Míg világ a világ vágyunk a szeretetre, a szerelemre. Naivan, bizakodva, óvatosan, óvatlanul, lemondóan, elsöprően, félve, meggondolatlanul vagy éppen kétségbe esve. A szeretet utáni igényünk első perctől az utolsóig bennünk van, így kortól függetlenül kereshetjük az igazit. Egyedülállóként pont úgy, mint párkapcsolatban élve. Ha nem, vagy nem úgy kapjuk meg és nem úgy tudjuk adni a szeretet, ahogyan mindkettőnknek jó lehet. Ismerkedni viszont nem is olyan könnyű. Megnéztük a Tinder Csaló című dokumentum filmet a Netflixen.

A Tinder Csaló című filmről az első ami eszembe jut, az egyik legfontosabb szükségletünk egyike, hogy szeretve legyünk. Miután jól laktunk és van hová lehajtani a fejünket. A szeretetéhség csillapítására a legkeményebb szívű embernek is szüksége lenne. Talán pont azért, hogy ne legyen olyan kemény a szíve.

Ám megtalálni a tényleg nekünk szánt társat egyre nehezebb lehet, ahogy az idő halad velünk, hiszen már a korábbi (rossz) tapasztalataink is befolyásolnak bennünket. Már magánál az ismerkedésnél megrekedhetünk, ami egyáltalán nem biztos, hogy olyan könnyen megy, mint ahogyan azt a romantikus filmekben látjuk, és a regényekben olvassuk. A hosszútávú szeretetlenség pedig reménytelenséget szülhet, és befolyásolhatja a józanságunkat a témában. A társra lelés egyfajta feladattá válik.


Szívesebben ismerkedne szórakozóhelyen vagy a boltban

Egészen fiatalon, a középiskolai, egyetemi padban ülve még viszonylag könnyebb nyitott szívvel, előítéletek és elvárások nélkül egymásra csodálkozni. Később ugyanez a helyszín lehetne a munkahely, ám tudjuk, hogy a kollégák közötti lángra lobbanó érzések már rizikót rejthetnek magukban.

A szerelemért mindenki szívesebben ismerkedne szórakozóhelyen vagy boltban, de manapság nagyobb eséllyel találhatunk társat egy randiappon – kezdődik Cecilie Fjellhøy áldozat szavaival a Tinder csaló című dokumentumfilm.

A filmben a norvég Cecilie Fjellhøy mellett, a svéd Pernilla Sjöholmb és a cseh Ayleen Charlotte történetét láthatjuk. Mindhárman, viszonylag azonos időben ismerkednek meg és válnak áldozataivá az önmagát hihetetlen gazdag, világutazó, gyémántmogulnak kiadó, izraeli Simon Leviev-nek. Aki a későbbiekben mindhárom nőtől nem kevés pénzt csal ki.

Bár elsőre könnyű lenni a nőkre fogni, de szerintem egyik nő sem mondható kimondottan ostobának vagy elesettnek az áldozatok közül. Ahogyan kétségbeesettnek és számítónak sem, mert gazdag férfival ismerkedtek, és azért sem, mert pénzt adtak a férfinek. Akkor sem, ha úgy érezzük a fotelből nézve a filmet, hogy első számú szabály az, hogy nem adunk pénzt idegennek, főleg úgy nem, hogy magunkat kergetnénk adósságba.

Esélyt adni a szerelemnek

Mindhárom nő azért van, és volt fent a Tinder randi mobilalkalmazáson, hogy esélyt adjanak a szerelemre, hogy társra találjanak. Persze lehet azon vitatkozni, hogy mennyire alkalmasak az online társkereső felületek arra, hogy valóban szerelemre találjunk, de most nem ez a lényeg. Hiszen példa éppúgy akad sikeres és sikertelen próbálkozásra az online térben, mint az offline világban való találkozásban.

