Adott két barátnő. Hat fiú gyerek. Egy Facebook oldal és egy YouTube csatorna. Csaknem hatvan videó, és egy elhatározás, hogy az anyaként kialakult univerzumuknak hangot (és képet) adjanak. A legőszintébben. Ez a Barátnő Terápia.
Három anya, akiknek összesen kilenc gyereke van. Próbáljuk meg leültetni őket egy azon időben, egy asztalhoz gyerekek nélkül szinte lehetetlennek tűnik. Az elmúlt hetekben pont ez volt a legnagyobb kihívás a számomra, de végül sikerült összehoznunk és nagyon megérte. Barátnő Terápián jártam.
Jelenetek egy barátságból
A barátok jelenléte az életünkben kétségtelenül nélkülözhetetlen a testi és lelki egészségünk szempontjából. Ez a különleges viszony segít túllendülni a nehezebb időszakokon, biztonságot nyújt – tudván, hogy felhívhatjuk a másikat akár az éjszaka közepén is, ha szükséges. A legtöbbünk számára egy jó beszélgetés a barátnőnkkel, felér egy terápiával.
Így gondolja Kanalas-Papp Georgina, becenevén Gina és Mester-Szabó Annamária, azaz Panka is, akik sokévi barátság után, közös projektbe vágtak és létrehozták a Barátnő Terápiát. Semmi színészkedés, semmi megjátszás, semmi köntörfalazás nincs abban, amit ők csinálnak. Nem kell hozzá más, csak két jó barátnő, őszinteség és idő. A legtermészetesebb módon beszélgetnek, mint a barátnők általában. Csak épp van előttük egy kamera is.
– Minden terápiát megelőz egy első találkozás, egy ismerkedési szakasz. Nálatok ez hogy történt?
Gina: –Nagyjából 2005-ig kell visszamenni az időben, amikor szinte mindenki blogot írt, így én is, Panka is, a férje is és egymásnak kommentelgettünk ismeretlenül. Aztán egy buliban – a tatai Kávéházban – akadtunk össze és ismerkedtünk meg személyesen is. Igazi bulibarátság ez.
Panka: –Volt egy cikisebb fiú ügy, amit rögtön nagyon őszintén megbeszéltünk, és azonnal jóban lettünk. Először sokat leveleztünk, aztán egyre többet találkoztunk és igazi „felnőtt barátság” lett belőle.
Gina: –Így igaz. Akkoriban nem volt szorosabb barátságom lányokkal, inkább fiúkkal bandáztam. De Pankával együtt sok új lány is bekerült az életembe, a mi barátságunk pedig egyre jobban elmélyült, ami valószínűleg a sok párhuzamnak is köszönhető, ami az életünkben kialakult. Szinte egyszerre mentünk férjhez és szültünk gyerekeket.
– Sok barátság pont a gyerekek érkezésével lazul fel. Nincs annyi ideje egymásra a barátnőknek. De titeket ez hozott még közelebb?
Gina: –Egyre többet jártunk össze a gyerekek születését követően. Facéron nem találkoztunk annyit, mint az elmúlt néhány évben. És mindig imádtunk beszélgetni.
Panka: –Aztán jött a gondolat, hogy mi lenne, ha csinálnánk valamit közösen, és ha már úgy is egyfolytában dumálunk, megmutathatnánk másoknak is.
Gina: –Egy ideig csak vicceltünk ezzel. Aztán egyszer ültünk a Pankáék teraszán, beszéltünk erről már többedszerre, közben már mások is mondták, hogy csinálnunk kellene vlogot, vagy valamit és úgy voltunk vele, vegyünk fel valamit. Ebből lett a „próbaadás”.
Panka: –Az ismerőseink annyira aranyosan reagáltak erre, hogy úgy gondoltuk belevágunk ebbe a közös Podcastbe. Egyébként is van bennünk egy nagy fokú közlési kényszer, úgy érezzük lenne mit mondanunk az anyukáknak.
