A koreai Nyerd meg az életed (Squid game) című sorozat népszerűsége töretlen. Olyannyira, hogy úgy néz ki, várhatunk a folytatásra. Nemrégiben megírtuk, hogy az általános iskolákban újra azokat a – egyébként tényleg gyerekeknek szánt – játékokat játsszák, mint ebben a filmben. Elérhető azonban egy másik, a Squid game-re kifejezetten hasonlító sorozat is a Netflix kínálatában: Alice Határországban. Ezúttal Tokió a helyszín, a játékosok pedig csak úgy belecsöppenek a játékba. Amely furcsa módján még hátborzongatóbb, mint a koreai utódja. A kiutat meglelni – a játékban és a valóságban egyaránt – nem is olyan egyszerű.
Az Alice Határországban című japán sorozat leginkább abban különbözik a korai Squid game-től, hogy a japánban nem önszántukból vesznek részt a karakterek, hanem egyszerűen belecsöppennek. Egyébként mindkettőben egy játék megnyerésével lehet továbblépni.
Nincs mese, az élet a tét. Míg a Squid game egyértelműen ismert gyerekjátékokat vonultat fel (amelyeket egyébként most valamiért újra elkezdtek játszani általános iskolások is), a japánban ez nem annyira hangsúlyos. Pedig ha úgy vesszük, azok is gyerekjátékok. Itt is folyik a vér, még ha nem is olyan látványosan, mint a Squid game-ben.
Alice Határországban
A főhős Arisu (a neve talán nem meglepő módon az Alice japán változata) céltalan fiatal, aki főiskolára sem akar járni, és dolgozni sincsen kedve. Videójátékozik naphosszat. Ezen kívül a barátaival (Karube és Chota) múlatja az időt.
Ők hárman igazán megértik egymást, és azt kívánják, bárcsak mindenki eltűnne körülöttük. Erre nem is kell sokat várniuk. Rendőrök elől menekülnek, egy nyilvános WC-ben remélnek menedéket. Amikor áramszünet lesz. Az épületből kilépve látják, hogy egyedül vannak Tokió utcáin.
Az egyik felhőkarcolón található LED reklámtáblán megjelenik a game, vagyis játék felirat, és egy nyíl, hogy merre van a játékaréna. Mivel ez az egyetlen jel a kiüresedett Tokióban, elindulnak a nyíl irányába.
A játékaréna egy toronyház (de lesz majd pince, szálloda, botanikus kert is), ahol úgy néz, hogy márt várták őket, mert mobiltelefonokat készítettek ki a számukra, amely leírja a játékszabályokat. Nem tudják, mit keresnek itt, de azonnal fel kell venniük a ritmust, különben végük. Aki nem fejezi be a játékot, az meghal.
Itt nem maszkos emberek irányítanak, így megfoghatatlanabb a történet. Azt gondoljuk, hogy ilyen nem történhet meg, de valamiért mégis végig komolyan vesszük. Olyan, mintha Arisuék egy videójátékba csöppennének. Egy alternatív valóságba.
Az Alice Határországban felfogható egy olyan társadalomkritikának is, amely azt mutatja, milyen kicsik vagyunk mi, emberek. Bárki irányíthat minket, s minden lehetséges, még az is, ami a való életben nem. A játékok olyan elnevezést kaptak, mint Életre-halálra, Fogócska, Bújócska, Boszorkányvadászat. Minden szimbolikus.
Arisu Határországban
A filmmel kapcsolatban megkerülhetetlen Lewis Carroll „meseregénye”, az Alice Csodaországban. Az idézőjel azért jogos, mert meseként ismert, és még Disney rajzfilm is készült belőle az ötvenes években. De inkább szól a felnőtteknek, olyan szürreális és abszurd világot mutat be, és Alice sem tipikus gyerekkarakter, inkább tinédzser vagy fiatal felnőtt.
Az abszurd, szimbolikus tartalom a regényben, és a filmben is jelen van. Kezdve Arisu nevével. Majd később csatlakozik hozzá Usagi, akinek a neve japánul nyulat jelent. Később megjelenik a Kalapos is, aki a Part ura, s persze őrült, ahogyan a regényben.
Vagy ott vannak a kártyalapok, amelyekre az egész játékot felfűzték. (A kártyalapoknak jelentőségük van, mert annak színe jelzi a játék típusát. Csapatjáték, szellemi, fizikai játék, vagy az árulás játéka.) A sorozatban a lyuk helyett képletesen a mellékhelyiségbe ugranak be.
Arisu – hogyan Alice is – igyekszik elfogadni ezt a furcsa helyzetet, és helyt állni ebben az ambivalens logikai közegben. Ez egy zavarba ejtő világ, ahol minden felborul. Mint egy szürreális vízió, átmeneti állapot.
Egy jó nagy pofon, hogy még ez is lehetséges. De végig kell csinálni. Akár úgy, hogy egy ló maszkos, gépfegyveres elől kell menekülni, vagy el kell árulni a barátainkat azért, hogy tovább élhessünk, akkor azt meg kell tenni?
Hol a kiút a reménytelen világból?
Az ázsiai sorozatokra, ahogyan eddig tapasztaltam nem jellemző a locsogás. Sokat mondanak kevés szóval. Arisu így fogalmaz a sorozatban: Az életünknek van egy határa. Úgy éltem eddig, hogy nem is gondoltam erre.
Több karakter is utal arra , több párbeszéd során, hogy ez a világ reménytelen, nem élhetnek abban, és nem is tudják, hogy mitévők legyenek. Vajon mire gondolnak? Melyik világra? Minden szimbolika lehet? Áldozatokra szükség van, és mindenkinek meg kell hoznia a saját áldozatát.
És hogy miért Határország? Ez is beszédes helyszín megjelölés. Vajon Alice miért bolyong ebben a furcsa világban? Miért éppen ő? Határország vajon valaminek a határa? Szeretem az olyan (filmes) alkotásokat, amelyeknek több olvasata lehet.
Amin lehet gondolkodni. Ami mindenkinek mást adhat. Az Alice Határországban ilyen. Bár Arisu Határországba került, együtt drukkolhatunk, hogy kijusson onnan. S talán azon is elgondolkodunk, hogy ha ez sikerül, vajon visszaállhat minden oda, ahonnan Arisu és barátai elindultak? Vajon ami elmúlt, az visszahozható, vagy a fejlődéssel együtt jár a változás is?
Arisuval könnyű azonosulni. Arisu lehet bármelyikünk.