Kétségtelen, hogy romantikusabban hangzik az, amikor az élelmiszerüzletben ugyanazért a paradicsomért nyúl két ember, vagy lépnek egymás lábára a metróban, mennek egymásnak a könyvesboltban, mintha online ismerkednek. De a nem online összetalálkozásokra – számtalan okból – már egyre kevesebb esély mutatkozik. Például azért, mert a házasok sem feltétlenül viselnek jegygyűrűt, mert mindkét oldal félénkebb lett, talán a Mee To mozgalom árnyéka is az ismerkedők feje felett lebeg.

Tehát az első kapcsolatfelvételre marad az online tér. Amiről pedig jó lenne tudnunk, nem minden arany, ami fénylik.

Csillogás mögötti piramisjáték 

Kétségtelen, hogy Cecilie, Pernilla és Charlotte is felfigyelt a Tinderen és később az Instagramon is, a Simont körbeölelő csillogásra. De egyiküket sem az állítólagos gazdagság fogta meg Simonban elsőre, sokkal inkább a férfi odaadó magatartása. Amire a sok sikertelen próbálkozás és elutasítás után mindhárman reagáltak. Ki ne tenné? Melyik nőt ne fogná meg az udvariasság, az előzékenység, az elismerő szavak, az érdeklődés?

Könnyű kívülről, vagy utólag bölcsként állni a netes ismerkedéshez, és azt mondani, hogy ha egy férfi túlságosan is lelkes és gavallér, ráadásul igazi úriember látszatát kelti már az első randevún, akkor igenis gyanakodni szükséges!

Vagy, abban is pofonegyszerű az észt osztani, hogy nem kellene egy földi halandó lánynak sem azzal áltatnia magát, hogy léteznek olyan gazdag, független, Tinderen ismerkedő férfiak, akiknek pont egy átlagos nő kellene.

Hinni akart

Cecilie Fjellhøy hinni akart abban, hogy Simonnak ő tetszett meg, és nem más. Olyannyira, hogy nagyon mérlegelni sem volt ideje, vagy azon eltűnődnie, hogy szabad-e valakivel azonnal találkoznia, mert a Tinder match (kölcsönös szimpátia, kölcsönös kedvelés kifejezése a másik fél profil oldalának jobbra húzásával) után Simon elég hamar randevút kért. Az első találkozás végén a londoni Four Seasons szállodában még aznap este egy bulgáriai útra is elinvitálta a lányt. Amit Cecilie azonnal megosztott, akik figyelmeztették is őt, hogy idegennel elutazni nem éppen mondható biztonságosnak, de a lány úgy gondolta, nem akar kihagyni egy ilyen lehetőséget.

Persze könnyű azt mondani, hogy eleve esélyt se adjunk, vagyis húzzuk balra mindazokat, akik úgy tűnik társadalmilag máshol helyezkednek el, mint mi magunk. De ugyanakkor miért kellene egy vitorlán vagy repülőn készült képről rögtön azt feltételeznünk, hogy a másik elérhetetlenül dúsgazdag, amihez mi magunk kevesek lennénk? Arra pedig, hogy piramisjátékba keveredhetünk, végképp miért lenne szükség rögtön asszociálni?

Hiszen az utcán, kávézóban, múzeumban, bárban ismerkedve sem jutna eszünkbe ilyen, csak azért mert a másik méregdrága Gucci-ba van öltözve tetőtől talpig. Nem beszélve arról, hogy hány nő tűnhet szintén elképesztően gazdagnak első látásra csak azért, mert Louis Vuitton táska-, és Manolo Blahnik cipőutánzatot visel? Ezen az alapon a férfiaknak is rettegniük kellene a Tinder csaló nőktől?

