Anya egy napja sokszor kaotikus. Annyi mindenre kell figyelni a gyerek háziján kívül. Például hogy ne maradjon a jó nagy adag kimosott ruha napokig a mosógépben. Hogy napok óta végre megtisztítsa a szemüvegét és emiatt ne bukjon orra az óvoda lépcsőjén. Hogy tudjon mindent az unikornisokról és a jetiről. Ez a téma akár lehetne vicces is, de nem az. Valós jelenség. Ha anya szétesett, úgy kell összeszedegetnie a darabkáit, mint Barbie-nak. Vajon sikerül?
Anya mindent tud. Anyát bármiről lehet kérdezni. És szerencsés helyzetben anyának mindent el lehet mesélni. Sőt, el is kell. A legtöbb kisgyerek bizonyára így gondolkodik anyáról, ami rendjén is van. Anyát kérdezik meg, ha elveszett a plüss bárányuk, hogy hol lehet?
Ha egy Lego-alkatrészt keresnek, vagy a zokni párját nem találják. Anya mindenre tudja a választ (szerintük). Még arra is, hogy honnan jön a szél, valójában hol lakik a jeti, és miért van az unikornisnak szarva?
Anya szétesett
Anyának mindent el lehet, sőt, el kell mesélni. Hogy az oviban Dini meghúzta a haját, hogy babfőzelék volt ebédre, és azt nem szereti. Hogy az óvó néninek rózsaszín és fehér csíkos a pulóvere, és az milyen szép. A jetik pedig a magas hegyekben élnek, tőlünk nagyon messze, ugye anya? (Ugye, anya, ezt te mondtad el éppen tegnap a kérdésre válaszolva.)
Egy kisgyereknek mindig mindenről anya jut az eszébe mindenről. És ez tényleg egy áldás. De ha anya szétesett, akkor mi van? Természetesen akkor is válaszol, és igyekszik kedves és türelmes lenni. Tehát igyekszik, még ha nem is mindig jön össze mindkét megnyilvánulási forma egyszerre (a kedvesség és a türelem).
Már nincs ereje és ideje a lexikont felcsapni egy-egy hajmeresztő kérdésnél (mert azonnal kell választ adni), hanem csak előkapja a mobilját, és gyorsan bepötyögi a kérdést: hogyan repül a repölőkutya? És már adja is tovább a választ a kérdezőnek. Persze jó kérdés, hogy anyának valóban mindent kell e tudnia, és miért éppen neki?
Erre egyszerű a válasz: mert anyával vannak többet a gyerekek. Vagyis általában. Az apák persze – remélhetőleg – nem vonulnak ki teljesen a család életéből, és amint megtehetik, részt vesznek a mindennapok hömpölygésében (legalábbis annak kisebbik felében). De ilyenkor már más a téma. Az unikornis és a jeti témát már anyával úgyis megbeszélték.
Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén
Nálunk általában az a felállás, hogy a gyerek kérdez, anya válaszol. És hol van még a többi apró feladat, ami ugyan egyenként talán nem tűnik soknak, de összeadva jó nagy massza lesz belőle. És mindezt fejben tartani. Hogy mikor, mit, hogyan, az kihívás. Számomra mindenesetre az.
Ilyenkor tényleg azt érzem: szétestem. De úgy tényleg. Nem találom a kezem lábam. A fejem pláne. Pontosan úgy, mint Barbie a földön fekve. Az egyik lábam itt, a másik ott. A fejem kitekeredve. Erre kellene menni leszedni a ruhákat, de közben amarra is, mert ott is van feladat.
A fejemben nyüzsög a sok információ. Hogy mit kell még elintézni, kit kell felhívni. Ez nem panaszkodás, ezek tények. Anya szétesett. Végleg. Végleg? Legalábbis úgy érzi, hogy a teljes idegösszeomlás szélén van. Tényleg, mint Almodóvar filmjében! Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén. Ott is nagy a zűrzavar, még ha a téma nem is az unikornis és a jeti. De az érzést talán átjön így is.
És persze én is hallottam már a munkaszervezésről. Hogyan is lehetünk hatékonyak. Tervezzük meg, szervezzük le a napunkat. Számomra ez sem megy. Én ebben is szétesem. Mit is írtam hova? (Ha mégis sikerül megtalálni a cetlit, akkor is előfordul, hogy ez vagy az kimarad a listáról. Ki érti ezt?)
Szabad szétesni
Néha úgy érzem, hogy talán mindez nem is fontos. Mert ha bent marad a mosógépben a már kimosott ruha, akkor mi történik? Semmi. Senki nem büntet meg ezért. Legfeljebb újra ki kell mosni (Azért a második mosás után már jobb nem elfelejteni a teregetést.) Ezért úgy érzem, hogy szabad szétesni.
Szabad azt mondani, hogy nehéz. Szabad úgy érezni, hogy elborítanak a teendők, és nem látjuk a végét annak a listának, amit meg sem írtunk. És most, hogy belegondolok, tulajdonképpen kifejezetten szeretek az unikornisokról beszélni. Egészen üdítő téma a jelen történések közepette. Talán most sem igazán más, mint az elfogadás. Önmagunk elfogadása.
Ilyenek vagyunk mi. Ilyen vagyok én. Szétesett anya. Na és? Még Barbie is megtalálta a földön fekve minden testrészét.
Fotó: a szerzőtől
