Az olasz konyha napja január 17- re esik, amit valószínűleg azért tudnak kevesen, mert hazánkban már olyan nagy teret hódítottak az itáliai fogások, hogy az év bármely napján a tányérunkra kerülhetnek, akár étteremben, akár otthon vágyunk egy kis ízutazásra.

Azt, hogy az olaszoknak valóban szívügyük az evés, mi sem bizonyítja jobban, hogy szinte sosem látni olyan olaszt, aki két elintéznivaló között, a metrón zötykölődve bekapna egy szendvicset – számukra ez legalább akkora szentségtörés, mint ananászt vagy extra ketchupot tenni a pizzára. Amikor Vittorio (az olasz férjem) először járt Budapesten, naponta többször rácsodálkozott arra, hogy mi, magyarok „folyton eszünk”. Először furcsállta, hogy a kisgyerekek kezében mindig akad valami rágcsálnivaló, s hogy a felnőtteket sem kell félteni: ha megéheznek, esznek a kocsiban, a buszon, az utcán, az uszodában, sorban állva vagy épp kutyasétáltatás közben, és még ki tudja hol!

Reggelizzünk, édes!

Az olaszoknál egyáltalán nem számít luxusnak akár hétből hét napon házon kívül, kávézóban, – olaszul: bárban, – reggelizni. Minden bárnak megvan a visszatérő vendégköre, mindenki név szerint üdvözli a másikat, a baristák pedig álmukból felébresztve is tudják, hogy ki kéri hideg tejjel az espressot, vagy hogy ki nem szereti a lekváros péksütit. A kávézás terén is elterjedt egy íratlan szabály: cappuccinot csak délelőtt rendelnek az olaszok – nyilván készségesen elkészítik és elénk is teszik, ha például vacsora után fogyasztanánk, de az biztos, hogy kérésünkkel meglepjük a személyzetet.

Az olaszok reggelije természetesen nem csak kávéból áll, társul hozzá valamilyen édes sütemény vagy keksz, amiből mindig színes a kínálat a bárokban vagy a cukrászdákban. Itt hírből sem ismerik a reggelire fogyasztott szalonnás tojást vagy bundás kenyeret, a lekvárral, csokival, vanília- vagy mogyorókrémmel töltött croissant viszont a legeldugottabb bárokban is be tudjuk szerezni.

Csizma az asztalon: Itt az ebédidő!

Az olaszok bizony megadják a módját az evésnek, még akkor is, ha az ebédjüket egy munkahelyi vagy iskolai menzán fogyasztják el, hát még az éttermekben! A klasszikus olasz családokban otthon is bőséges választékkal szoktak előrukkolni, akkor is többféle ételből esznek keveset, ha nem kerül terítékre három-négy fogás. A sort általában egy könnyű előétel, az úgynevezett antipasto nyitja, hajszál vékonyra szelt sonkával, szalámival, sajttal, kenyérrel és olajbogyóval, de a tenger gyümölcseiből is remek előételeket tudnak készíteni. Az első fogás (amit primo piattonak neveznek), valamilyen tésztát, gnocchit vagy rizottót foglal magában, az ezt követő második (az úgynevezett secondo piatto) húsból vagy halból készült főétel körettel. Jó tudni, hogy az olaszok nem szívesen keverik a húst a hallal, vagyis a sonkás-szalámis előétel után „nem illik” halat kérni második fogásként. A kiadós lakomára az édesség (azaz a dolce) teszi fel a koronát, sütit, fagyit, sorbetet vagy gyümölcsöt kínálnak, majd elhangzik a várva-várt „Ki kér kávét?” kérdés. Ilyenkor a legtöbben már csak presszókávét isznak, a tejhabos cappuccino vagy caffé latte kifejezetten reggeli ital.

Csizma az asztalon – Tudtad? Olaszországban az éttermek többsége ebéd után bezár, és csak vacsoraidő előtt nyit ki.

Kicsik-nagyok uzsonnája

A gyerekek délután négy óra körül kapnak valami harapnivalót, hogy ne korgó gyomorral üljenek a vacsoraasztalhoz. Ilyenkor csak valami egyszerűt esznek: joghurtot, kekszet, gyümölcsöt, de kenyér, sajt és sonka is terítékre kerülhet. A felnőttek inkább az úgynevezett aperitivóval csillapítják az éhségüket (vagy inkább a szomjukat). Többnyire a munkaidő után kerítenek rá sort, a kollégákkal vagy baráti társasággal betérnek a bárba, és valamilyen frissítőt rendelnek – bort, fröccsöt vagy épp Aperol spritz-et – hozzá pedig mini-szendvicset, burgonyaszirmot, sós mogyorót, pisztáciát, felvágottat vagy kis méretű húsgolyókat fogyasztanak, a bár kínálatától függően. Ez a szokás északról indult, de mára az egész országban elterjedt és töretlen népszerűségnek örvend. A nagyszerű ebben az, hogy a legtöbb helyen csak az ital árát kell kifizetni, a többi apróság a ház ajándéka.

Eljött a vacsoraidő!

A nap utolsó étkezése nem mindig áll könnyed fogásokból, ráadásul az ebédhez hasonlóan a vacsoránál is ritka, hogy csak egyféle étel kerül az asztalra. Az előétel itt is sonka, szalámi, sajt, kenyér és olívabogyó vagy szárított paradicsom, azután valamilyen tészta, majd hús vagy hal következhet, de népszerű a pizza is, amit pizzériában fogyasztanak el, de persze otthon is gyakran készítik. A bevállalósabbak este sem mondanak le az édességről, sőt, az sem ritka, hogy még ilyenkor is bedobnak egy espressot.

Fotó: Pixabay