Gina: –Persze nem szeretnénk nagyképűek lenni, nem vagyunk mi sem mindentudóak, de úgy tapasztaltuk, hogy mi Pankával beszélünk mindenről – de tényleg mindenről – viszont a környezetünkben ez nem jellemző. Ha egy kicsit is cikisebbnek, égőnek érzik, már nem beszélnek róla. Mi meg bevállaljuk azt is. És szeretnénk, ha ezáltal mások is könnyebben bevállalnák, nem pedig szoronganának miatta, legyen szó anyaságról, bulizásról, félelmekről vagy bármiről.
Barátnő Terápia
–Ha most valaki rátok keres, egy kész arculatot talál, logóval, profi fotókkal. Mi történt a próbaadás után?
Panka: –Elkezdett ötletelni a baráti társaságunk a próbafelvétel után, hogy mit és hogy kellene. Gina megcsinálta a Facebook oldalt, meg a YouTube csatornát, én meg mondtam, hogy indulásként legyen Barátnő Terápia a neve, majd lecseréljük, ha jön egy jobb ötlet. Aztán maradt.
Gina: –Nekünk ezek a teraszon való beszélgetések, tényleg terápiás jellegűek, és azt gondoltuk, erre minden nőnek, anyának szüksége van, lenne. Persze nem csak gyerekes dolgokról beszélgetünk, szeretünk „világmegváltani” is.
Panka: –Nem sok rákészülés van egy-egy felvételre. Általában smsben egyeztetjük a témát, amiről beszélgetni fogunk, annak is inkább csak a címét.
Gina: –Vannak aktualitások, például most az ünnepi hangolódás. De nincs konkrét listánk. Nem próbáljuk le előtte, hogy én majd azt mondom: „hogy”, Panka meg erre azt:”hogy”. Az nem menne nekünk.
–A Barátnő terápiával mi a célotok?
Gina: –Kimondani dolgokat mások helyett is. Sokan akarva-akaratlanul is, de bezárkóznak a saját kis világukba. Sokszor van, hogy elég kimondani valamit, és máris könnyebb. Viszont nem mindenkinek van lehetősége megfogalmazni, mert nincs kinek. Vagy nincs idejük a gyerekek mellett, vagy a játszótéri anyukákra szűkült a baráti kör, de valójában nincs olyan ember mellettük, akitől figyelmet kapnak, gátlások nélkül, és ami a legfontosabb, hogy őszintén bármit elmondhatnak. Nekünk ez megvan, és szívesen megosztjuk másokkal.
Panka: –Egyszer Almási Kittitől hallottam, hogy nagyon kevés igaz női barátság van. A közvetlen környezetünkben is többen vannak úgy, hogy egy költözés, gyerekvállalás, házasság miatt elszakadtak a korábbi baráti társaságuktól, barátnőjüktől, és nincs kivel megbeszélniük a mindennapi dolgaikat. A Barátnő Terápiával, velünk belecsöppenhetnek egy barátnős dumálásba. Kapcsolódhatnak és ők is elmondhatják, amit gondolnak az adott témáról.
A témák amikről a lányok beszélgetnek, nagyon széles körű. Szóltak már a szülési fájdalmak megéléséről, az anyaság vállalhatatlan pillanatairól, az éjszakázásokról – a felébredő gyerekek és a bulizás vonulatában is –, a nézőik járhattak velük a Fishing Orfűn, és különféle pszichológiai előadásokon is. Kíváncsi voltam, vajon:
–Van tabu számotokra, olyan téma, amiről semmiképp nem beszéltek a Barátnő terápia videóiban?
Gina: – A gyerekeket és a rokonságot nem szeretnénk kiszolgáltatott helyzetbe hozni. Erre figyelünk. De ezek nagyon minimálisan befolyásolják a témaválasztásainkat.
Barátnőknél
–Kicsit beleshetünk a kulisszák mögé?
Panka: –A házunk egyik nem szigetelt, fémajtós melléképületében, a fűnyíró és a szánkó között van egy asztal, amin két kis reflektor áll, mögötte pedig egy szekrény, amin a hátterünk van kifeszítve. Derítőként egy napernyő szolgál, ami nem könnyíti meg a bejutást az asztal és a szekrény közé, hogy leüljünk.
