Elfogadás. Megint egy szó, amely annyi mindent jelenthet. Elfogadjuk a másikat úgy, ahogyan van. Ha másmilyen a bőre színe, ha a kettő helyett egy lába van. Ha ducibb a kelleténél. Ha… Sokunknak fontos, talán vannak olyanok is, akik nem foglalkoznak az elfogadással. Nekik semmit sem jelent? Mint minden, az elfogadás, bármilyen ember megbecsülése kisgyermekkorban kezdődik. A mesék nem hazudnak. Inkább segítenek. Segítenek eligazodni ebben az elfogadás nélküli világban. Szubjektív gyerekkönyv ajánló kicsiknek és nagyobbaknak.
A mesekönyvek jelen vannak minden kisgyermekes családban. Hogy milyenek, azt általában az éppen meghatározó trend és a kínálat határozza meg. Jó és tartalmas mesekönyvet találni legtöbbször kihívás. Szeretem a kihívásokat, ezért mindig olyan könyveket keresek a gyerekeimnek (4 és fél, 6 és fél és majdnem 10 évesek), amelyek adnak valamit.
Ezért is kedvelem a kisebb könyvesboltokat, ahol már egy szűrt kínálattal találkozhat a vásárló, és nem férkőzik be a gagyi. Hogy a mesekönyvnek üzenete is legyen, az még inkább kutatómunkát kíván. (Inkább le sem írom, hogy a könyv tanítson, mert egy mesekönyvnek inkább az élményadás a szerepe). De mégis: egyfajta iránymutatás hasznos lehet, és támpont a szülőknek is.
Elfogadás a középpontban
Most az elfogadás a téma. Úgy érzem, nem elég, ha csak mi szülők beszélünk erről a gyermekeinkkel. Ezt nem lehet elég sokszor hallani. Mesébe, történetbe ágyazva jobban átmegy az üzenet. Ha már nem is tanítani szeretnénk, egyfajta értéket átadni igen. Mikor, ha nem most? Most van rá szükségünk.
Most, amikor minden szónak jelentősége van. Legyen az elfogadás a középpontban. A mesekönyvekben is. A kisgyerekeknek minden természetes. Ha a fizikai szükségleteik kielégítése mellett biztonságban vannak, szeretik őket, akkor tudják megbecsülni és megvalósítani önmagukat. A legfontosabb talán a szeretet és megbecsülés. Ami körülveszi őket, abból tanulnak.
Például hogyan bánjanak másokkal. És persze azt is, hogy elfogadják saját magukat. Legyenek bármilyenek. Olyan műveket mutatunk az egészen kicsiktől kezdve az iskolás korosztályig, amelyek sokat adnak az élményen túl is. Olvasásra, felolvasásra, közös élménynek. Sőt, nem csak gyerekeknek: felnőttek is olvashatnak mesekönyveket. Miért ne?
Nem lehet elég korán kezdeni – ovisoknak
Julia Donaldson: A legcsinosabb óriás
Julia Donaldson írásaiban nem csalódik az ember. A kicsi sem, és a szülők sem. Fontos témák gyerekeknek való formában tálalva. A legcsinosabb óriás, vagyis Gyuri új ruhákat vásárol magának. De amikor elindul, útja során állatokba botlik, akiknek éppen szükségük van valamire. Például a zsiráfnak fázik a nyaka, Gyuri sálját kapja meg sál melegítés gyanánt. Jó, ha a kicsik tudják, a jószívűség menő.
Julia Donaldson: Az öt csúfság
Ez a könyv a kinézetről szól: a szavanna legcsúnyább állatainak jut így főszerep. És tényleg: vajon kinek jutna eszébe a foltos hiéna, a gnú, vagy a keselyű szépségéről áradozni? Julia Donaldsonnak igen, és milyen jól teszi. Ezek az állatok tudják, hogy nem szépek. De mégis: valakiknek mégis csodálatosak. Mégpedig a kicsinyeiknek. Hiába a kinézet, ők szüleik minden porcikáját szeretik.
Marék Veronika: A Csúnya Kislány
A legendás írónő meséjében az elfogadás a középpontban van, de azon túl arról is beszél a legkisebbeknek, hogy mi vagyunk a felelősek saját magunkért. Szerepel benne a megbocsátás momentuma. Látjuk azt a folyamatot, ahogyan a Csúnya Kislányból tündér lesz. Még ha kissé didaktikusan is, de szól arról, hogy a másikat nem nevetjük ki, ha más, mint mi vagyunk.
Marie Claude Monchaux: Nekem két születésnapom van
Gyerekkorom egyik kedvenc képeskönyve. Imádtam nézegetni a gyönyörű rajzokat. Ugyan ez a könyv elsősorban az örökbefogadó családokat szólítja meg, észrevétlenül veti fel az elfogadás momentumát. Már a rajzok által is. Egyrészt kívülállóként is érdekes, hogy Andrisnak miért van két születésnapja, másrészt számára mindegy, hogy milyen testvére lesz. Lehet akár barna a bőre.
Agnés Lacor: Lili
Kedves és a kicsik számára is érthető képeskönyv a másságról, és Liliről a Down-szindrómás kislányról. A gyerekeket igenis komolyan kell venni. Beszélhetünk velük komolyabb témákról is. Ebben is segít ez az igazán színes képeskönyv.
Junot Diaz: Szigetlakó
Ez a könyv egyszerűen gyönyörű: színes, szagos rajzok. A friss, és napi szinten jelenlévő témája mellett már csak emiatt is érdemes lapozgatni. Lola a távoli helyek iskolájába jár, ahol mindenki más: máshonnan érkezett. Egy nap azt a feladatot kapják, hogy a szülőországukat rajzolják le. De Lola már nem emlékszik. Ezért megkérdezi a felnőtteket. Akik mesélnek. A bevándorlás, a menekülés témája sokatmondó mesében. Szép.
