A National Geographic Society hosszabb fejtegetés után június 8-án egy tollvonással átrajzolta a világtérképet. Mikor máskor, ha nem az óceánok világnapján? – csakhogy stílusosak legyenek.
A hír arról szólt, hogy az alapítvány hivatalosan is elismerte az Antarktisz körüli víztömeget a Föld ötödik óceánjaként, aminek a neve: Déli-óceán. A 60. déli szélességi kör és az Antarktisz közötti, mintegy 2,6 millió négyzetkilométernyi vízterületet az Antarktiszi áramlás alkotja.
Érdekes módon mindez nem teljesen újdonság: a Nemzetközi Hidrográfiai Társaság már 2000-ben óceánként nyilvánította ezt a régiót, és a Déli-óceán nevet is akkor kapta. A fiam például egy YouTube-videóból már korábban hallott róla – a természettudomány az egyik kedvenc területe.
A hír kapcsán közösen frissítettük földrajztudásunkat: ma már öt óceánról beszélünk – az Atlanti-, az Indiai-, a Csendes-óceán, a Jeges-tenger és a Déli-óceán. Utóbbi különlegessége, hogy nincs saját medencéje, nem határolja kontinens, valójában egy folyamatosan mozgó áramlat, amely az erős szelek és hatalmas hullámok miatt nehezen hajózható. Vize hidegebb és kevésbé sós, mint a többi óceáné.
A Déli-óceán hivatalos elismerése nem csupán térképészeti kérdés: célja, hogy reflektorfénybe kerüljön a klímaváltozás problémája. Nemcsak az ott élő pingvinek, fókák és bálnák védelme indokolja a figyelmet, hanem az is, hogy a bolygó egészének jövőjéről gondolkodjunk felelősebben.
Ha így nézzük, valóban örülhetünk az ötödik óceánnak – mert lehet, hogy nem csak a vízrajzi térképeket, hanem a szemléletünket is formálja.
Fotó: Getty Images
Forrás: Shutterstock.com/demamiel62
