. Ma már kevésbé szükséges nevelnem, sokkal inkább terelnem őt.
Számomra amúgy sem a kimondott igenekről és nemekről szól a nevelés. Sokkal inkább a magamra vett igenekről és nemekről – mindarról, amit példamutatásként megengedtem vagy megtiltottam magamnak, hogy egy jól használható mintát mutassak. Mert a szó szerintem kevés, a tettek azok, amiket a gyerek azonosít és átvesz.
Soha nem mondtam olyat a fiamnak, hogy egy kisfiú nem csinál így, vagy egy férfi nem tesz úgy. Nem erősítettem benne, hogy neki másként kellene megélnie, csinálni a dolgokat, csak azért, mert fiú. Ahogy rám sem vonatkoznak más szabályok pusztán azért, mert nő vagyok.
A szabályok helyett, inkább elismerhető különbségekre hívom fel a figyelmet. Nem azért kérem, hogy segítsen cipelni a bevásárlást, mert ő fiú, én meg nő vagyok, és ezért előzékenynek kellene lennie velem, hanem mert ennyi idősen neki már meg sem kottyan az, ami nekem néha nehezebb.
Nem azért viszünk a nagymamáknak virágot nőnapra, mert azt kell vagy illik, hanem mert ez is egy alkalom arra, hogy élvezhesse a nagymamái társaságát a maga valóságában, a hétköznapokra maradt rohanós videóchatek helyett.
Nálunk, a mi családunkban nem szabályok, és gúzsba kötő elvárások vannak, hanem tények. Tény, hogy a szemetet le kell vinni, az élethez vásárolni kell, az ebédhez főzni, a tisztasághoz pedig takarítani – és mivel erre nem csak a nőnek van szüksége, így a férfi is csinálja.
Pénzért dolgozni, tudásért olvasni, jókedvért kedvesnek lenni – nem szabályok, hanem észszerű összefüggések.
Ugyanakkor szabadságunk van abban, ha valamihez éppen nincs kedvünk. Ha valami nehezünkre esik, vagy elfogadható indokkal nem akarjuk megtenni.
Szabadságunk van abban, hogy akkor és ott azt mondjuk: most nem.
Szabadságunk van abban is, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Márciusban éppen úgy, mint az év többi részében.
Mert a szabadság szerintem otthon kezdődik.
Fotó: pgaborphotos/Getty Images
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.

Olvasd el az Adatkezelési tájékoztató-t.