Az ember évszázadok óta ruházza fel a növényeket különféle érzelmi és szellemi jelentésekkel. Egyes növények az örökévalóságot, mások a hűséget, a sebezhetetlenséget, a szeretetet vagy éppen a tisztaságot szimbolizálják. Az ünnepi virágoknak külön adtunk gyógyító, mágikus vagy csodatévő erőt.
A növények gyakran nem csak hasznosak vagy szépek a szemünk számára, hanem szimbólikusak is. Jelen vannak a mindennapi életünkben, gyakran növényt ajándékozunk egymásnak egy adott érzelmi üzenet közvetítésére, vagy a környezetünket díszítjük velük, hogy jól érezzük magunkat. Az ünnepi növények titkai nem csupán a szépségükben rejlik.
A növényekhez kötődő jelentéseket a kultúrák és hagyományok formálják, és ezek a jelentések olyan mélyebb értelmet adnak számunkra, amely túlmutatnak a növények fizikai jelenlétén. Mivel a növények képesek a különböző érzéseinket, vágyainkat és gondolatainkat kifejezni, a felruházott jelentéseiken keresztül kapcsolatot teremtünk a természet és saját belső világunk között.
Az ünnepi növények titkai
Az ünnepi növények nemcsak díszítőelemek, hanem mélyebb érzelmi, vallási és kulturális üzeneteket közvetítenek. Szimbolizálják az életet, a szeretetet és az emberi közösséget, magát az ünnepet, miközben egy titokzatos, varázslatos légkört is teremtenek, amely az ünnepi időszak egyik legizgalmasabb aspektusa.
Nézzük sorba mi mindent jelentenek a számunkra a karácsonyhoz kapcsolódóak, fejtsük meg az ünnepi növények titkait.
A mikulásvirág szenvedésből született
Az aztékok a mikulásvirágot „Cuetlaxochitl” néven ismerték, ami „bőrvirágot” jelent, utalva a növény szívós, vastag levelére. A történet szerint a mikulásvirág vörös színét egy istennő, Quetzalpetatl fájdalma hozta létre, akinek a szíve összetört, és a vére a virág leveleire csepegett. Ez a legenda a szenvedésből születő szépséget és az áldozat méltóságát jelképezi. A keresztény hagyomány szerint a piros szín Jézus vérére emlékeztet, míg a csillag alakú levelek a betlehemi csillagra utalnak
Még többet a mikulásvirágról ITT találhat még.
Isteni tévedés: a jelentéktelen fagyöngy
A fagyöngy és a csók közötti kapcsolattal a skandináv mitológiában is találkozhatunk: Baldur a béke istene, egy alkalommal figyelmeztetést kapott, hogy vigyázzon, mert az életére törnek. Frigg, Baldur anyja, minden élőlénnyel megígértette, hogy nem bántja a fiát, ám a jelentéktelen külsejű fagyöngy elkerülte figyelmét. Így egy álnok cselszövő, fagyöngyből készített nyíllal ölte meg Baldurt. De a jóságos Frigg, a szeretet istennője mégsem akarta bántani a fagyöngyöt, sőt a szeretet jelképévé tette. Az egyik változat szerint azt kérte az emberektől, hogy akik megállnak egy fagyöngy ellepte fa alatt, csókolják meg egymást a szeretet és megbocsátás jeléül. Egy másik változat szerint pedig Baldur halála után az emberek állapodtam meg abban, hogy onnantól kezdve a fagyöngy inkább szerelmet hozzon, mint halált a világnak, és két ember, aki elhalad a fagyöngy alatt, csókot váltson Baldur emlékére. Mások hozzáteszik, hogy a könnyek, amelyeket Frigga ejtett a megölt fia felett, fagyönggyé változott. A fagyöngyről ITT olvashat még többet.
Az erdőlakók otthona a Magyal
A magyal már az ókori római napistenhez kötődő vallásban is szimbolikus szerepet kapott, mely tovább gyűrűzött a kelta és más vallásokban. A pogány néphit úgy tartotta, hogy a magyal menedéket nyújt az erdőlakó tündéreknek a hideg időszak eljövetelekor.