A Tinder csaló csapdájában

Simon szerelemet Cecilie-nek és Charlotte-nak csalt, Pernilla-nak nem. Pernilla-val már az első csók után közösen megegyeztek, hogy inkább barátok maradnak. Így is volt, Pernilla később együtt nyaralt gondtalanul a Simon nyújtotta fényűzésében, amikor útitársa lett Simonnak és új barátnőjének. Pernillának gőze nem volt arról, hogy a kimondhatatlanul drága utazások, szállodai szobák, pezsgő és kaviár partik mögött Cecilie hitelei állnak.

Viszont a Tinder csaló Simon mindhárom nőnél előbb vagy utóbb előhozakodott azzal, hogy a gyémántkereskedő fiaként mennyi fenyegetés éri őt az ellenségeiktől. Bizonyítékként olyan videókat és hangfelvételeket küldött, amiken testőrének feje betörve látszik egy mentőautóban, és önmagán is karcolások vannak. Vagyona elrejtéséről beszélt a lányoknak. Arról is, hogy el kell bújnia, nem használhatja ezért a saját bankszámláját. És hogy csak és kizárólag az adott nő az, akitől éppen szívességet kérhet, mástól nem teheti. Mindegyiktől ugyanazt kérte: a nő álltasson ki ne neki, hanem a nő saját nevén futó bankkártyát, amit ő használhat és azon keresztül adjon neki a nő kölcsön pénzt.

A nők, pedig úgy és abban bízva, hogy szerelemi, illetve Pernilla esetében baráti kapcsolatról van szó, úgy érzeték, természetes, hogy segítenek. Ám ezek nem egyszeri alkalmak voltak. Cecilie több banktól is hitelt vett fel, Pernilla pedig a saját lakásvásárlásra félre tett pénzt, majd szintén bankkölcsönt áldozott Simonra.

Az összefüggésekre lassan derült fény azután. Cecilie a hitelezők egyre növekvő nyomására, kétségbe esésében befeküdt a pszichiátriára, és az AMX dolgozói felnyitották a szemét, hogy egy csalóval van dolga. Cecilia ekkor kutakodni kezdett, és  rájött a férfit több országban több álnéven keresik. Cecilie a norvég sajtóhoz fordult segítségért, akikkel eljutott Simon szüleihez Izraelbe. Az oknyomozás során került elő Pernilla neve, az egyik banki kivonaton Cecilie bankkártyájával Simon Pernillának vásárolt a nyaralás során repülőjegyet.

A Norvégiában megjelent újságcikk után a világ egyre több pontjáról jelentkeztek további áldozatok. Például Ayleen Charlotte, aki végül rendőr kézre juttatta Simont. A jelentkezők között volt az az amerikai család is, akik ismerték Simon családját, ők a rabbi fiaként alkalmazták őt. Simon babysitterként dolgozott náluk, amikor a családfőtől pénzt sikkasztott el.

Szerelmet keresni mindig, szüntelenül

Mindhárom nő úgy fogalmazott, hogy tanult az esetből. Azért álltak ki a történetükkel a nagyvilág elé, hogy más nőkkel (vagy férfiakkal) ez, vagy ilyenhez hasonló ne történhessen meg. Hiszen Simon útlevél-csalásért ült öt hónap börtönbüntetést, nem a velük szemben elkövetettekért.

Simon napjainkban üzleti tanácsadást nyújt weboldalán keresztül 311 dollárért. Úgy tűnik nincsenek anyagi gondjai, míg a három nő mai napig törleszti az adósságát, és nyelik mindazt a sok hibáztatást, amivel vádolják őket a közösségi médiában, és a róluk megjelent sajtócikkek alatt: butának, naivnak, és számítónak éppúgy elkönyvelik őket, mint egyértelmű áldozatának a Tinder svindlernek.

Cecilie, a Tinder csaló című dokumentum film megjelenése után is úgy érzi, hogy szeretné megtalálni azt a szerelmet, amiben ő hisz. Ahogyan a Disney filmekben először látta kislányként, így ma is fent van a Tinderen.

Fotó: Netflix