Gina: –Már van mikrofonunk viszont. És mielőtt bekapcsoljuk, jól befűtünk a babafürdető ventilátorral, hogy ne fagyjunk meg a felvétel alatt. Beállítjuk a felvételhez a kamerát, kitaláljuk ki, melyik oldalon üljön – figyelembe véve az épp aktuális pattanásokat és egyéb esztétikai malőröket – és indul a felvétel. De előtte a témáról semmit nem beszélünk.
Panka: –A legtöbbször hullafáradtak vagyunk, és nem is mindig van kedvünk hozzá, de jellemző, hogy valamelyikünk lelkesebb, és ha belekezdünk, akkor nagyon bele tudunk melegedni.
–Van különbség, amikor kettesben a teraszon ülve dumáltok és aközött amikor be van kapcsolva a kamera?
Gina: –A felvételek alatt úgy vagyok, mintha csak Pankának mondanám. De azért disztingválunk és Panka egyszer rám szólt, hogy sminkeljem ki magam a felvétel előtt. A teraszos beszélgetésekre ez nem jellemző (Mosolyodik itt el Gina)
Panka: –Az az érdekes, hogy ha leülsz velünk egy nagyobb társaságban, akkor én sokkal könnyebben megnyílok és több mindenről beszélek, mint Gina. De a felvételeken ő az, aki könnyebben kitárulkozik. Ennek lehet az az oka, hogy félek a külső negatív kritikától, a bántástól.
–Ha már felhoztad a kritikákat, milyen visszajelzéseitek vannak?
Panka: –Nagyon őszintén reagálnak a videóinkra. És nem csak anyukák, pedig azt hittük, hogy ez csak nekik lehet érdekes. Vannak, akik visszajelezték, hogy bizonyos felvételeket újra és újra meg kell hallgatniuk, mert segít nekik adott helyzetekben. Sőt volt, akinek jó tippekkel szolgáltunk, és amióta hallotta tőlünk, hasznosítja például az altatással kapcsolatban.
Gina: –Nekem legutóbb a munkatársaimtól jött nagyon pozitív visszajelzés, amikor visszamentem dolgozni. Sok esetben beszélgetést indít el valakivel, akivel egyébként nem biztos, hogy beszélgetnénk. Odajön elmesélni, hogy látta a videónkat és képzeljem el, nála ez úgy van, hogy… Ez jó érzés, mert így visszaigazolják, hogy jó, amit csinálunk. Férfi nézőkről is tudunk, és nem csak a férjeink azok. (Jegyzi meg cinkosan Gina)
–Apropó férjek. Mennyire támogatnak ebben benneteket?
Gina: –A család maximálisan támogat bennünket. Mindig megnézik a videókat, ha kisebb csúszásokkal is, de követik. És ugye, ők vannak a gyerekekkel, amíg mi Barátnő Terápián vagyunk.
– Mire számíthat az, aki a jövőben (is) követi a Barátnő Terápiát?
Panka: – Szeretnénk továbbra is olyan témákról beszélgetni őszintén és kendőzetlenül, ami érint bennünket és nem csak a felszínt kapargatva, hanem a lehető legmélyebben.
Gina: –Tervezgetünk egy eseményt is, ahol személyesen is találkozhatunk és beszélgethetünk azokkal, akik szívesen belecsöppennek egy barátnő terápiába. De ez még nincs kiforrva. Az viszont biztos, hogy mi 80 évesen is egy asztalnál fogunk ülni Pankával és beszélgetünk, csak mondjuk Horvátországban.
Valamivel több mint egy órát töltöttem a lányokkal, és bizton állíthatom, olyanok, mint a videóikban. Semmi színészkedés, semmi megjátszás, semmi köntörfalazás nincs abban, amit ők csinálnak. Pont annyira valóságosak a videóik, mint a barátságuk.
Beleolvasgatva a vlogjaik alatt lévő kommentekbe, kétségtelen, hogy nagy szükség van a Barátnő Terápiára. Ha jól esne igazi, csajos, beszélgetős videókat nézi, ahol „púder nélkül” veséznek ki olyan témákat, ami a mindennapokban szembejönnek velük, akkor a Barátnő Terápiára IDE és IDE kattintva lehet rábukkanni.
Kép: Marossy Judit