Később a házak védelmét szolgálta, távol tartotta az ártó szellemeket.
Ma a magyal örökzöld levelei és piros bogyói a termékenységet, az örök életet és Jézus töviskoszorúját szimbolizálják. A karácsony egyik növénye.
Egy rózsa, ami nem rózsa
A csodálatos növénynek semmi köze sincs a rózsához. Valójában egy hunyorfajta, ami arról kapta a nevét, hogy már decemberben virágba borul a kertekben. Leggyakrabban hófehér, ami az ártatlanságot és a karácsony szentségét idézik, de vannak színes karácsonyi rózsák is, akárcsak a képen látható.
A legenda szerint egy pásztorlány könnyei nyomán nőtt ki, amikor nem tudott ajándékot vinni a kisded Jézusnak
A vörös amarilliszt is egy összetört szív festette
A kecses piros, rózsaszín vagy fehér virágú amarillisz az ünnepi dekoráció része. Az amarillisz legendája a görög mitológiában Amarylisról egy szép, félénk és szemérmes pásztorlánykáról szól. Amarillisz mélységesen beleszeretett a szépséges, büszke és erős Alteo-ba. A fiú azonban nem viszonozta érzelmeit. A lányka elkeseredésében a Delfoi jósdához fordult tanácsért, hogy megtudja, miként tudná maga felé fordítani az imádott Alteo érzéseit és elnyerni szerelmét.
A jósdában hallottakat megfogadva onnantól minden éjszakát Alteo ajtaja előtt töltött és minden éjjel egy arany nyilat merített szívébe. A történet azomban nem happy end-el végződött. A harmincadik éjszaka után az ajtaján kilépő Alteót gyönyörű, tűzpiros virágok kápráztatták el, melyek Amarylis véréből keltek életre.
Hallhatatlanságot szimbolizál a mérgező tiszafa
Az örökzöld fát a kelták és a keresztény vallás is erőteljesen kötötte a halhatatlansághoz és az élet körforgásához, mivel a fa hosszú életű és folyamatosan zöldell. A tiszafa a misztikában is szerepet kapott: például Shakespeare Macbeth című művében a varázslatban is felbukkan. Egyes ír balladák szerint a tiszafa segített elválasztani a halott szerelmeseket, akik végül „örökre” összeölelkeztek.
Bár a tiszafa gyönyörű növény, nagyon fontos tudni, hogy a levelei és a magjai mérgezőek, és veszélyesek lehetnek kisgyerekek vagy házikedvencek számára. Ezzel szemben a madarak és a mókusok szívesen fogyasztják a termését, ami nem okoz számukra problémát.
A reményt testesíti meg az érzékeny karácsonyi kaktusz
A karácsonyi kaktusz szimbolikájában az újjászületést, a reményt és az ünnepeket jeleníti meg, mivel gyakran az adventi időszakban virágzik, éppen karácsony körül. A virágai gyakran piros, rózsaszín, fehér vagy lila színűek, és a színek az élet különböző aspektusait szimbolizálják. A vörös virágok a szeretetet és a családi összetartást, míg a fehér a békét és tisztaságot.
A növény a brazíliai esőerdőkben őshonos, ahol a trópusi klíma miatt az évi virágzása erősen összefonódik a téli ünnepekkel. Fontos azonban, hogy megfelelő gondozást igényel, mivel érzékeny a környezeti változásokra és a túlöntözésre.
Az ünnepi növények titkai, különlegessége számos kulturális és szimbolikus tényezőben rejlik. Az év végén, amikor a sötétség és a hideg uralkodik, az ünnepi időszak növényei – mint a fenyő, a borostyán, a fagyöngy vagy a mikulásvirág – az élet és a remény jeleivé válnak. A hideg hónapokban, amikor a természet gyakran nyugvó állapotba kerül, ezek a növények színt és frissességet hoznak a környezetbe, és ezen felül mély szimbolikus jelentéssel is bírnak.
Címlapfotó: Skritch Studio (Jordan from Skritch’s Images)
