A nyári szünet két hónapja alatt a legtöbb szülő igyekezett elfelejteni a tanévet, merthogy iskolába járatni a gyereke(ke)t nem kis feladat. Ráadásul az év nagyobb részét érinti az az időszak, amikor a gyerek óvodában, iskolában van. Erre persze lehet legyinteni, hogy a gyerekvállalás ezzel jár – ami valóban így van. Mégis olyan jó néha kicsit panaszkodni, vagy legalábbis nagyobb ügyet keríteni a tanév kezdésnek, mint amekkora. Mert igazából nem is az ünneplő ruha, vagy a füzetek beszerzése a gond, hanem a tudat, mi várhat a szülőre.
Arról, hogy a nyárnak mikor van valóban vége, arról lehet sok szót ejteni. Nézhetjük a naptári évet, figyelhetjük az időjárást vagy érvelhetünk a becsöngetés mellett, aminek az ideje általában szeptember elsejére esik. Kivéve, ha az szombatra vagy vasárnapra esik, mert akkor az iskolakezdés lehet szeptember másodika vagy harmadika is. Pár nap és becsöngettek.
Még nyár van
A csillagászati nyár a nyári napfordulótól az őszi napéjegyenlőségig tart, tehát az északi féltekén a kezdete: június 20., 21. vagy 22. – vége: szeptember 22., 23. vagy 24. A meteorológiai nyár pedig június 1-jétől augusztus 31-ig tart.
Ma augusztus 30-a van, tehát még nyár. Délelőtt és délután már nem feltétlenül esik jól a végtagjainknak, ha nem fedi ruha, elkel a hosszú vékony nadrág, nőknek a harisnya és felülre egy kardigán. Napközben viszont akár meg is lehet sülni, folyhat rólunk a víz. Ez az átlagos augusztus végi időjárás. Akiknek iskoláskorú vagy óvodáskorú gyermekük van, nekik még tart a nyár, abból a szempontból mindenképpen, hogy még két napig meg kell oldaniuk a gyerekek hol létét, míg zárva vannak a tanintézmények.
Ugyanakkor abból a nézőpontból tekintve, hogy szerdára mennyi feladatuk halmozódhat fel, hogy az utódjuk maradéktalanul készen álljon a nagy tanévkezdésre, a szülőknek már hetekkel ezelőtt, de legkésőbb ma vagy holnap becsöngettek.
A nyár szóljon a nyaralásról
A nyári szünet két hónapja alatt a legtöbb szülő igyekezett elfelejteni a tanévet, merthogy iskolába járatni a gyereke(ke)t nem kis feladat. Ezzel magam is így vagyok. Olyannyira, hogy amikor két hete megérkezett az első olyan e-mail az iskolából, illetve üzenet a szülői chatfalon, ami a szeptemberi iskolakezdésről szólt, akkor a legszívesebben a sarokba hajítottam volna a mobilomat. Nem tettem, de csak azért nem, mert még szinte vadi új a készülék. Vigyáznék rá. Ameddig lehet.
A hangsúly azon van, ameddig lehet. Merthogy a riadólánc beindult, és ma már nagyon jól láthattam, hogy nem bújhatok ki a feladatok alatt, mert bizony nekünk szülőknek már becsengettek. Ha akarom, ha nem.
Inkább nem akarnám. Nekem még nyár van. A hónap szerint mindenképpen, augusztus van holnapig, még süt a nap. A nyár pedig szóljon a nyárról. Arról, hogy élvezzük a szabadságot, az évszak adta lehetőségeket még úgy is, hogy bár nekünk felnőtteknek napközben dolgoznunk kell, viszont a gyerekkel nincsenek iskolai feladataink a délutánok, az esték, hétvégék folyamán. Nem kell őket iskolába vinni, tanulni velük, megfelelni a tanintézet, a pedagógusok különféle elvárásainak.
Amikből máris kaphattunk ízelítőt. Iskola, tagozat, osztályfőnök és pedagógus válogatja milyen mértékben. Van ahol már májusban a szülő kezébe nyomták a szeptemberi tanszerlistát, máshol a nyár folyamán küldték el, vagy a nyár vége felé. És olyan hely is van, ahol majd csak az első napokban, hetekben derül ki mire lesz egy gyereknek szüksége az iskolába, már ami az eszközöket jelenti. Nálunk, a fiam osztályában így van. Már készülhetek fel előre lelkileg, hogy miután valójában nekik a gyerekeknek is becsöngettek, onnantól kezdve egy-három héten át a gyerek a legkülönfélébb iskolai igényekkel állhat elő, akár naponta újabbakkal. Olyanokkal, amiket egészen biztos, hogy másnapra kell beszerezni. Ilyen-olyan füzetet, kiegészítő könyvet, kötelező olvasmányt, speciális író-, vagy papírszert.