Szegedi Katalin: Lenka, Palkó
Lenka és Palkó tulajdonképpen két külön könyv, de ugyanazt a találkozást meséli el. És mindkét címszereplő más. Bántják őket a gyerekek azért, amilyenek. Nem játszanak, nem foglalkoznak velük kiközösítik őket. Lenka duci és csak rajzolna, Palkó cérnavékony és a könyvek a mindene. Aztán ők egymásra találnak, és színes lesz a világ. Igazán szép történet, csodálatos rajzokkal.
Iskolásoknak: az óriásoktól a romákig
Vajda Éva: Anup és a csodálatos tűzhely
Ez a történet is kicsit didaktikus, de a felvetés kiváló, és egy másik világba kalauzolja az olvasót. Anup Indiában él a családjával. Látja, hogy a nagymamájának nehezére esik az udvaron főzni, ezért tűzhelyet vásárolna neki. Emiatt eljár iskola után dolgozni, és bár nem egyszerűen, de megvásárolja a tűzhelyet. Mi is tehetünk azért, hogy jobb legyen.
Dániel András: A könyv, amibe bement egy óriás
Dániel András történetei mindig lenyűgözőek. A rá jellemző nyelvi humort a rajzai teszik teljessé. Nincs egyik a másik nélkül. Komoly témákról is tud humorosan írni. Úgy, hogy a főhőst a hibái ellenére csak szeretni lehet. Maga a megtestesült elfogadás a középpontban.
Ebben a könyvben Izom Oziról, a fél lábú, de csupaszív óriásról szól, aki megmenti nem kevésbé lökött faluját, Kuszakeszit az emlékrabló Vadarankától és bandájától. Az, hogy Ozinak egy lába van, olyan természetes, mint hogy a nap felkel. Máshogy nem is lehet írni a másságról, csak így.
Fekete István: Vuk
A Vuk sosem megy ki a divatból. Fájdalmasan gyönyörű történet az életről és a halálról. Mi leginkább hangoskönyvben fogyasztjuk. A majdnem tízéves fiam óriási kedvence. Amikor elérkezünk ahhoz a részhez, ahol a Simabőrű rátör a rókalyukra, nyúlnék a továbbítás gombhoz. De a fiam mindig leállít: – Anya, ne! És igaza van, a halál is az élet része.
Olyan örök értékeket hordoz, amire mindig érdemes odafigyelni. Összhangban a természettel és egymással. Ne bántsunk másokat. Csak így érdemes. Az ember és a rókák szabad népe egymás mellett.
És az egyik kedvenc részletem: – És minket mért bánt az ember? – aggodalmaskodott a kisróka. – Megesz bennünket? – Fenét! Csak sajnálja tőlünk, amit megeszünk, mert azt hiszi, minden az övé.
Frankovics György: A bűvös puska – Népmesék romákról
Romákról, nem romáknak. Ez a mesegyűjtemény cigányokról szóló történeteket és mondákat tár az olvasó elé. Hogy lássuk, ők milyenek. Nem szentek, de nem is ördögök. Emberek ők is. Ismerjük meg őket.
Thordís Gísladóttír: Randalín és Mundi
Ez a könyv más, mint a többi. A témáját tekintve is, és a történetszövés is. Amolyan skandinávos. Látszólag nem történik semmi, de mégis annyi mindent kapunk, hogy csuda. Randalín és Mundi barátok. Egy lány, és egy fiú barátsága.
Olyan értékeket közvetít a könyv, mint az olvasás, a barátság. Emellett szókimondó olyan témakörökben, mint a válás és a másság. (Randalín édesapjával Hannesszel él, aki a történet idején hajózik). De mindezt nem tolja az orrunkba. Jelen van. Észrevétlenül. Belesimul a hétköznapokba. És teljesen természetes.
Wéber Anikó: El fogsz tűnni
Wéber Anikó történetei a mai fiatalokhoz szólnak, az ő problémáikra reflektálnak. Ez a könyve kimondottan izgalmas. A hatodik bé kirándulni megy, és egy remeteség mellett szállnak meg. Éjszaka kiszöknek, hogy két társukat – mit szépítsünk – megszívassák. Végül ők, és még egy gyerek, a hangadó tényleg eltűnik.
És megjelenik egy csuklyás alak. Mit kezd az osztály? Hogyan találják meg a társaikat? Egy történet arról, hogy nem mindenki jó, nem mindenki helyesen viselkedik – még a tanárok sem. De ha akarunk, változtathatunk. Akarunk? Ezt a könyvet egy szuszra ledaráltam. Akarom mondani, elolvastam. Nincsenek egyértelmű válaszok. Kifejezetten jó alapot ad a beszélgetésre.
J. K. Rowling: Harry Potter-sorozata
J. K. Rowling varázslós történetét sokan szeretik. És sokan nem bírják. Mert más. Harry Potter más. És ez nem baj. Ez a könyvsorozat több olyan témával foglalkozik, ami keményen érinti az elfogadás témakörét.
Sárvérűek kontra aranyvérűek. Bajtársiasság. Hit. Saját magunkban, másokban. Kiállni a barátainkért és magunkért. Az igazságért. Emberség. Emberiesség. Akaraterő. Küzdeni a végsőkig. Mi, a legidősebb fiam első osztályos korában kezdtük el olvasni. Most tartunk az ötödik kötetnél, én olvasom fel. Ezért naprakész vagyok Harry Potterből. Látom, hogy Rowling könyvében az elfogadás a középpontban van. Bárki bármit állítson.
Fotók: A szerző
