Miután egy kisebb idegösszeomlás (nála) és leizzadás után (nálam) felöltöztetem játszósba, kilök… kitessékelem az ajtón drága utódomat, én pedig gyorsan pulóvert, papucsot rántok, és zsebembe tömök egy pár papírzsepit (spoiler: pedig egy nagynyomású slagot meg egy nagy kiszerelésű babafürdetőt kellett volna…), és már robogok is utána.
Eddigre már megtalálta és akkurátusan nyomogatja a madárgolyókat, mert anyamiez, és amúgy is, mennyire izgalmas állaga van. Jól van, kisfiam, gyere, vigyázz a lépcsőn!
A kertbe érve villámként cikázik a szemgolyóm, vizet keresve. Nem, nem vagyok szomjas. Nem, virágokat sem akarok locsolni. Azért kutatom a vizet, mert a víz veszedelmes. A fiam egy kanál vízben is meg tudna… oldani egy kisebb iszapbirkózást, de legalábbis fel tudna hordani belőle egy egész testet beborító iszappakolást. Elkéstem.
A kutya fáját! Meg vizét… erre nem is gondoltam. A kutya tálkájában lévő víz látványa pont elég arra, hogy a gyereket szélsőséges extázisba juttassa. Könnyű boldoggá tenni, na. Anya, megkeverem a kutya vizét! – mártogatja bele a férjem által bohón hátrahagyott pemzlit. Itt robotpilótára állítom magam, és előveszem a kiskapámat. A levendula illata megnyugtat, én pedig gondolataimba mélyülve kapálgatom a kerek bokrok tövét.
Gondolatban már Provence tájain bringázom egy csodaszép szalmakalapban, és hallgatom a levendulaaratók énekét, amint azt dalolják, hogy „Anya, sarazok!” Hogy micsoda?! – a gyermek rikkantása egy pillanat alatt kizökkent álmodozásomból. Kis ujjai között trottyan a vízzel kevert édes drága anyaföld, végigfolyva a könyökén, meg sem állva a kis pocakjáig. „Finommotorika, finommotorika!” – mantrázom magamban. Mert én ugye elhatároztam. NYUGODT MARADOK. Ez kell a gyereknek.
Finommotorika, fejleszés, figyelem, kézügyesség, íráskészség – mind-mind olyan dolgok, amelyek később lesznek nagyon hasznosak, de amelyeket éppen ezek alatt a játékok alatt tanul meg.
Gyurmázás, sarazás, a felületek, formák megfigyelése. Felfedezés. Önálló, elmélyült játék. Ez normális. Normális! Kilégzés, belégzés. Kilégzés, belégzés.
Ki mondta, hogy délben nem lehet gyereket fürdetni, vagy mosást indítani? Senki. Na, akkor meg?
Fotó: A szerzőtől
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
Olvasd el az Adatkezelési tájékoztató-t.