Nem a ruha teszi a gyereket
Bár szeretjük hangoztatni, hogy nem a ruha teszi az embert, főleg nem a gyereket, csinosan mutatkozni a legtöbbünk van igénye. És azt is szeretjük, ha gyerekünkön sem úgy áll a nadrág, mint tehénen a gatya a tanévnyitó ünnepségen, miután becsöngettek. Vagyis, igyekszünk szép, csinos vagy akár menő ruhákat vásárolni nekik. Már ameddig mi öltöztetjük őket, és nem saját maguk választanak, vannak (elszállt, vagy ízléstelen) igényeik, mert akkor még nehezebb a dolgunk, és valószínűleg drágább is.
Merthogy a gyerekek nőnek, és pont nem úgy, ahogyan az „gazdaságos” lenne. Például holtbiztos, hogy kinövik az ünnepi ruhatárukat, úgy mint fekete cipő, nadrág/szoknya fehér ing/blúz májustól-szeptemberig, azaz a tanévzárástól a tanévnyitásig, ahogy a tanévnyitástól is pont annyit nő a gyerek a karácsonyi ünnepségekig, hogy biztosan új ünnepi ruhákra lesz szüksége.
Így hát nem csoda, hogy a szülők például a fiúk esetében a fekete nadrágot fekete farmerrel, a fekete ünnepi cipőt fekete sportcipővel váltják ki. Lányoknál is bizonyára van kiskapu, csak fiús anyaként ezt nem tudom – talán fehér blúz helyett, egy csinosabb fehér felső a megoldás.
Már ha egyáltalán kapunk az üzletben. Mert azok a szülők, akik ma kaptak észbe, vagy eddig is az eszüknél voltak, csak nem akartak/tudtak ezzel foglalkozni, azok ma vették nyakukba az üzleteket. És egészen biztos, hogy ha 134-es fekete szoknyára vadásznak, akkor minden méretben találnak, csak pont 134-es méretben nem.
Becsöngettek. A szülőknek mindenképpen
Az utolsó pillanatban üzletbe indulók védelmére tudom felhozni még azt az érvet –a mellett, hogy nyár szóljon a nyaralásról – hogy hiába tudjuk milyen ruhára van szükség, és indulunk neki például a nyár közepén vásárolni, ha találunk is a nyári kollekció között valami ünnepit, azért cipőt úgy venni, hogy nem baj, ha nagy majd belenő nem biztos, hogy szerencsés vállalkozás. Bár tény, hogy nagyon jókat lehet mosolyogni azon, ahogyan a gyerekek elbotladoznak a kényelmetlen, elsőre viselt kicsit nagy vagy éppen kissé már szorító ünnepi cipőkben, merthogy bőven látni ilyet becsöngetéskor.
Ami már megtörtént. Becsöngettek. A szülőknek mindenképpen. Ami akkor is teher, ha tudjuk, a gyerekvállalás ezzel jár. Igenis jó kicsit panaszkodni, valamivel nagyobb ügyet keríteni a tanévkezdésnek, mint amekkora. Mert igazából nem is az ünneplő ruha, vagy a füzetek beszerzése a gond, nem az, amiért sokan halogatnák az utolsó pillanatig, hanem a tudat, mi vár ránk szeptember elsejétől. Amikor részünkre és a gyerekeink részére vége lesz a nyárnak.
A korán kelés, az iskolába készülődés és elindulás reggeli őrületei, az állandó napközbeni rohanás, az izgalmak, hogy sosem tudjuk munka után, milyen meglepetésre érünk a gyerekért az iskolába, vagy ő maga mivel tér haza. Milyen sikerek és kudarcok, nehézségek, megoldandó feladatok, tanulási nehézségek várnak a csemetéinkre, és ránk. Nem beszélve arról, hogy a saját feladataink is megsokasodnak mind a munkahelyen, mind a háztartásban, hiszen vége a nyárnak, újraindul mindenhol a mókuskerék.
