Mindannyian nyugodt, boldog és szeretettel teli életre vágyunk, de csak néhányunknak sikerül megtalálnia, beteljesítenie és megtartania hosszú időre. Nehéz is ebben a zűrzavaros, felfokozott világban, ahol egyre többször bántanak és bántunk, akaratlanul is. Ha megtartjuk a haragot, azzal magunknak ártunk. Az advent megnyugvást hozhat.

Mindannyiunkat érnek kisebb és nagyobb sérelmek. Ezek lehetnek egészen aprók is, ami felett gyorsan napirendre tudunk térni. Vannak nagyobbak, amik megemésztésére nem elég, ha megrázzuk magunkat, hanem kicsivel több idő kell ennél, talán több mélyebb sóhaj a megbocsátáshoz. És vannak olyan történések, folyamatok, amik hetekre, hónapokra fájóan lebénítanak bennünket. Ilyenkor meg kell harcolnunk a haragunkkal, mert ha megtartjuk a keserűségünket, az olyan, mintha a saját ellenségünk, a saját bosszúságunk foglya lennénk. Az adventi megnyugvás mindenkit megillet.

A karácsonyra készülődés időszakban inkább van nyugalmunk arra, hogy magunkba forduljunk, annak ellenére, hogy ilyenkor felhalmozódhatnak a tenni valóink. Mégis ez az időszak a lelassulásról, az elmélyülésről és a lélek felkészüléséről szól. Az önfejlesztés és a lelki gyakorlatok az ünnepi hangulatban különösen erős alapot, ösztönzést adhatnak, az adventi gyertyák fénye mellett arra, hogy tovább tudjunk lépni, meg tudjunk bocsátani, csitítani tudjuk a haragunkat.

Ássuk el a csatabárdot néhány lépésben

A néhány lépés kifejezés nem azt jelenti, hogy elvégzünk pár kognitív viselkedésterápiai gyakorlatot és máris elszáll a haragunk. Ez is egy folyamat, amire az advent idején talán jobban tudunk időt szakítani. A javasolt gyakorlatokat nem elég egyszer megcsinálni, lehet, többször kell ahhoz magunkba mélyedni, hogy helyére kerüljenke bennünk a dolgok. Ám ahogyan haladunk az időben előre, úgy tapasztalhatjuk meg, hogy egyre spontánabbak, nyugodtabbak és optimistábbak leszünk. Szánjunk időt, húsz-harmic percet egy-egy befelé figyelésre.

Vajon jól tudunk bocsánatot kérni, és elfogadni?

Első lépésben ismerkedjünk meg a megbocsátással. Vegyük át magunkban, hogy saját magunknak mit jelent a megbocsátás. Ha vétkezünk a másikkal szemben, hogyan szoktunk, tudunk bocsánatot kérni, nekünk hogyan kényelmes a bocsánatkérés és a kiengesztelés? Gondoljuk át, ahogyan mi elnézést kérünk, az elég lehet a másiknak?

És ugyanezt tekintsük meg fordítva is: ha velünk szemben történik a sérelem, nekünk milyen bocsánatkérés, kiengesztelés a megnyugtató, mi az, amivel úgy érezzük, a másik valóban tesz a mi kiengesztelésünkért?

Ha pedig mindkettővel megvagyunk, akkor hasonlítsunk össze két hasonló helyzetet, vajon amit elvárunk, és amit nyújtunk, az egálban van egymással?


Adventi megnyugvás: Ismerkedjünk meg a megbocsátással

Ennek fényében vizsgáljuk meg az aktuális haragunkat. Gondoljuk át, hogyan tudnánk azt megbocsátani? Ne gondoljunk arra, hogy annak, aki megbántott bennünket, annak hogyan kellene szerintünk viselkednie, milyen magyarázatot fogadnánk el vagy sem, vagy hogyan, milyen módon és szavakkal kellene a másiknak az elnézésünket kérnie, hanem csak arra figyeljünk, hogy elengedjük a harag emlékét az elménk előteréből.

Ehhez pedig írjuk le, mondjuk ki hangosan, hogyan érzünk. Fejezzük ki egyszerű szavakkal az érzelmeinket, ne eresszük másra, másokra a mérgünket, ez most nem lényeges, csak az, hogy mit érzünk. Az adventi megnyugvás az, amikor együttérzésre cseréljük az érzelmeinket, a haragunkat. Érezzünk együtt saját magunkkal és azzal, aki megsértet bennünket. Tárjuk fel a körülményeket, vajon miért tehette, miért bántott meg?

Gondoljuk át: Tényleg akkora jelentősége van ennek a konfliktusnak az életemben? Kérdezzük meg önmagunktól: Mit tanulhatok ebből? – Ez segíthet abban, hogy a múltra tanulási lehetőségként tekintsünk, ne pedig a sebek forrásaként.

Nézzünk körül, ne vegyük fel az áldozat szerepét

Nézzünk körül, lássuk meg a bánatot, fájdalmat okozó szituáció keretét. Gondoljuk át, mi történt, vegyük át a körülményeket. Egy racionális magyarázat sokat könnyíthet rajtunk.

És most nézzünk körül az otthonunkban, nézzünk rá az adventi gyertyák fényére, a díszekre és gondoljunk arra, biztonságban vagyunk. Gondoljuk át, mi segíthet nekünk ebben a szituációban. Ha leülünk beszélni azzal, aki bántott bennünket, megkérjük kérjen bocsánatot, vagy bevonunk egy harmadik felet, aki objektíven tud igazságot tenni, vagy inkább csak jelen lenni a folyamatban?

Semmiképpen se lépjünk az áldozat szerepébe, határozzuk el, hogy nem a múlton rágódunk, hanem el kezdünk élni.

Akkor is, ha vásárláskor egy eladó méltatlanul szolgált ki bennünket, ha egy munkatársunk szisztematikusan a háttérbe szorít minket, egy családtagunk szándékosan szurkálódott, vagy ha valaki hosszú ideje áskálódik ellenünk. Ne vigyük tovább a haragot magunkkal, hogy szabad szívvel léphessünk a karácsony ünnepébe. A megbocsátás nem csak egy gesztus a másik felé, hanem az önmagunknak adható egyik leghasznosabb karácsonyi ajándék.

Forrás: dr. Arlene K. Unger: Nyugalom– Scolar Kiadó

Fotó: Canva/Alex Urezkov/Pexels